I. Bevezető és specifikáció

Végre megcsodálhattuk a HP multimédiás kedvű otthoni felhasználóknak szánt Pavilion sorozatát. Nem apróztuk el a dolgot, rögtön az egyik legimpozánsabb és legnagyobb változattal nyitottunk, túl is léptük a 300 ezer forintos vételárat, ráadásul ezúttal egy újracsomagolt külföldi géppel van dolgunk, szóval a hazai kiskereskedelmi ár várhatóan még magasabb lesz.

A Hewlett-Packard noteszgépeiről körülbelül ugyanaz a kép alakult ki, mint a Lenovo-ról (és előtte az IBM-ről): jók, de mindegyik ugyanúgy néz ki évek óta. Nos ez a Pavilion sorozatra is igaz, más kérdés, hogy soha nem teszteltünk egyet sem, így nem lesz mihez viszonyítanunk. A 15,4”-os dv5 sorozat lokalizált változatban is elérhető már közel fél éve a nagyobb multik polcain, a 17”-os dv7-et viszont nem reklámozzák (valószínűleg azért, mert magyar billentyűzettel még nem vásárolható meg). Mi elébe mentünk a dolgoknak és lerántjuk a leplet a HP jelenlegi egyik legerősebb otthoni hordozható szörnyetegéről.

 

Processzor: Intel Core 2 Duo P8400 2,26 GHz 3 MB cache

Memória: 4 GB Hynix DDR2-800 CL6-6-6-18

Chipset: Intel PM45

Videokártya: NVIDIA GeForce 9600M GT 512 MB

Hangkártya: IDT 92HD71B7 HD Audio

Kijelző: 17” (1440x900, Glare-Type)

Merevlemez: 2x Hitachi HTS542525K9SA00 (250 GB, 5400 RPM, 8 MB, SATA)

Optikai meghajtó: Optiarc BC-5500S BD-ROM+DVD-RW

Hálózati kártya (LAN):  Realtek RTL8168C/8111C Gigabit Ethernet Controller

Hálózati kártya (WLAN): Intel WiFI Link 5100AGN Wireless Network Adapter 802.11g

Mobil internet: nincs

Modem: van

TV tuner: van (DVB-T MPEG2)

Távirányító: van

Webkamera: van

FireWire: van

Bluetooth: van

Infravörös port: van

Kártyaolvasó: van

Ujjlenyomat olvasó: van

Akkumulátor: 8 cellás 73Wh

Operációs rendszer: nincs (FreeDOS)

Tömeg: 3,46 kg (8 cellás akkumulátorral)

Ár (a cikk publikálásakor, ASIS verzió): 307 ezer forint

 

Mint láthatjuk a HP igazán kitett magáért, gyakorlatilag a mobil interneten kívül mindent megtalálunk a gépben, ráadásul két merevlemezt is kapunk, melyeket RAID tömbbe köthetünk a gyorsabb működés érdekében illetve nagyobbra/gyorsabbra is cserélhetjük őket, ha úgy tartja kedvünk, így elérve akár az 1 TB-ot. Az erős és viszonylag akkumulátor-kímélő processzor mellé egy igencsak erős videokártya került, memóriából már megszokottnak mondható a 4 GB, a Blu-Ray olvasóval kombinált DVD-író pedig szintén jó választás egy otthoni multimédiás centernek. A digitális TV tuner és a távirányító már csak hab a tortán (kár, hogy előbbit nem tudjuk használni, mivel csak MPEG-2 adásokat fog és azokat is nagyon gyengén az opcionális kiegészítő antenna nélkül).

Tekintettel arra, hogy egy külföldről származó újracsomagolt, ún. ASIS* gépről van szó, így csak a legszükségesebb dolgokat kapjuk meg a gép mellé, a meghajtóprogramokat bizony nekünk kell összevadásznunk, amely nem kis feladat (lementettük őket, így ha lesz rá igény feltesszük a szerverre!).

 

* Az ASIS besorolású termékek jogilag használtak, nem rendelkeznek a HP egy, kettő, vagy három éves nemzetközi garanciájával és támogatásával, valamint a Microsoft valamely operációs rendszerének szoftverlicenszével sem. A Hewlett-Packard cég minden ilyen kategóriájú gépet az újraértékesítés előtt letesztelt és ha szükségesnek látta tökéletesen felújított.

II. Hardver és teljesítménytesztek

A közel 4 kilogrammos monstrum elég zajosan kelt életre, de viszonylag gyorsan elhalkult, amelyet egészen a Windows telepítés elkezdéséig képes volt megőrizni, ilyenkor is inkább a DVD meghajtó hallatta a hangját. Internetezés közben néha indokolatlanul is megmaradt a magas ventilátor fordulatszám, amely főleg hálózatról való működtetés esetén fordult elő, akkumulátoros használatnál nem. A CPU hőmérséklete üresjáratban 45, terljes terhelésnél 62-64 fok körül alakult, a gép egyetlen része sem melegedett jobban az átlagnál, így ölben is kényelmesen használható maradt (már amennyire ez egy ekkora gépnél elképzelhető).

Mint látható kirpóbáltuk a masinát a mától publikusan is letölthető Windows 7 első bétájával és meglepően jó eredményeket kaptunk. A rendszer gyors volt és alapból felismerte a vezetékes és vezeték nélküli hálózati csatolót, így nem voltunk elzárva a külvilágtól, ráadásul a Windows Vista-s driverek többsége is működött (leszámítva a távirányítót), még a TV tuner kártyáé is.

A videokártya a jelenleg kapható egyik legerősebb középkategóriás verzió a jelenlegi piacon, a GeForce 9600M GT lényegében egy asztali 8600GT közeli teljesítményt tud produkálni, így csodát semmiképpen nem szabad tőle várni, de a modern játékokat viszonylag nagy részletességgel elviszi a natív 1440x900-as felbontásban. Hőmérséklete internetezés alatt 50, játék alatt 70 fok körül alakult, zajszintje elenyésző volt a processzorhűtő mellett.

A beépített merevlemezek meglehetősen lassan tették dolgukat, ráadásul hangoskodtak is. RAID tömbbe kötéssel vélhetően már tisztességes értékeket kaptunk volna, de erre sajnos a BIOS nem adott lehetőséget. A hőmérsékletekkel nem volt gond, az is igaz, hogy most szörnyen hideg van a teszthelységben is, nem csak a szabadban.

A QuickPlay alkalmazással (melynek gyorsindító gombja nem csak a távirányítón, hanem a billentyűzeten is megtaláható) egy mini média center alkalmazást indíthatunk el, amely lehetőséget biztosít DVD és egyéb filmformátumok megtekintésére, a beépített Windows-os játékok elindítására, valamint zenehallgatásra is egyaránt, nem beszélve a TV-nézésről (amely hazánkban nem érhető el az MPEG-4-es tömörítés támogatásának hiánya miatt). Ezen felül a QuickPlay beépül a Windows Vista Media Center-jébe (Diamond) is, amelynek nem sok értelmét látjuk, hiszen utóbbi mindenben felülmúlja az előbbit.

 

HP Pavilion dv7-1070ef FP871EAR teszteredmények:

 

PCMark05 (CPU): 5738

PCMark05 (Graphics): 5577

PCMark05 (HDD): 4287

3DMark Vantage (GPU Score): 1015

Cinebench10: 4611 (3 perc 11 másodperc)

Memória olvasás: 5782 MB/s

Memória írás: 5656 MB/s

Memória másolás: 3576 MB/s

Memória késleltetés: 81,9 ns

CPU Queen: 9515

CPU PhotoWorxx: 6546

CPU Zlib: 28796 kB/s

CPU AES: 8228

FPU Julia: 4142

FPU Mandel: 2136

FPU SinJulia: 1114

III. Ergonómia

Az új Pavilion leginkább egy Dell Dell Studio-ra hasonlít, legalábbis kinyitás előtt mindenképpen. Fényes felület mindenhol, egyedül az alsó burkolat kapta meg a szokásos matt fekete borítást. Ujjlenyomat-gyűjtő erősen, ráadásul ami veszélyesebb lehet, hogy a karcok nagyon gyorsan meglátszanak a fedlapon.

A billentyűzet a szokásos HP szintet képviseli: gyakorlatilag tökéletes, nem akarták összenyomorgatni, mint ahogy a legtöbb MSI noteszgépnél megszoktuk, minden billentyű normális méretű, ami azért fontos, mert ezúttal is kapunk egy teljes értékű numpadot. A klaviatúra mint látható francia kiosztású jelen esetben, de felárért (durván 15 ezer forint) magyarra is cserélhető, amelyet nem feltétlen ajánlunk, hiszen minden gombnak megvan a helye, így aki hozzászokott a hazai kiosztáshoz, az sem fog melléütni, legfeljebb a feliratok fogják megnehezíteni az életét. A gyorsgombok érzékenysége is megfelelő, ráadásul nem csak sötétben, hanem fénnyel teli helyen is világítanak, amely amennyire látványos, legalább annyira fájdalmas az akkumulátornak (fogyasztás szempontjából). Kikapcsolni nem lehet.

Amit viszont igen - és érdemes is - az a touchpad, amely gyakorlatilag olyan, mint egy ezüst tálca, amelyen a partikon a pezsgős poharakat szokták felszolgálni. Kiválóan lehet benne borotválkozni (tényleg, lassan nem ártana - Alvin), de kezelni nagyon nehéz. A túlságosan nagy érzékenységet könnyedén visszább vehetjük driver szinten, ezzel nincs is gond, viszont a picit nedvesebb bőrfelület nagyon nem tesz jót a pontosságnak. A két egérgomb nehezen nyomható és mélyen is ülnek a felszín síkjához képest. Talán nem olyan fájó pont a tapipad gyengesége, hiszen egy ekkora és ilyen típusú gépet az esetek döntő többségében otthon fognak használni az emberek, ahol pedig nincs értelme az egér mellőzésének.

A hangzásért - ahogy eddig minden Pavilionnál évek óta - most is az Altec Lansing hangszórói felelnek és a lehetőségekhez képest jól is teljesítettek. Ugyan a gép aljában megbúvó “mélynyomó” nem rezegtet meg még egy papírzsebkendőt sem, ettől függetlenül az összhangzáskép elfogadható, filmnézésnél az Acer-féle térhangzást hiányoltuk, de ez annak nem fog feltűnni, aki még nem próbálta az Aspire 8930G-t.

A noti mindkét oldala rendesen megvan pakolva, a jobb oldalon a két USB aljzaton és a kombó meghajtón kívül egy digitális antenna bemenetet találunk, ide csatlakoztathatjuk az opcionálisan megvásárolható kiegészítő külső antennát (amelynek itthon továbbra sincs értelme, mert nem tudjuk a magyar digitális adásokat fogni vele). A bal oldalon már egész kavalkád fogad minket, a legfontosabbak talán a HDMI, a FireWire és az e-SATA portok. Újdonság, hogy a HDMI kimenet - NVIDIA kártya ide vagy oda - ezúttal hangot és képet is szállít egyszerre. A hosszúkás Expansion Slot 3-mal dokkolót vagy egyéb Hewlett-Packard külső bővítőegységet köthetünk a géphez, míg a szélen lévő ExpressCard/54 foglalatba például a mellékelt utazós távirányítót is tehetjük. A gép eleje nem lenne számunkra érdekes, ha nem lenne két fejhallgató kimenete. A HP-nál úgy látszik arra is gondoltak, hogy egy multimédiás gép esetében könnyen elképzelhető, hogy egynél több személy akar mondjuk filmet vagy sorozatot nézni, esetleg zenét hallgatni és mindezt a szülők vagy a szomszédok felébresztése nélkül óhatja végrehajtani. Okos ötlet.

A kijelzővel meg voltunk elégedve, látószöge is egész normális volt, bár tudjuk, hogy TN paneltól notebook fronton nem lehet csodát várni. Ami tetszett, az a színhűsége, nem éreztük se túl hidegnek, se túl melegnek és nem volt sárgás se, egy szóval pont jó volt. A fényerő viszont elég szűk keretek között állítható, a maximális fényerő napsütésben nem elég, a minimális pedig sötét szobában érzékenyebb szeműeknek picit erős lehet.

IV. Üzemidő és értékelés

A hátlap alatt megbúvó 8 cellás akkumulátor sajnos mindössze alig két óráig képes kiszolgálni ezt a mindentudó noteszgépet, amely alacsony fényrőn legfeljebb 20-30 perccel toldható meg. Úgy gondoljuk, hogy a dolog ezen része gyakorlatilag majdnem mindegy, egy hosszú filmet kényelmesen végig lehet nézni, DVD-ről viszont már ne álljunk neki a Csillagok háborújának, a Blu-Ray filmek pedig a magas bitráta miatti erőforrásigénynek köszönhetően gyakorlatilag másfél óra után pihenőre kényszerítik az akksit.

Összességében meg voltunk elégedve a jelenleg kapható legnagyobb Pavilionnal. A mobil interneten (HSDPA modem) kívül (amely valljuk be nem nagyon kell egy DTR-jellegű gépbe) gyakorlatilag semmit nem hiányolhatunk belőle, tényleg minden benne van, amely ma egy fiatal igényeinek kiszolgálásához kell - otthon. A csillogó-villogó kinézet egyedül a touchpad rovására ment csak, de ha egyszer elővesszük rejtett tartalékainkat, megemeljük a gépet és utazunk vele egy kicsit, akkor ki fogjuk bírni, hogy picit kényelmetlenebb használni, mint az átlagot. A merevlemezek lehetnének gyorsabbak, hiszen RAID lehetőség BIOS szinten nincs. Ezt leszámítva minden más remek, így ha meg tudunk barátkozni a francia billentyűzettel (vagy hajlandók vagyunk fizetni a lokalizációs felárért), akkor abszolút ajánlott vétel.

 

A Hewlett-Packard Pavilion dv7-1070ef notebookot a CHS Hungary Kft-től kaptuk tesztelésre. Ezúton is köszönjük.

 

Hivatalos oldal: Hewlett-Packard

Szoftverek és meghajtóprogramok letöltése: Hewlett-Packard

Vásárlás: iPon webáruház