HP Pavilion dv6: Megérkezett az új generáció!

A Hewlett-Packard legendás sorozata három év után megújult. Hazánkban először találkozhatnak olvasóink a friss szériával, amelyet AMD belsővel teszteltünk.

HP Pavilion dv6: Megérkezett az új generáció!

1. Bevezető és specifikáció

Nagyon sok idő telt el az első Pavilion dv6 bemutatása óta és a Hewlett-Packard elérkezettnek látta az időt a híres és sikeres széria megújulására. Hazánkban is rendkívül nagy népszerűségnek örvendett a képeken gyönyörűnek, a valós használatban pedig inkább csillogó és ujjlenyomat-gyűjtő terméknek titulált notebook, amely sikerét gazdag felszereltségének, fiatalos megjelenésének és megfizethető árának köszönhette. Az idők során arra is fény derült, hogy a hosszú távú használat során többnyire elégedettek voltak a felhasználók saját masinájukkal, ami a HP felé egy igen komoly visszajelzésnek bizonyult. Elérkezett viszont az idő, amikor a vastag, tetőtől talpig műanyag gépek már nem képesek labdába rúgni a 200 ezer forint feletti kategóriában, ráadásul a korosodó, de még mindig csinos külalak annyira beleivódott a vásárlók szemébe, hogy már csak a megszokottság miatt sem választják a Pavilion sorozat egyes tagjait, ha pénzköltésre kerül a sor.

A dv6-hoz ugyanakkor óvatosan kellett hozzányúlni, hiszen a cégnek szüksége van azokra a hűséges vásárlókra is, akik már évek óta nyúzzák az előd modellt és a Karácsony közeledtével mondjuk, szükségét érzik annak, hogy leváltsák a garanciaidő vége felé haladó készüléküket. Ezen kívül ott van a másik tábor, akik életük első notebookjuk megvásárlása előtt állnak és egy mindenre alkalmas terméket keresnek, amelyet ha muszáj, cipelnek, de főleg asztali gép helyettesítőnek szánnak. Nos, őket a specifikációs listán túl elsősorban a modern formavilággal lehet megfogni és a két tábor érdeklődésének felkeltése ennél fogva nem volt egy egyszerű művelet. Véleményünk szerint a cég jó irányba mozdult el, a következő pár oldalon kiderül, hogy miért.

Lássuk a specifikációt, nálunk egy AMD-s példány járt:

Erősnek tűnő, ugyanakkor visszafogott fogyasztású processzor, sok memória, nagy és gyors merevlemez, váltogatható és erős videokártyák, gazdag felszereltség, 2 év garancia és 64 bites operációs rendszer. Mindez belefért a 200 ezer forint körüli vételárba, amellyel az új dv6 nagyon komoly konkurenciája készül lenni az Acer Aspire 574x és a Lenovo Y560 sorozatának.

A termék mellé rengeteg mindent kapunk, ahogy ezt a Pavilion gépeknél már megszokhattunk – és amely ritka a mai noteszgépek között. A 90W-os tápegységen és az erősebbik hatcellás akkumulátoron felül kapunk rengeteg olvasnivalót és egy USB-s digitális TV tuner kártyát is, amelyhez antenna és távirányító is egyaránt jár. Utóbbit egyébként önmagában is használhatjuk a Windows Media Centerhez.

2. Hardver

Az előző generációs Pavilionoknál sűrűn felróttuk negatívumként, hogy már üresjáratban is több zajt generálnak az átlagnál, ráadásul emellett még csak alaszkai környezetet se tudtak varázsolni, így volt hova fejlődnie az utódnak. Úgy látszik, a felhasználók és az újságírók visszajelzéseit komolyan vették a mérnökök, ugyanis az új generációs dv6 bizony az esetek többségében csendes és hűvös. Üresjáratban a processzor 48, a videokártya (AMD Mobility Radeon HD5650) pedig 44 fokon üzemelt, míg maximális terhelésre egyaránt 66 fokig melegedtek, amely remek eredmény, ha észben tartjuk, milyen hardverekről is beszélünk valójában. Természetesen a komoly izzasztásnál már megjött a gép hangja, de az ingerküszöbünket még nem lépte át. Észrevehetőbb melegedéssel csak a billentyűzet bal oldalán számolhatunk.

A Windows az integrált és a dedikált videokártyával is barátian osztogatta a pontszámokat, jól látható, hogy gyakorlatilag a processzor minősül a gép leggyengébb láncszemének, amely annak fényében nem is csoda, hogy a Hyper-Threading támogatással rendelkező Intel Core i3 és i5 CPU-kat nagyon szereti a rendszer a virtuális magok miatt. Tekintettel arra, hogy járt már nálunk nem egy olyan gép, amely HD5650-es videokártyával rendelkezett, alig vártuk, hogy összemérhessük az AMD-s és az Inteles rendszer játékok alatt mutatott teljesítményét.

A gépben lakozó két videokártya közül az integrált volt az izgalmasabb, hiszen a Mobilty Radeon HD4250-nel (meg úgy egyáltalán az AMD M880G lapkakészlettel) még csak egyszer találkoztunk notebook vonalon. Az asztali változattal gyakorlatilag megegyező vasat kapunk, még az órajelekben is alig van különbség (asztali: 560 MHz, mobil: 500 MHz). A Mobility Radeon HD5650 szerencsére nem a Sony VAIO-nál látott alacsonyabb, hanem az Acer Aspire 5740DG-ben is szereplő magasabb tempóra hangolt változat volt, így egy az egyben összevethettük az Intel és az AMD aktuális platformjainak sebességét.

A merevlemez a Hitachitól érkezett és az átlagnál zajosabb működése ellenére remekül helytállt. A fájlkezelésben ugyan „csak” egy átlagos 7200 rpm-es notebook vinyó képességeit tudta hozni, de a szekvenciális olvasásnál elért 50-110 MB/s közötti értéktartomány mindenképpen figyelemre méltó. Hőmérsékletét sajnos nem sikerült monitoroznunk, ugyanis egyik program se tudta kiolvasni a szenzor által mért értékeket, de kézrátételes vizsgálattal megállapítottuk, hogy még nyáron se kell tartanunk komolyabb meghibásodási rizikótól.

A hangszórók ezúttal az Altec Lansingtól érkeztek. A magas és közép tartományok egyaránt szépen szóltak rajtuk, mélyhangokról pedig soha nincs értelme beszélni ezeknél a pár centiméteres szerkezeteknél. Zenehallgatásra nem feltétlenül ajánlanánk, de filmnézésnél aligha lesz problémánk velük – ráadásul hangerő tartományban sincs hiány.

3. Ergonómia

Külsejét tekintve a régi és az új Pavilion gyakorlatilag egyetlen helyen hasonlít egymásra, ez pedig a HP logó. Olyannyira megújult a dizájn, hogy tulajdonképpen megkérdőjelezhető, hogy egyáltalán utódlási folyamatról beszélünk-e. A leköszönő dv6 egy ízig-vérig otthoni szórakoztatásra termett egyed volt, amin ez az első pillantásra látszott is. Egyértelműen megkülönböztethető volt bármelyik más géptől, akár a cég kínálatán, akár a globális notebook arzenálon belül. Ezzel szemben az új dv6 némileg elvesztette mindazokat a karaktereket, amitől az elődre „a” Pavilionként emlékezhetünk. Egy kicsit Roddick (G62), egy kicsit Envy, és van benne némi 4520-as beütés is. Más kérdés, hogy mindegyik gépből igyekeztek a vonzó részeket átörökíteni az all-around masinába (például nem találunk fényes felületeket), amelyből egy kellemes, de semmiképpen sem markáns végeredmény született. Furcsa módon a burkolatok döntő többsége maradt műanyag, amelyet jól lepleznek az alumínium-szürke színnel. Az előd nagyon gyenge fedőlapja most már csak simán gyenge, de van annyi tartása, hogy kisebb balesetnél megvédje a kijelzőt a sérülésektől. Alul természetesen mindkét fő alkatrészt (HDD, RAM) kicserélhetjük, ha óhajtjuk, a processzorhoz viszont csak a teljes szétszedés után férhetünk hozzá – bár aligha fog annak cseréjével bárki is kísérletezni. Ami nem igazán nyerte el tetszésünket, az a néhány illesztési pontatlanság – persze, ha az ember békén hagyja a burkolatot, akkor ezekre sosem derül fény.

A billentyűzet a G62-től érkezett és tulajdonképpen nincs vele igazán gond. A bal oldalon található gyorsgombok némileg jobbra tolják a klaviatúrát, így az elrendezést szokni kell egy kicsit, de utána könnyen és viszonylag gyorsan tudunk majd pötyögni.

A touchpad szintén a G62 hozadéka, de lehetne akár a 4520s-é is. Felületét tekintve a jobbak közé tartozik, kellően érzékeny és a mindennapok során jól kezelhető. A gondot csak az jelentheti, ha gombként kívánjuk használni az alját, ezt ugyanis hasonlóan szerencsétlenül tudjuk megtenni, mint a már említett két másik típusnál (nehéz nyomni és nem is kattan túl mélyen). Kikapcsolni szokás szerint a bal felső sarokban található pöttyel tudjuk, amit véletlenszerűen soha nem sikerült megnyomnunk hála az égnek.

Az új Pavilion amennyire unalmas kinyitva, annyira szép összecsukva. Oldalról a fémes hatású műanyagok a szép vonalvezetéssel kifejezetten tetszetősek, ráadásul viszonylag sok csatlakozónak biztosítanak helyet. Kapunk 4 USB-t (melyből a negyedik e-SATA-ként is használható), HDMI-t, kártyaolvasót és Kensington zárat is. A hangszórókat elöl találjuk, amely szokatlannak mondható, ha azt nézzük, hogy nem az asztal, hanem a felhasználó felé néznek.

A kijelzővel kapcsolatban semmiféle kiemelkedő tulajdonságról nem tudunk beszámolni. LED-es háttérvilágításának köszönhetően filmnézésre remekül használható, fényerő tartomány elég tág, bár a Lenovo Ideapad Y560-étól elmarad. A minimális érték lehetett volna picit kisebb, de esti használat során nem fogjuk bántónak érezni. A színek enyhe pirosas árnyalatot mutatnak, de ezt pár másodperc alatt korrigáltuk a videokártya meghajtó programjának segítségével. A látószögek valamivel jobbak az átlagnál, ugyanez már nem mondható el a szöveg megjelenítésre, amely ugyan kellően éles, de az Y560 mellé téve egyértelműen látszik, hogy a HP-nak van még hova fejlődnie. A kávába rejtett 2 MPixeles webkamera optikája elég lassan követi az előtte ülő egyén mozgását, ráadásul a színvilággal és a zajszűréssel se voltunk megelégedve. Egyértelműen átlag alatti szerkezettel van dolgunk – de ez aligha fog sokakat érdekelni vásárlás előtt.

4. Teszteredmények

Talán az egyik – ha nem a – legérdekesebb része mostani tesztünknek az AMD és az Intel aktuális középkategóriás mobil platformjainak összehasonlítása. Nem árt ugyanakkor észben tartani, hogy a Hyper-Threading támogatás miatt a Core i3 és i5 processzoroknak jelentős előnyei lehetnek olyan alkalmazásokban, ahol a plusz két virtuális mag rendesen kihasználható.

Mint látható, az AMD Turion II-es központi egysége elég nehezen tudja tartani a lépést az Intel aktuális CPU generációjával, amely egy részről szomorú, másrészről várható eredmény volt. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy a mindennapok során aligha fogjuk érezni a fenti diagramon látható különbségeket, inkább az a nagy kérdés, hogy a játékok során ér-e minket hátrány, ha vásárlásnál úgy döntünk, hogy a kék helyett a zöld kapszulát választjuk.

Nos, úgy fest, hogy igen, de hogy valójában mekkora, az nagyban függ a vizsgált programtól is. A legszembetűnőbb eltérést S.T.A.L.K.E.R.-ben mérhettük, ugyanakkor nyilvánvalóvá vált, hogy amint közelítünk a durvább grafikus beállításokhoz, úgy törpül el a két rendszer közti különbség, ami annak köszönhető, hogy a VGA egyre nagyobb terhelést kap és így már ő válik a szűk keresztmetszetté.

Természetesen megvizsgáltuk az integrált videokártya sebességét is, hiszen a házon belüli HP 625 óta most találkoztunk vele először és minden adott volt, hogy korrekt, összehasonlítható eredményeket kapjunk. Elég nagy a szórás ugyan, de nagy általánosságban megállapítható, hogy a Mobility Radeon HD4250 tempója valahol az Intel HD Graphics és az NVIDIA GeForce 9400M között van – utóbbival viszont csak az Apple előző generációs MacBookjaiban találkozhatunk.

Az akkumulátoros teszteknél érdekes eredményeket kaptunk. Ahogy az várható volt, a minimális terhelésnek kitett rendszerek versenyét az Intel processzorokkal szerelt gépek nyerték, viszont amikor mindent kipréselünk a notebookokból, akkor az AMD-nek áll a zászló. Öröm volt látni mindenképpen ugyanakkor, hogy a 3-4 órás üzemidő összehozható.

5. Értékelés

Teljesen mást kaptunk, mint vártunk az új Pavilion dv6-tal kapcsolatban, de azt kell, mondjuk, pozitívan csalódtunk. Az AMD-s belső legalább annyi előnyt, mint hátrányt jelent, viszont jelentősen vonzóbbá varázsolja az árcédulát, amely a hazai piacon gyakorlatilag a győzelemhez vezető egyik út. Valamivel több, mint 200 ezer forintért egy igencsak jól felszerelt gépet vihetünk haza, amelynek ugyan van konkurenciája, de az az igazság, hogy minden megvan a HP legújabb szériájában ahhoz, hogy megkapja tőlünk az ajánlott minősítést. Van ugyanakkor egy apróság, ami szomorkodásra adhat okot. Az újgenerációs dv6 gyakorlatilag elvesztette azt a fajta karakterét, amelyet az előd képviselt. Mostantól csak egy modell a Hewlett-Packard középkategóriás notebookjai között, hiszen távolról könnyedén tűnhetne G62-nek vagy Compaq CQ62-nek is – igaz, utóbbi csak fekete színben kapható. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy a cég elsősorban azon vásárlók kegyeit fogja megnyerni, akik első mobil gépük megvétele előtt állnak, a korábbi dv6 tulajdonosok több mint valószínű, hogy kivárásra játszanak vagy simán körül fognak nézni más gyártóknál. Kár, mert a külalakot leszámítva az utód minden tekintetben jobb elődjénél, arról nem is beszélve, hogy hosszú idők óta a dv6-3070eh az első olyan tetőtől talpig AMD-s noteszgép, amely kivívta ajánlásunkat.

[italic][bold]

A Hewlett-Packard Pavilion dv6-3070eh-t a CHS Hungary Kft-től kaptuk tesztelésre, köszönjük![/bold][/italic]

Pro:

+ csendes működés a mindennapos használat során

+ hűvös alkatrészek

+ gyors merevlemez

+ jó kijelző

+ jó billentyűzet

+ váltogatható videokártyás rendszer

+ a korábbi AMD-s rendszerekhez képest jó üzemidő

+ gazdag felszereltség

Kontra:

- maximális terhelésnél lehetne halkabb is

- az elődhöz képest jelentősen visszafogott formavilág

- alacsonyabb felbontásnál/részletességnél a processzor visszafoghatja a videokártyát

- apróbb illesztési hanyagságok

Hivatalos honlap: Hewlett-Packard

Vásárlás: iPon webáruház

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward