Tesztünkben két különleges perifériát vettünk górcső alá a HP-tól. Az Omen Reactor egér érdekessége, hogy dőlésszöge állítható, így több tenyérformához és fogáshoz is kényelmes lehet, ezen kívül kábele aluminium borítást kapott. Az egér, akárcsak az Omen Sequencer billentyűzet, optikai-mechanikus kapcsolókkal készült, melyekre a hosszabb élettartam jellemző.

HP Omen Reactor optikai egér - mechanikus-optikai rágcsáló

A vészjósló nevű Omen Reactor nem egy doom metal banda neve, hanem a HP több szempontból is különleges, állítható hátú egere büszkélkedhet vele. A rágcsáló formája hosszúkás, kifejezetten keskenynek mondható, jól simul a tenyérbe, és a kisebb kezűeknek is kényelmes. Hátát Rorschach teszt ábrára emlékeztető, kivilágítható Omen logo díszíti. A dizájn különleges, a legfeltűnőbb része, hogy az egér háta különálló szigetet képez, amelyet alulról szellős. Középen egy rugós, henger formájú, oszlopszerű elem tartja, ezen kívül elöl két zsanérban végződő kisebb tartóelem, melyek segítségével a dőlésszög állítható. Az egér jobb oldalán található gomb tolózárként működik, amelyet ha hátrahúzunk, szabadon mozgathatjuk a hátrészt. Mindezt az alábbi videó gyönyörűen szemlélteti (az agylágyító tucatzenéért mi kérünk elnézést a HP helyett).

Nekünk a legalsó állás jött be, a teljesen lenyomott állapot, amelynél a hát vonala természetes módon követi a gombok ívét, és harmonikusan egészíti ki azt. A másik véglet, ami hátulról úgy néz ki, mint egy kitátott száj már kissé természetellenesnek tűnt, és annyira megemelte a csuklónkat, hogy már nem tudtuk kényelmesen letámasztani az asztalra, de el tudjuk képzelni, hogy akinek hosszabb keze van, annak ez az állás a kényelmes. Az egér hátsó részénél a két véglet között körülbelül másfél centi eltérés van, ami elég nagy ahhoz, hogy mindenki be tudja állítani a neki legkényelmesebb dőlésszöget.

Az állítható hátrész mellett az Omen Reactor másik különlegessége, hogy kábele aluminium borítást kapott. Ez a megoldás elsőre furcsa ötletnek tűnt, de teljesen meggyőzött minket, miután kipróbáltuk. Ez a borítás olyan, mint egy vékony, nagyon finom gégecső, amely sokkal jobban hajlik, mint egy vele azonos vastagságú szövetborítású kábel, ami ráadásul csak ott szeret görbülni, ahol már beidomítottuk. A fém borítás ugyanakkor nem tud összecsomósodni, erősebb és tartósabb is (sőt, azt is mondatjuk, hogy háziállatbiztos, ha valakinél ez szempont).

Egyetlen hátrányt találtunk csak a hagyományos kábelekhez képest, de ez is csak azokat érinti, akik kis felbontást használnak, ami azzal jár, hogy nagy, látványos mozdulatokkal mozgatják az egeret játék közben. Ebben az esetben ugyanis kissé zajosabb, suhogósabb tud lenni, mint egy sima kábel (főleg, ha teljes, 2 méteres hosszában az asztalon kígyózik). Nekünk mindenesetre bejött a fém borítású kábel, és szívesen látnánk más egereknél is.

Az egér két fő gombja körül is szellős részeket találunk, mivel nem foglalja őket semmi keretbe, ezért kissé lötyögősek, ami nem volt különösebben zavaró használat közben. A gombok 50 millió kattintásra hitelesített optikai mechanikus kapcsolók, melyek tartósabbak, mint hagyományos mechanikus társaik. Másik előnyük, hogy nincsenek olyan hibajelenségek, amelyek a fém csatlakozós kapcsolóknál felléphetnek, így a gyártónak nem kell ezek szoftveres kiküszöbölésével foglalkoznia. Az Omen Reactor gombjának használatát kellemesnek találtuk, az aktiválásig megtett út rövid volt, a lenyomáshoz kifejtett erőt is optimálisnak éreztük. A gombok nemcsak kényelmesnek, de rendkívül gyorsnak és pontosnak is bizonyultak.

A kivilágítható görgő gumiborítást kapott, amely recézett ugyan, de így is kissé csúszósnak találtuk. A görgő maga lightos, fokozatai csak nagyon finoman érezhetőek. Nyomógombként is funkcionál, a lenyomáshoz szükséges erőt pont megfelelőek éreztük, nem volt sem túl kemény, sem túl puha.

A görgő alatt található DPI váltó gombon sajnos spóroltak, mert csak egy van belőle, és az is egy állású, ami azt jelenti, hogy csak egy irányba, azaz felfelé lépegethetünk vele. Így, ha állítani akarunk a felbontáson, előfordulhat, hogy több lehetőséget is végig kell zongoráznunk a meglévő 12 közül, mire eljutunk az áhítottig. Önmagában ez nem lenne túl nagy probléma, ha lenne sniper gomb, vagy legalább lehetőség arra, hogy valamelyik gombot beprogramozzuk erre a funkcióra, de sajnos ez kimaradt. Az egér ezért FPS-hez nem a legideálisabb az olyan játékosoknak, akik célzáshoz szeretik használni a gyors DPI váltást.

A bal oldalon elhelyezkedő két oldalsó gomb kényelmesen elérhető. A megnyomásukhoz szükséges erőt egy árnyalattal nagyobbnak éreztük a szükségesnél, ezért inkább nem programoztunk semmi olyasmit rájuk, amit gyors reakcióként, vagy nagyon gyakran akartunk használni. (Persze ez mindenkinél teljesen egyedi, lehet, hogy nekünk kéne még kicsit gyúrni hüvelykujjra).

Az oldalsó gombok alatt egy vájatot találunk, amelyben hüvelykujjunk kényelmesen megpihenhet. Alternatívaként még az egér talpából kinyúló hüvelykujj leszállópályán is pihentethetjük.

A szellős kialakítás miatt az egér teste tele van üres, levegős részekkel. Használatba vétel után egy párszor előfordult, hogy amikor fogást váltottunk, a jobb oldalon az ujjaink belecsúsztak ezekbe, de miután kicsit kiismertük a rágcsálót, ez többé már nem fordult elő. Az Omen Reactor teljes tömege 160 g, ebből kb. 95 g az egér, a többi a kábel, ezért a könnyű rágcsálókat kedvelőknek sem kell visszariadniuk tőle, ha csupán a specifikációkat nézik. A kábel nem zavart be, nem húzta el az egeret és nem volt útban használat közben. Az egeret összességében kényelmesnek találtuk. Amiben a kényelem mellett kiemelkedően jó, az a pontosság, és a gyorsaság, azaz a legfontosabb tényezők, ami egy egérnél számítanak.

Az Omen Reactort alapvetően Windows 10-es gépekhez tervezték, de sajnos nincs feltüntetve a dobozán (a tesztünkben szereplő többi periféria csomagolásán ez szerepelt). Az egér gond nélkül felrakja magát Win 7-re is, és működik is, de a vezérléséhez szükséges HP Command Centert csak Windows 10 alá írták meg. A rágcsálót Win 7 alatt csak billentyűkombinációkkal programozhatjuk.

A HP Command Center néhány egyszerű beállítási lehetőséget kínál. Kezelése egyszerű, jól érthető, de pár dolgot hiányoltunk belőle.

A Lighting rész alatt találjuk a világítással kapcsolatos opciókat. A görgő és a logó fényeit külön állíthatjuk. A fények lehetnek statikusak, illetve különböző effekteket is rendelhetünk hozzájuk (lélegző, villogó). A színsémákat is, melyeket az effektekhez kiválaszthatunk a program témának hívja, ezek közül van néhány előre elkészített, de mi magunk is összeállíthatunk ilyet. Az effektek sebességét három lépésben állíthatjuk.

Az egér külön profilokat nem kezel, de arra van lehetőségünk, hogy a különböző felbontásokhoz különböző színeket rendeljünk.

Az előre beállított palettán a színeknél a világosabb sárgák a valóságban inkább zöldek, de ez nem probléma, mivel egyedileg is kikeverhetjük a színeket. Az egyedi keverésnél ráadásul még a fényerőt is állíthatjuk, így tényleg létre tudjunk hozni a nekünk tetsző beállításokat. A fények egyenletesek és esztétikusak, látszik, hogy a HP minőségi LEDeket használt.

A Macros résznél a szokásos makró összeállítot találjuk, ami teljesen sallangmentes, de teszi a dolgát. Az egér minden gombja külön programozható. A beállítási lehetőségek a makróknál a szokásosak: billentyűkombinációkat, gyorsbillentyűket, illetve programok indítását is rendelhetjük a gombokhoz. A gombnyomások közötti késleltetés idejét is pontosan beállíthatjuk, illetve rögzíthetjük, ezen kívül megadhatjuk, hogy az adott makró ismétlődjön-e, és ha igen, hányszor.

Különös módon nekünk elsőre nem akartak működni az általunk elkészített makrók. A megoldást a kézikönyvben találtuk meg, onnan ugyanis kiderült, hogy gyorsbillentyűkkel (a két oldalsó gomb + a jobb gomb lenyomása) a makró funkciót teljesen ki, illetve be lehet kapcsolni. Sikeres átkapcsoláskor a fények rövid ideig halványkék színnel világítanak. Nem ártana, ha lenne egy makró állapotjelző a szoftverben, mert nem mindenki fogja megkeresni és elolvasni az online kézikönyvet. Az sem ártana, ha billentyűzetkombinációk az egérhez adott dokumentációban is szerepelnének.

A Settings rész alatt találhatjuk a legfontosabb beállításokat. Az egér felbontása 12 lépésben állítható 400 DPI és 16000 DPI között (400, 800, 1200, 1800, 2400, 3600, 4800, 7200, 9600, 12000, 14200 és 16000). Sajnos köztes lépések megadására nincs lehetőség, és arra sem, hogy a 12 előre megadott fokozat értékén változtassunk.

A Polling Rate (milyen gyakran kommunikál az egér a PC-vel) négy lépésben állítható (125, 250, 500 és 1000 Hz). A mai modern gépeknél nincs igazán szükség erre, csak a gyengébb processzorral felszerelt daraboknál jelenthet problémát az 1000 Hz-es érték. A legtöbb mai egéren 500 és 1000 Hz közül választhatunk, itt valami miatt kaptunk több értéket is. A Liftoff distance (milyen magasra kell emeljük az egeret ahhoz, hogy a szenzor kikapcsoljon) két értéket vehet fel, alacsony (2 mm) és magas (3 mm). Ez a beállítás elbírna még több lehetőséget. A DPI indicator beállításnál két lehetőség közül választhatunk (on, off). Ha ezt bekapcsoljuk, akkor felbontásváltásnál a fények rövid ideig azzal a színnel világítanak, amely gyárilag az adott felbontáshoz lett rendelve.

A szoftverről elmondhatjuk, hogy egyszerű, de teszi a dolgát. Remélhetőleg a jövőben kicsit még bővítenek rajta, mert elbírna még pár lehetőséget.

Összegzés

Maga az egér rendkívül gyors, pontos, kényelmes, és van pár olyan különleges extrája, amiről nem is tudtuk, hogy szükségünk van rá, de mióta kipróbáltuk, azóta hiányzik, és szívesen látnánk más egereken is (pl. a fém borítású kábel különösen tetszett). FPS kedvelőknek fájó lehet a gyors DPI váltás lehetőség, illetve a sniper gomb hiánya, és a szoftver lehetőségeit is lehetne még bővíteni. Összességében azonban elégedettek voltunk: az egér precizitása, az extrák, újdonságok fantasztikusak, az Omen Reactort ezért, ha kissé túlárazottnak is érezzük, de mindenképp ajánlani tudjuk. A HP jó irányokba halad az innováció terén, de nem szabad elfeledkeznie már megszokott és jól bevált dolgokról sem.

HP Omen Sequencer mechanikus optikai billentyűzet

A HP első mechanikus-optikai kapcsolókkal ellátott billentyűzete, az Omen Sequencer 2 ms-es válaszidejével a leggyorsabb billentyűzetek táborába tartozik. Jelenleg kizárólag kék kapcsolós verzióban gyártják, A4tech (Bloody) Light Strike "LK" kapcsolókkal felszerelve. A billentyűzet Win 7 alatt is működik ugyan, de a HP ezzel is inkább már a Windows 10-es felhasználókat célozta meg, a Microsoft Store-ból letölthető Command Center szoftvert ugyanis régebbi operációs rendszerekre már nem készítették el.

A klaviatúrán számos extrát találhatunk. Négy dedikált multimédia gombja (lejátszás/szünet, stop, előre- és hátraléptetés) van, melyeket okosan a numerikus részleg felett helyeztek el, ahol más billentyűzeteknél általában rengeteg a kihasználatlan hely. Jobb oldalt felül feltűnő, széles, vörös, fémből készült tekerőt találunk, amellyel a hangerőt szabályozhatjuk. A tekerőnek jó a fogása, és nagyon finoman, olajozottan mozog. Használata közben az aktuális hangerőt a monitorunk bal felső sarokban láthatjuk egy kis kijelzőn. A tekerőtől balra OMEN felirattal és logóval díszített részt találunk, amelynek másik végén külön gomb van, amellyel lenémíthatjuk a hangot - erről szintén kapunk visszajelzést a képernyőn is. A billentyűzet bal oldalán öt programozható makró gomb helyezkedik el, ezen kívül a bal fölső sarokban, alig észrevehető, eldugott helyen egy USB csatlakozó bújik meg.

A billentyűzet dizájnja kissé kiegyensúlyozatlan, ennek oka az extra vastagságú szóköz billentyű, ami lelóg az alsó sor alá, és a nyilak, melyeket, ki tudja milyen elgondolásból szintén egy sorral lejjebb helyeztek el (valószínűleg azért, hogy illeszkedjenek a szóközhöz). Lehetséges, hogy a vastag szóközt könnyebb eltalálni, mint a hagyományosat, de esztétika és helykihasználás szempontból szerintünk ez nem volt túl jó döntés (de hát kinek a papné, kinek a HP).

A WASD gombok feliratait egyesével külön keretekbe foglalták, hogy játék közben könnyebb legyen megtalálni őket, de ha ez még nem lenne elég, a W kapott egy kis kiemelkedő műanyag pöcköt is az első felére (pont olyat, ami az F és a J gombok alján szokott lenni iránymutatónak, hogy gépelés közben ne tévedjenek el az ujjaink).

A gombokon lévő font vékony, emiatt kissé nehezen olvasható, ha a billentyűzet nincs kivilágítva. A világítás csak a gombok felső részében lévő jeleket borítja fénybe, azokat viszont 16,8 millió választható színben. A gombok színét akár egyesével is beállíthatjuk, és effektezésre is van lehetőség.

Az indikátor LEDek a nyilak feletti helyre kerültek, fixen fehér színnel jelzik ha a NumLock, CapsLock be van kapcsolva, illetve megmutatják, hogy letiltottuk-e a Windows gombot (ez utóbbi jóval hasznosabb, mintha a ScrollLock állapotát mutatná). Ezek a LEDek nagyon picik és diszkrétek, annyira, hogy elsőre észre sem vettük őket, a fényük egyáltalán nem zavaró.

A billentyűzet tömege 1120 g, erős, anódízalt alumínium keretet kapott, amely rendkívül stabillá teszi (ha jobb lenne a fogása, akár önvédelmi fegyvernek is lehetne használni). A gombok a keretből kiemelkednek, ami a tisztításukat is megkönnyíti. A Sequencer két méteres, harisnyázott kábele hasonlóan masszív, vastagsága körülbelül 7 mm. A kábel a végén az utolsó 30 cm-nél két részre válik, és két USB csatlakozóban végződik, az egyik a billentyűzet, a másik a rajta lévő USB csatlakozó működéséhez szükséges.

Sajnos van pár rossz hírünk a klaviatúrával kapcsolatban. Az egyik, hogy nem minden gombja programozható, csak az erre a célra kijelölt 5 makró gomb. A másik, hogy a Home gomb helyére egy HP Omen logós került, amit fixen arra programoztak, hogy elindítsa az Omen Command Centert. Szomorú, hogy ezt funkcióját nincs lehetőség kikapcsolni, nekünk a teszt közben sok bosszúságot okozott. Aki megszokta a Home gomb használatát, az kénytelen lesz beérni a numerikus részlegen lévővel, vagy alternatív megoldásként beprogramozhatja rá valamelyik makró gombot. Reméljük a HP a jövőben kissé jobban átgondolja majd az ilyen "egyedi" megoldásokat.

A kék LK optikai mechanikus kapcsolók aktivitásához szükséges erő 50 g, ami megegyezik a Cherry MX kék kapcsolóival. Papír szerint ezek a kapcsolók tartósságban túlszárnyalják a közkedvelt Cherry MX-eket, ugyanis már 70 millió leütésre lettek hitelesítve (a Cherry MX kékek 50 leütést bírnak).

Mitől lesz optikai egy mechanikus kapcsoló? Működése és felépítése részben megegyezik a sima mechanikuséval, a különbség annyi, hogy az optikai kapcsolón nincsenek fém érintkezők, az aktiválást infravörös fény segítségével érzékeli. Ez a technológia azért fejlettebb, mert nem lépnek fel olyan hibajelenségek, mint pl. a duplázás, amit a fém érzékelők nemkívánatos rezgései okoznak (mechanikus kapcsolóknál ezt különböző szoftveres, illetve hardveres megoldásokkal szokták kizárni, de ahogy a kapcsolók öregszenek, kopnak, előfordulhatnak hibák).

Az LK optikai kapcsolóinak kupakja MX kompatibilis. A kapcsolónak az a része, amire a kupak illeszkedik máshogy néz ki, mint az MX kapcsolóknál, a kupak belseje viszont teljesen megegyezik a két kapcsolónál. A biztonság kedvéért a gyakorlatban is kipróbáltuk, és az MX gombok valóban rámentek az LK aljzatokra, és fordítva. Ha valaki le akarná cserélni a gombokat, csak arra kell ügyelnie, hogy a nagyobb méretű gombokból is megfelelőt találjon.

Az LK kapcsolók válaszideje 0,2 ms, a billentyűzet pedig 1000 Hz-es frissítési rátával dolgozik, a gyorsaságára nem is volt panaszunk. Gépeléshez a kékek az egyik legjobb választás, mivel ezek a gombok taktilisak, azaz aktiváláskor határozott visszajelzést adnak ujjainknak. Nem kell tövig nyomni őket, hogy aktiválódjanak, ezért finoman, gyorsan lehet gépelni rajtuk. Nincs is annál nagyobb öröm, amikor ujjaink lágyan siklanak a klaviatúra fölött, a betűk, szavak takaros sorokban töltik meg a képernyőt, miközben a közelünkben lévők táguló orrlukakkal halálos sebeket ejtő dobófegyvereket kezdenek keresgélni, hogy megszabaduljanak a zaj forrásától. Nos igen... a kék kapcsolók meglehetősen hangosak, a mechanikus gombok közül a "legkattogósabbak", sokan persze kifejezetten ezért szeretik őket.

Játékhoz mi nem éreztük olyan kényelmesnek őket, mint például a szinte ellenállás nélkül lenyomható vörös kapcsolókat, és fejhallgató nélkül a kattogás zavarta a játékok élvezetét és a csapattársakkal lévő hangkommunikációt is. Vannak persze, akik játékhoz is szeretik a kékeket - de ugye ízlések és pofonok.

A Sequencer NKRO, azaz bármennyi gombot nyomunk egyszerre, mindet képes érzékelni. A gyorsteszten (mindkét Shift lenyomása mellett lenyomtuk az abc összes betűjét, külön a magyar ékezeteseket is) hibátlanul teljesített. Az Í azért hiányzik, mert a tesztünkben szereplő billentyűzet angol kiosztású (ANSI), és nincs rajta külön gomb ennek a betűnek.

ÁRVIZTŰRŐ TÜKÖRFÚRÓGÉP

THE QUICK BROWN FOX JUMPS OVER THE LAZY DOG

Az Aqua Key Test hasonlóan jó eredményt mutatott, a billentyűzet tényleg bármennyi leütést képes volt egyszerre észlelni. A tesztprogram csak a gyártó által fixen átprogramozott Home gombot nem érzékelte, mert azt valamilyen speciális módon oldották meg (emiatt külső szoftver segítségével sem lehet átprogramozni).

Az Omen Command Center, ahogy már említettük csak Windows 10 alatt működik, de billentyűkombinációkkal Win 7 alatt is elérhetjük a klaviatúra bizonyos funkcióit (effektek kiválasztása, fényerő, Windows gomb letiltása). A billentyűzet nem kezel külön profilokat, ami bonyolítaná a helyzetet, és a végletekig egyszerű szoftverben is csak két kategóriát találunk, az egyikben a világítást, a másikban a makrókat állíthatjuk be.

A Lighting rész alatt több előre elkészített színséma közül választhatunk, melyeket különböző játék műfajokhoz állítottak össze. Van FPS, MOBA és MMO beállítás, egy séma, ami a WASD gombokra koncentrál, egy másik, ami a makró gombokat emeli ki, illetve egy Multizone elnevezésű, ami lényegében a teljesen egyedi beállítás megfelelője, ugyanis ebben szabadon adhatunk zónákat a sémához. A többi előre létrehozott séma színeit meg tudjuk változtatni, de ezeknél nincs lehetőségünk újabb zónák hozzáadására (mindegyiknél 2 zóna van összesen). A szoftver tehát nem ad akkora szabadságot ezen a téren, mint amekkorát szeretnénk, két színnél többet tartalmazó teljesen egyedi beállításból csak egyet hozhatunk létre.

A választható effekteket az Animation fül alatt találjuk. Van színváltós, pislákoló csillagos, lélegző, gombnyomásra felvillanó, gombnyomásra koncentrikus körökben gyűrűző, hullámzó, gombnyomásra az egész sort felvillantó és esőcsepp effekt. Az effektekhez saját színeket állíthatunk be, vagy választhatunk vulkán, dzsungel és óceán fantázianévvel ellátott előre kreáltak közül. A sebességet három fokozatban állíthatjuk (lassú, közepes, gyors). Az effektek alatt feltüntették a bekapcsolásukhoz használható billentyűkombinációkat, aminek örültünk, nem sokan gyártó szokott erre odafigyelni.

A Macros részben hozhatjuk létre makróinkat, és rendelhetjük hozzá az öt makró gombhoz. Érdekes korlát, hogy egy makrót összesen csak három gombhoz rendelhetünk, de kicselezhetjük a rendszert azzal, ha ugyanazt a makrót más néven hozzuk létre. A beállítási lehetőségek a makróknál itt is a szokásosak: billentyűkombinációk, gyorsbillentyűk, illetve programok indítása. Lehetőségünk van a gombnyomások közötti késleltetés idejének beállítására is, és megadhatjuk, hogy az adott makró hányszor ismétlődjön, ha ismétlődik. Ha több makrózható HP Omen perifériánk van (pl. előző tesztalanyunk, az Omen Reactor egér), akkor a hozzájuk elkészített makrókat is használhatjuk, illetve az itt elkészített makrókat azoknál is hasznosíthatjuk.

A makrókészítőben találtunk egy bosszantó hibát: a gyorsbillentyűk megadása közben konkrétan végrehajtódtak a hozzájuk tartozó parancsok (ez annak a megfelelője, amikor egy játékban beállítjuk, hogy mi legyen az ugrás, lövés stb. és közben a karakterünk ugrál, és lövöldözni kezd).

A tesztelés során sajnos több bugba és bosszantó kisebb-nagyobb tervezési hibába is belefutottunk: az FN+Esc kombó például, ami a HP infót lenne hivatott behívni nálunk nem csinált semmit, de a problémák közül ez még csak a legkisebb volt.

Nem tudjuk, hogy ez bug, vagy tervezési hiba, esetleg direkt van így, de induláskor nem töltődött be a beállítások egy része: a makrók ilyenkor működtek, de az Omen gomb nem, és nem világítottak a fények sem. Miután elindítottuk a HP Command Centert, és bekapcsoltuk a világítást, már nyugodtan kiléphettünk belőle, minden rendben volt a következő újraindításig. Kíváncsiságból kipróbáltuk Win 7 alatt is a Sequencert, és meglepődve tapasztaltuk, hogy a Win10-es gépen beállított makrók működtek Win 7-en is. A színbeállítások itt sem jelentek meg, és az Omen gomb is döglött volt indulás után. Az effekteket be tudtuk kapcsolni gyorsbillentyűk segítségével, és amikor visszaraktuk a klaviatúrát a Win10-es gépre, bekapcsoláskor működtek az effektek. Úgy tűnik tehát, hogy a billentyűzet memóriája csak a makrókat és az effekteket tárolja, a színbeállításokat nem, és az Omen gombot is csak a program indításakor inicializálja. Jó lenne, ha ezen változtatnának, és nem kéne minden gépindításkor az Omen Command Centerrel babrálni.

Az FN gomb lenyomásakor eltűnik a beállított színsémánk, és azok a gombok kezdenek világítani, amiket kombózhatunk az FN-nel. Alapban ez jó ötlet, és segít, ha nem tudjuk fejből a kombókat, vagy nem akarjuk megnézni az online kézikönyvben. Ez nem bug ugyan, és nem biztos, hogy mindenkit zavar, de a fényerő beállításánál (FN+F11) szerintünk jobb lenne, ha a konkrét színsémát látnánk, aminek a fényerején állítani akarunk. (Persze lehet, hogy ez már csak szőrszálhasogatás, de annyira belejöttünk a bugok és hibák keresésébe, hogy nem bírtunk leállni).

Összegzés

Bár a billentyűzet tényleges teljesítményével elégedettek voltunk, és az extrák közül is több dolog elnyerte a tetszésünket (jó minőségű LED-ek, prémium hangerőszabályzó, dedikált multimédia gombok), a bugok és a szoftver hiányosságai mellett nem tudunk szó nélkül elmenni. Úgy éreztük, hogy a HP kicsit mellé is lőtt ezzel a klaviatúrával. A játékosok szempontjait figyelembe véve több hiányossága is van: nem kezel profilokat, csak a makró gombok programozhatók, és a kapcsolók terén is csak egyfélével kapható, és magyar kiosztású sincs belőle. Akik főként gépeléshez, használnák, azoknak a billentyűzet felszereltségére és extráira nem lehet panasza, de a Home gomb ellen elkövetett atrocitást valószínűleg sokan tartanák közülük megbocsáthatatlannak.

A pozitívumokat és a negatívumokat mérlegelve, illetve az árat (kb. 40-50K) is figyelembe véve ezt a billentyűzetet sajnos nem tudjuk jó szívvel ajánlani, amíg a HP ki nem javítja a vele kapcsolatos hibákat. A jó hír, hogy ezek nagy része valószínűleg szoftveresen megoldható. Mi örülnénk a legjobban, ha a HP lépne az ügyben, mert a Sequencer egyébként nem egy rossz billentyűzet.