HP EliteBook 8440p: Elitista a javából

A Hewlett-Packard megújult felsőkategóriás üzleti gépe járt nálunk. Külsejével és belsejével egyaránt meggyőzött minket.

HP EliteBook 8440p: Elitista a javából

1. Bevezető és specifikáció

Bizonyára sokan vezetnek vagy vezettek már autót olvasóink közül, így engedjenek meg nekem egy ide vágó hasonlatot. Jó páran elsősorban paraméterek és tetszési faktor alapján vásárolnak notebookot, de nem ritka ez a hozzáállás az autószalonok bemutatótermeiben sem. Hiszen tömegével vannak olyan vásárlók, akik nem értik, hogy ugyanazzal a motorral és futóművel miért drágább egyik autó a másiknál. Mindkettőben vannak légzsákok, hasonlóan alakul a fogyasztásuk és elfér bennük négy ember, A pontból B-be pedig kényelmesen elgurulnak. Nagyjából hasonló gondolatmenet játszódhat le egy kezdő notebook vásárló fejében, amikor a 3-400 ezer forintos árcédulákat nézegeti, és nem érti, miben más mondjuk egy Ideapad egy Thinkpadnál azon kívül, hogy az előbbi a többségnek tetszik külsőre. Mindkettőben hasonló erejű processzoroknak dolgoznak, Windows 7 fut rajtuk és temérdek adatot tudnak tárolni. Csakhogy ez pusztán a felszín, amire azok a felhasználók, akik pontosan tudják, mit várhatnak ezektől a masináktól nagy ívben legyintenek. Ha eddig valaki nem értette volna az üzleti notebook, mint fogalom jelentését, hát most majd megérti. Jöjjön korunk egyik legkellemesebb darabja, a Hewlett-Packard felsőkategóriás noteszgépe, a 14”-os EliteBook 8440p.

Majdnem napra pontosan két évvel ezelőtt járt nálunk az utolsó EliteBook, a 8730w személyében, amely akkor a felsőkategóriának is a csúcsát jelentette. Az azóta eltelt 24 hónap alatt a HP mérnökei pont csak annyira nyúltak hozzá a sikeres recepthez, amennyire muszáj volt. A magnézium-alumínium ötvözetű váz maradt a régi, de a következő pár oldalon képekkel illusztrálva is láthatók lesznek a változások. A legfontosabb restaurálás a gép belsejét érintette, hiszen a trendeknek megfelelően az Intel Calpella platformja dolgozik a 8440p-ben is. Fontos tudnunk, hogy csak és kizárólag Core i5, illetve Core i7 processzorokkal vásárolhatunk magunknak ilyen gépet, tehát a jó teljesítményhez nem férhet kétség. Szintén alap a QM57-es lapkakészlet, amely a HM55 tudásán felül biztosítja a vPro (távoli menedzsment) technológiát és néhány biztonsági funkciót is behoz a képbe.

A specifikációs lista így rögtön érthető, mi gyakorlatilag az alapmodellt kaptuk meg tesztelésre, amely Intel HD Graphics-ot és 2 GB memóriát jelent. Az EliteBookokba kivétel nélkül 7200-at pörgő merevlemezek kerülnek, ezek mérete 250 GB-tól egészen 500 GB-ig terjedhet, de van SSD opció is – amelyet üzleti vonalon nem feltétlenül kell erőltetni a valamivel rövidebb várható élettartam miatt. Van eSATA, Bluetooth, gigabites hálózat és – a teljes Calpella platform miatt – megtaláljuk az Intel egyik legjobb vezeték nélküli hálózati kártyáját is, amely még a legmostohább körülmények között is képes megtalálni a gyenge jeleket. Szolgál még némi meglepetéssel a gép, minden esetre az biztos, hogy 3 év garanciával a végösszeg közel 360 ezer forint. Sok? Ki fog derülni, valóban az-e.

A készülék mellé nem kapunk túl sok mindent, hiába, nem egy Pavilionnal van dolgunk. A tápegység 65W-os és meglepően gyorsan feltölti az 55 Wh-s telepet (az NVIDIA NVS-es változatok mellé 90W-os példány jár). A mellékelt dokumentumok csak a legalapvetőbb használatra terjednek ki, főleg kiegészítők vásárlására buzdít minket velük a cég.

2. Hardver

Egy üzleti gép részben attól (is) lesz üzleti, hogy minimális zajt csap a mindennapos használat során. A legújabb Elitebook ebből a szempontból picit kilóg a sorból, mert míg könnyed feladatok mellett tényleg alig lehet hallani a hangját, addig kőkemény számítási feladatok mellett már érezhetően feljebb kapcsol benne a ventilátor. Kifejezetten hangosnak ekkor sem mondanánk, minden esetre bőven a hallható tartományba tartozik már. A hőmérsékleti értékek mindezek ellenére nem kimagaslók. Üresjáratban 37 fokot mértünk, maximális terhelésnél pedig 74-et. Előbbinél fejet hajtunk a mérnökök előtt (bár a Core i5 szinte alig eszik valamit terhelés nélkül), viszont utóbbi legjobb esetben is csak közepesnek számít a kategórián belül. Jó hír viszont, hogy a burkolat sehol nem forrósodott át, sőt még melegnek is túlzás lenne nevezni, cserébe viszont viszont a baloldali szellőzőnyíláson kellemesen meleg levegő távozik.

Természetesen az integrált videokártya lehúzza az összpontszámot, de ettől eltekintve jól látható, hogy a 8440p egy igen gyors gép. Tekintettel arra, hogy a 2 GB memória – nagyon helyesen – egy modulként foglal helyet a gépben, a kétcsatornás módról alap kiépítés szerint le kell mondanunk, ennek köszönhető a vártnál gyengébb memória műveletek sebességét jelképező pontszám.

A merevlemez az egyik leggyorsabb fajtából való – legalábbis notebook viszonylatban. Az egy tányéros 250 GB-os Seagate leginkább a lineáris olvasási tesztben domborít, a fájlkezelésnél már jóval szerényebb értékeket produkál. Zajszintje magas fordulatszáma ellenére minimális, de hallható. Hőmérsékletére viszont nem lehet panasz, huzamosabb másolás után se tudtuk vele megközelíteni a 40 fokot.

Bár aligha számít egy ilyen gépnél, de megvizsgáltuk, mire képesek a gyári hangszórók. Meglepően jó eredményeket kaptunk, hiszen a középtartomány ritkán sikerül ennyire semlegesre. Magas és mély hangokból egyaránt kevés van jelen, viszont a masszív háznak köszönhetően még maximális hangerőnél sincs torzítás.

3. Ergonómia

Jöjjenek most azok a pontok, ahol a legszembetűnőbbek a különbségek egy „kommersz” és egy üzleti jellegű notebook között. A fedőlap érezhetően vastagabb, mint általában, ráadásul fémből készült és némi merevítést is kapott, amelynek köszönhetően ellenáll nagyobb ütődéseknek is. A zsanér is fémből készült és sok hajtogatás után megállapítható, hogy hosszú életűnek tűnik. Alul nagyon sok finomságot találunk, haladjunk szépen sorban. Először is van egy dokkoló csatlakozónk az akkumulátor alatt, amellyel olyan állomásokhoz kapcsolhatjuk a gépet, mint például egy asztali dokkoló, amely USB, DVI és egyéb aljzatokat tartalmaz. Ennek az az előnye, hogy ha több helyen is használjuk a gépet, de van egy elsődleges tartózkodási célpontunk, akkor ott berendezhetünk egy olyan mobil munkaállomást, hogy odaérve csak rá kelljen tenni erre a bizonyos dokkolóra a notebookot és máris használhatjuk az állomásra csatlakoztatott külső monitort, billentyűzetet, egeret, esetleg külső merevlemezt. A második érdekesség a cserélhető DVD-író, melynek helyére újabb merevlemezt/SSD-t tehetünk, igaz, a HP csak HDD-vel (500 GB 7200 rpm) együtt árulja az ide vonatkozó tartót. Nem cserélhető, hanem bővíthető a gyári hatcellás akkumulátor, amelyet a hatalmas tizenkét cellás teleppel kiegészítve brutális üzemidőt érhetünk el. Az ehhez szükséges csatlakozót a memória és a dokkoló között találjuk. Ezek után valószínűleg nem okoz nagy meglepetést, hogy a merevlemezt leesés elleni védelemmel is ellátták, így mielőtt a leejtett notebook elérni a földet, a gép parkoló pályára állítja a fejet, gondoskodva ezzel a HDD károsodásának megelőzéséről.

A billentyűzet remek, mind a nyomáspont, mind az anyaghasználat egyaránt kiváló, ráadásul a gombok stabilitásával sincs gond. Az embernek olyan érzése van gépelés közben, hogyha akarná, se tudná tönkretenni a billentyűzetet, annyira strapabírónak tűnik. Saját háttérvilágítással nem rendelkezik, de a Lenovo Thinkpadjeihez hasonlóan a Hewlett-Packardnál is gondoskodtak a gombok láthatóságáról rossz fényviszonyok között. A felső burkolatba helyezett fehér színű lámpa fénye elég harmatos, ráadásul minden ilyen megoldásnál probléma, hogy a gyakorlatban inkább a gombokra helyezett emberi kezet világítja meg, mintsem magukat a betűket. Ezt a megoldást egyébként a HP Night Light-ként emlegeti. Gyorsgombokat is találunk, melyek kivétel nélkül érintés-érzékenyek. Segítségükkel elindíthatjuk az alapértelmezett böngészőt és e-mail klienst, ki- és bekapcsolhatjuk a vezeték nélküli kommunikációs eszközöket (jelen esetben WLAN és Bluetooth), letilthatjuk a touchpadot, valamint kedvünkre állíthatjuk a hangerőt. Jól látható a képen, hogy a fedőlapot az alsó burkolathoz nem mágnessel, hanem mechanikus zárral rögzítették. Ez nem feltétlenül jelent rosszabb megoldást, viszont az előd modelleknél egy idő után komolyabb összecsukási problémák jöttek elő a zár elgyengüléséből adódóan. Reméljük, a 8440p-nél ilyesmivel nem kell már számolnunk.

A touchpad szintén jól sikerült, remek anyagminősége miatt rendkívül könnyen használható. A multi-touch gesztusok közül szinte az összeset támogatja, beleértve a zónák programozását is. A háromujjas tapintás jelen esetben viszont nem egy előre definiált alkalmazást indít el, hanem alternatív funkciókat tölt be (pl. balra húzásnál „vissza” funkció a böngészőben). A trackpoint (alias pöcökegér) szintén jól használható, a hozzá tartozó gombokból viszont csak kettőt találunk, így a képernyő görgetése nehezebben megoldható, mintha csak touchpadot használnánk. Részben a trackpoint meglétének is köszönhető, hogy a tapipad felületének hasznos mérete igencsak korlátozott. Elfért volna oda egy picivel nagyobb szerkezet is.

A gép minden oldalán találunk valamilyen ki- vagy bemeneti forrást. Elöl az SD kártyaolvasó kapott helyet például a nyitásért felelős gombbal egyetemben, hátul pedig az analóg és digitális video kimenetet találjuk. Mostanában a Dellnél és a HP-nál is szokás, hogy a D-Sub mellett nem HDMI-t, hanem DisplayPortot tesz a gépére, ez egy idő után biztos jó dolognak számít majd, de jelenleg elég kevés DP-s monitort találunk a piac alsóbb régiójában. Bal oldalt van az USB csatlakozók többségét, a FireWire portot, de itt lelhető fel az 54 mm-es Express Card bővítőhely és a hangkártya csatlakozói is. Jobb oldalra is jutott még egy kombinált eSATA/USB port, illetve a LAN és modem csatlakozók is ide kerültek. A DVD-író, mint már említettük cserélhető, egyéb iránt LightScribe lemezgravírozási funkcióval is rendelkezik.

Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy egy másik 8440p-t is szemügyre vehettünk, amely nem a tesztelt modellben lévő panelt kapta, hanem egy 1600x900-as felbontással büszkélkedő variánst. Nos, a két kijelző között a felbontáson kívül más különbség is van. Egyrészt 14”-on megoszlanak a vélemények, hogy mennyire olvasható ez a hatalmas felbontás, másrészt gyári beállítás szerint a mezei 1366x768-as panelnek egész egyszerűen szebbek a színei. A nagyfelbontású változat túlságosan hideg, olykor lilás árnyalatot biztosít, nyílván ezen szoftveresen lehet valamelyest segíteni, de rá kell szánni nem kevés időt. Nekünk a két panel közül egyértelműen az alacsonyabb felbontású, jelen alanyunkban is szereplő változat tetszett jobban. Látószöge mindkettőnek az átlag felett van, a LED-es háttérvilágítás és a matt bevonat miatt szinte minden körülmény között remekül láthatók. Fényerő tartományuk nagyon tág, sötét szobában és napsütésben sem lehet velük gond. A környezeti fényérzékelő már alap kiépítés szerint jár, de bekapcsolását nekünk kell engedélyezni – ezek után a kijelző fényerejét a külső fényviszonyoknak megfelelően fogja állítani a rendszer. A káva felső részében megbújó 2 MPixeles webkamera elég jó képet biztosít, ráadásul makró funkcióval is rendelkezik, így azokat is jól lehet majd látni a vonal másik végén, akik szeretnek belebújni a kijelzőbe.

4. Teszteredmények

A teszteknél elsősorban az akkumulátoros üzemidőre voltunk kíváncsiak, hiszen egy üzleti jellegű gépnél a teljesítmény ezen a szinten gyakorlatilag elhanyagolható szempont.

Ettől függetlenül megnéztük, mire képes a Core i5-ös processzor és újfent meg kellett bizonyosodnunk róla, hogy tempójával könnyedén kiválthatna egy mai asztali gépben lakozó központi egységet. A Turbo Boost technológiának köszönhetően 2.4 GHz-es órajelét maximum 2.93 GHz-ig képes feltornászni, amely több mint elegendő, sőt.

Az integrált videokártya hozza a tőle elvárható szintet, de a drágább változatokban lévő NVIDIA NVS 3100-tól se várjunk durva dolgokat, hiszen a GeForce 310M-nél nem képes nagyobb tempóra. Külön érdekesség, hogy bár minden modellnél megvan a processzorba integrált Intel HD Graphics videokártya, de az NVS 3100M-es változatoknál csak a dedikáltat tudjuk használni, ugyanis nincs NVIDIA Optimus támogatás. Ez azért elég nagy hátrány, hiszen bármennyire jó fogyasztási értékeket produkál egy ilyen kártya, az integrálttal szemben nem képes felvenni a versenyt.

A gyári hatcellás teleppel meglepően sokáig képes ébren maradni a legújabb EliteBook. A minimális terhelésnél mért 5 és fél órás eredmény nem rossz teljesítmény, de a maximális fényerő mellett történő fullHD videózás is ment neki 2 óra 21 percig. A legdurvább terhelésnél persze már 1 óra is elég volt a teljes lemerítéshez. A 12 cellás akkumulátorral kiegészítve gyakorlatilag megháromszorozhatók ezek az értékek és úgy már mindjárt máshogy fest a dolog.

5. Értékelés

A pár napos tesztelés után nehéz igazán rosszat mondani a HP legújabb EliteBookjáról. Kellően masszív, kellően erős, ráadásul mindezt elég halkan is teszi az esetek többségében. A kijelzője, a billentyűzete és a touchpadja egyaránt remek, a bővítési és csatlakoztatási lehetőségek széleskörűek. Az egyetlen kifogásolható része a gépnek a Night Light lámpa, illetve az elődök miatt aggodalomra adhat okot a ránézésre változatlan nyitó-záró mechanika is. Ettől eltekintve a HP egy újabb remek notebookot tett le az asztalra, amely 3 éves garanciaidővel kerül a boltokba – ráadásul még ezt is meghosszabbíthatjuk. A termék használati értéke roppant magas, viszont ennek feltérképezésére soha nem lesz elég egy pár perces nyomkodás. Tőlünk mindenképpen kap egy kövér Ajánlott plecsnit.

A Hewlett-Packard EliteBook 8440p-t a HP hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, köszönjük!

Pro:

+ remek anyagok, strapabíró kialakítás

+ jó billentyűzet

+ jó touchpad

+ remek kijelző

+ gyors és hűvös merevlemez

+ átlagnál jobb üzemidő

+ széleskörű bővítési és felhasználási lehetőségek

+ 3 év, tovább bővíthető garancia

+ biztonsági funkciók

Kontra:

- komolyabb terhelésnél lehetne egy fokkal halkabb

- az NVIDIA-s változatnál nem használhatjuk az integrált videokártyát

- a minőségnek ára van, főleg, ha elkezdünk elszakadni az alap változattól

- csupán 2 GB RAM alap kiépítésben

- lehetne végre 64 bites az operációs rendszer

Hivatalos oldal: Hewlett-Packard

Vásárlás: iPon webáruház

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward