1. oldal
Zombik!!! … Itt vagytok még, olvasók? Ugye nem untátok még meg a témát? „A zombik az új vámpírok”, olvastam valahol az interneten a találó gondolatot. Igaz, napfényben csillogó zombikról szóló film még tudtommal nem készült (zombis romantikus már van), azonban tény, hogy mostanság gyakorlatilag a csapból is a járkáló, oszló hullák folynak, ami természetesen a játékfejlesztésre is rányomta a bélyegét. Baj ez? Nem feltétlenül, hisz múló hóbortok, felkapott témák mindig is jöttek-mentek, ettől még annak keretein belül születhetnek maradandó, értékes vagy szórakoztató alkotások. Hogy a How to survive ezek közé tartozik-e? Rögtön kiderül!
A játék felütése rém egyszerű: hajóbalesetet szenvedünk, de túléljük, és egy lakatlannak tűnő szigetre érkezünk, amiről hamar kiderül, hogy valójában persze közel sem lakatlan, hanem teli van zombikkal. Élőholttá válásuk hátteréről nem sokat tudunk, ahogy a történet se tartozik éppen a játék erősségei közé: egyetlen célunk, hogy elszökjünk a szigetről, a néhány túlélő segítségével, akik küldetésekkel (és néha mellékküldetésekkel) terelgetnek minket célunk felé.
A How to survive – egészen megdöbbentő módon – túlélős játék, minimális szerepjáték-elemekkel. Felülnézetből kell a három választható karakter egyikét irányítani, a szigeten található mindenféle lomokból túlélést segítő eszközöket, fegyvereket, páncél-féleséget kovácsolni. Emellett ügyelnünk kell alapvető biológiai szükségleteink (evés, ivás, alvás) kielégítésére is: időnként vadásznunk és sütnünk kell, vagy bogyókat, gyökereket felvennünk, illetve tiszta kútból innunk, ezek általában azonban nem jelentenek nagy kihívást. Az alvás már körülményesebb, erre ugyanis csak az ebből a célból kialakított tákolmányokban van lehetőségünk, amiket viszont először is meg kell tisztítanunk a környékén és a belsejében ólálkodó zombiktól. Ez nem egyszerű, ugyanis amint kinyitjuk a helyiség ajtaját, egy riasztó miatt az összes környéken lévő zombi odacsődül. Hogy kerülnek zombik a zárt ajtó mögé, és miért van riasztó egy túlélő kabin ajtaján? Ilyen kérdéseket inkább jobb fel sem tenni.
A szükségletek kielégítése után a fegyverek készítése már sokkal izgalmasabb ponja a játéknak. Ehhez először is találnunk kell elszórt „tervrajzokat”, amik megmutatják, mit kell keresnünk a sok lom között. Ezután a (meglehetősen szűkös) zsákunkban kell a dolgokat összekombinálni, sokszor igen logikus módon. Például egy hajlékony bot meg egy madzag kombinálásával kész is az alap íj. Fapálca és macséta együtt faragott nyílvesszőt eredményez, melyhez tollat adva annak sebzése megnő. De ugyanígy talált fémlemezt és állatok lenyúzott bőréből szabdalt szíjat összerakva kezdetleges páncélt eszkábálhatunk, stb, stb. Elég sok ilyen lehetőség van a játékban, mindenféle lőfegyvert gyárthatunk: sörétest, géppisztolyt, „mesterlövész puskát” (már amennyire ezt a tákolmányt annak lehet nevezni), de éppenséggel láncfűrészt, molotov koktélt, vagy bumerángot is összerakhatunk.
2. oldal
Ezekkel a fegyverekkel kell átvágnunk magunkat az ellenfelek (különböző méretű zombik, állatok, sőt: zombi-állatok) hordáin, klasszikus felülnézeti lövöldében. Van egy minimális sprintelési lehetőségünk is, ez azonban tényleg annyira rövid, hogy körülbelül csak az ellenfelek csoportjából kiugrásra elég. A játék karakterfejlesztési rendszere szintén elég minimalista, összesen mintegy tucatnyi kisebb bónuszt nyithatunk meg vele (gyorsabb célzás, láthatjuk az állatokat a közelben, stb.), ez azonban annyira minimális, hogy érzésre csak azért van ott, mert a mai játékokban már szinte alapfeltétel a karakterfejlesztés, még ott is, ahol az fölösleges, és sokat nem ad az élményhez. Mint jelen esetben.
A történet mód mellett egy külön játékmódban összesen nyolc kihívást teljesíthetünk, melyek nagyjából ugyanúgy működnek: egy nagy szigetre lekerülve mindenféle sallang nélkül kell teljesítenünk a feladatot, ami leggyakrabban a sziget elhagyása. A körülmények persze változnak, néha éjszaka van, néha nagyobb lények, vagy épp zombi állatok az ellenségeink, a lényeg azonban ugyanaz: ezek is az alapvető játékmenet leképzései, intenzív, gyors, lényegre törő formában. Mindezeket (a történetet és a kihívásokat) végigvihetjük kooperatív módban, helyben vagy online, ami persze jelentősen megnöveli a szórakozás-faktort – de ez csak természetes a kooperatív játékok esetében.
A grafikai körítésre leginkább az „átlagos” jelző akasztható. Technikailag korrekt, éjszaka egészen szép fény-árnyék hatásokat hoztak össze, nameg az egy-egy nagyobb kupac zombi lemészárlása után hátramaradt hullahegyek is szívmelengetően látványosak tudnak lenni. A pályák azonban lehetnének változatosabbak, érdekesebbek. Egyrészt lehetne többféle terület, mint a meglévő mocsár, zöld füves terület és homokos part felhozatal, másrészt pedig hiányoznak az érdekesebb látványosságok, emlékezetes megoldások. Ennél nagyobb gond azonban a karakterek közelharci animációja: szerencsétlenek tragikomikusan suhintgatnak jobbra-balra, merev törzzsel, mintha fájna a derekuk. Zene gyakorlatilag nincsen, inkább csak atmoszferikus zörejek, főleg éjszaka, ami a rémesen bosszantó zúgások miatt hamar az idegeimre ment, és sokszor csak azért igyekeztem mihamarabb lefeküdni aludni, hogy elmúljon a zúgás. A zombik hörgése, nyögése, a felrobbanó dagadékok fröccsenése egyébként rendben van, ahogy a házilag tákolt fegyverek is olyan hangot adnak, amit elvárnánk tőlük.
A How to survive összességében végül nem egy rossz játék. A tárgyak kombinálása jó móka, a harc korrekt, még a látvány és a kivitelezés is nagyjából rendben van. Egyszerűen csak nem hoz semmi igazán emlékezeteset, érdekeset, vagy egyedit. Zombik? Milliószor láttuk már. Túlélés? Erre is volt már sok példa. Felülnézetes lövöldözés? Ezernyi játék nyújtja. Felejthető próbálkozás, csak a zombik és a túlélés-téma rajongóinak merem tiszta szívvel ajánlani, ők megtalálhatják vele a számításukat.
Értékelés: 6/10
Platformok: PC, X360, PS3
Tesztelt platform: PC
