Emlékszik még valaki arra, amikor egészen komoly videokártyákat vehettünk 150 ezer forint körüli összegekért? Gondolom sokak számára feltűnt már, hogy ezek az idők elmúltak, helyette azonban elértünk abba a korba, amikor ennyiért felső kategóriás VGA-at ugyan nem, billentyűzetet viszont simán találunk. Az Asus számos dologról közismert, például az extravagáns megoldásairól, az innovatív fejlesztéseiről, a falig eltolt dizájnnal és felszereltséggel ellátott hardvereiről, végül, de nem utolsó sorban az erősen túlárazottnak tűnő ajánlatairól. Nos, a most bemutatott termékük nagyjából mindezen jellemzőket ötvözi egyetlen termékben.

A ROG termékcsaládba érkező Falcata papíron a gamer billentyűzetek abszolút felső házából származik, melyet nem csak az elképesztően magas ára, de természetesen a különféle hardveres specifikációi is alátámasztanak. Hogy mégis mire ez a nagy felhajtás? Egyfelől a ROG Falcata felsorakoztat egy rakás prémium kategóriás tulajdonságot, melyek egyesével is kifejezetten vonzók lehetnek egy kompetitív vagy maximalista játékos számára, együttesen viszont egészen biztosan beindítják a nyáltermelő reflexeket. Persze az Asusnak amúgy is vannak kiváló kapcsolókkal és érdekes funkciókkal ellátott billentyűzetei, szóval mi itt az igazi különlegesség?

Az a bizonyos extra fűszer ezúttal is a dizájnban keresendő, mely első ránézésére a kétezres években nagyot futó ergonomikus billentyűzeteket juttathatja azok eszébe, akik megélték a konzumer kategória szárnypróbálgatásait. Az úgynevezett split dizájn egy szó szerint kettő darabból összeálló billentyűzetre utal, melyet elvileg ezekhez a régi irodai eszközökhöz hasonlatosan eltolhatunk egymástól, ezáltal ideális szöget találhatunk csuklóink számára. Bár az árazás alapján egy LCD vagy OLED kijelző sem lenne túlzás, ám ezúttal egy visszafogottabb, de azért szintén hasznos megoldást dobtak be helyette, meg egy egész rakás olyan furcsaságot, melyek eltávolodva napjaink praktikus és "okos" megoldásaitól sokkal inkább körülményesnek tűnnek.

Csomagolás és tartozékok 

Jó szokásához híven a gyártó most sem csak úgy bevágta a termékét egy kartonba, a ROG széria esetében mindig odafigyelnek az igényes tálalásra. A belső dobozt fedő vékonyabb külső réteg minden ízében Asus és ROG stílusjegyekben utazik, a sötét árnyalatok és a vörös uralnak mindent és persze igényes termékfotón láthatjuk, hogy nagyjából mire is számíthatunk az eszköztől. A csomagolás a legtöbb alapvetően fontos részletet elárulja nekünk, gondolva itt a nagyágyú mágneses kapcsolókra, a nagyfokú testre szabhatóságra, az oldalsó LED-es panelre és a görgős gombra, illetve a félbevágott dizájnra, a hozzá tartozó, gyanús Type-C csatlakozókkal és így tovább.

A belső dobozban két külön rekeszben a billentyűzet két fele várakozik, mindkettő saját ROG emblémás szövet tasakban. A képen azonban az is látható volt, hogy a csuklótámasz is csomag részét képezi, ezek szintén itt kaptak helyet, külön műanyag tasakba burkolva. Az alsó rekesz két külön dobozt tartogat, ezek egyike egy egész készletre való rögzíthető talpat tartogat, ami szokatlan, viszont a szokás szerint két magassági fokozattal. A másik doboz a kábeleket és adaptereket sorakoztatja fel, merthogy van belőlük bőven.

Nem hittem, hogy egy kábellel, WiFi-vel és Bluetooth-szal egyaránt kommunikáló billentyűzethez kereken három Type-C vezeték is jár majd, de itt ez volt a helyzet. Elöljáróban így muszáj lelőnöm az egyik kedvenc furcsaságomat a termékkel kapcsolatban. Bár a termék mindkét fele tartalmaz pl. egy-egy akkumulátort, önmagában azonban csak a bal fele képes működni, a másik feléhez nélkülözhetetlen a vezetékes összeköttetés, méghozzá nem is akármilyen, de erre a részletre később visszatérünk. A lényeg, hogy az egyesítéshez egy egészen rövid és egy kevésbé rövid kábelecske is jár a nagyobb mozgástér érdekében.

Ezek ugyanúgy két Type-C fejben végződnek, mint a normál hosszúságú töltő- és kommunikációs kábel. Mindegyik kissé merev darab, de legalább egyaránt igényes szövetborítást kaptak. Végül jár még két USB-s adapter is, az egyik Type-C-t alakít sima USB-A fejre, a másik pedig arra szolgál, hogy a kis USB-A vevőegységet közelebb hozhassuk a billentyűzethez, ha esetleg túl messze lennénk a számítógéptől. Valamiféle márkajelzés csak a legkisebb Type-C átalakítóról hiányzik, a két rövid kábel csatlakozóiba pedig a biztonság kedvéért a LINK feliratot is belegravírozták.

Hol is kezdjem? 

Talán még sosem volt előttem ennyire agyonkomplikált billentyűzet, pedig volt szerencsém néhány egyedi darabhoz is az évek során. Ám ezek többsége egy valamiben többnyire megegyezett: ha néha ügyetlenül is, de alapvetően a legtöbb termék arra tett kísérletet, hogy a lehető leghozzáférhetőbb legyen a felhasználók számára, hogy keveset kelljen velük bíbelődni és kényelmessé tegyék az élményt. Ez nem csak a kicsomagolás és első beállítás pillanataira igaz, de úgy általában az elkövetkező időszakra is, ezen a téren viszont az Asus valamiért most valami mást képzelt el a számunkra.

Éppen ezért a Falcata esetében muszáj előbb a külsőségekkel és fizikai jellemzőkkel kezdenem, mert ahogy az sejthető, a gaming szempontjából releváns hardveres képességeibe már sokkal nehezebb lenne belekötni. De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük is szép sorjában, hogy miről van itt szó. Először is ez egy 75%-os billentyűzet, mely mellőzi a numerikus részleget, ám megoldották, hogy a legtöbb extra gomb, úgymint Home, End stb. megtalálható legyen rajta. Kifejezetten tetszett, hogy a jobb kurzorgomb fölötti teljes sor tetején még a PrtSc gomb is elfért, tehát nem muszáj több gomb kombinációjával vagy makrókkal bajlódni egy gyors képernyőmentéshez.

Szóval, ha egy pillanatra félre tesszük, hogy ez egy gyárilag kettévágott billentyűzet, alapvetően egy meglehetősen letisztult megjelenésű hardvert kapunk. Külön kiemelném, hogy az Asusnak ezen a térem megjött a jobbik esze és mellőzte az úgynevezett "gamer" betűtípust, ami sokakat zavart és szerintem is rontott az amúgy igényes termékek esztétikáján. Ezúttal teljesen hagyományos karakterkészletet alkalmaztak, aminek köszönhetően sokkal kellemesebb ránézni a felvillanó gombsorokra. Az angol kiadás láthatóan az igényesebb, duplafalú PBT keycap-es verzió, de létezik belőle UV-kezelt ABS sapkákkal felszerelt változat is.

Szomorú, de sajnos ebből a viszonylag friss termékből magyar kiadás egyelőre nem készült, amivel az is együtt jár, hogy egyelőre magyar nyelvű termékoldal és ügyféltájékoztatás sem elérhető hozzá. Nálam az UK kiosztású változat járt, melyen a szokott helyen megtalálható az Í betű, szóval a karakterek hiányoznak, de a fizikai helyük legalább nem. Ami viszont megkerülhetetlen furcsaság, az az alaposan kettéhasított Space, mivel az amúgy külön-külön is kiválóan funkcionáló felek között jelentős rés tátong.

Ez máris egy megszokást igénylő tulajdonsága, viszont azt érdemes megjegyezni, hogy a gyártó odafigyelt rá, hogy ha véletlenül egyszerre nyomnánk le a kettőt, akkor azt nem fogja dupla leütésnek érzékelni, szóval a váratlan melléütések közül legalább ezt valószínűleg megúsztuk. Mivel ez egy 75%-os modell, a túl sok extra billentyű hozzáadása elvenné a lényegét, ez alapvetően egy kompakt méretű eszköz. Azért a bal szélén ezúttal is jutott hely egy kis extra felületnek, mely ugyan a kijelzőt ezúttal nélkülözi, de azért így is kifejezetten hasznos és sokrétű megoldás.

Az ára alapján elvárható módon az anyaghasználat kifejezetten igényes, még úgy is, hogy csak a gombsorok alatti réteg készült alumíniumból, a többi részen műanyagot tapinthatunk. Ez alól csak a tekerőgomb a kivétel, már ha nem számoljuk ide a két csuklótámaszt, melyek alapját szintén hideg fém szolgáltatja. A kivitelezésre nem igazán lehet panasz, a kidolgozás minden részletében aprólékos, a szerkezet pedig mindkét fél esetében egyformán masszív. Meghajlítani szinte lehetetlen és ehhez mérten nyikorgás vagy hasonló zaj sem volt előcsalható. 

De ha már itt tartunk, mielőtt a gombokra és a csatlakozókra térnék, jöjjenek a talpak és a csuklótámasz. Itt kezdődik az igazi fesztivál, ugyanis a Falcata esetében elfelejthetjük a kihajtható lábakat és mint kiderült, a legtöbb esetben – legyen szó a Space-ről vagy akár a csuklótámaszról – a mágneses rögzítés keresztbe tenne a mágneses elven működő kapcsolóknak, így ezt az amúgy számos esetben kézenfekvő és kényelmes megoldást komplikáltabb dolgokkal váltották ki.

A dobozban ezért kétszer négy darab rögzíthető talpat találunk, illetve egy adag csavart és egy imbuszkulcsot. Szóval, ha szeretnénk megtudni, hogy melyik a legkényelmesebb "talpkombináció", akkor kezdhetjük őket tekergetni. Ez már önmagában sem éppen szokványos, de aztán jön a csuklótámasz...  Amennyiben mi preferáljuk az ilyesmit, először is a billentyűzet alján 3-3 csavarmenet található, ahová a támasz fémlapját rögzítő csavarokat tekerhetjük be, a lyukakban pedig pirinyó kis gumitömítések vannak, melyekből egy már a cikk írása során fixen hiányzott és egyelőre nem sikerült megtalálnom. 

Maradjunk annyiban, hogy ez se nem praktikus, se nem kényelmes, se nem rugalmas, de legalább kell vele vacakolni és nagy rá az esély, hogy a gumibogyóknál jóval fontosabb csavarokat is elszórjuk valahová. Igaz viszont, hogy ha alapvetően egyféle fix beállítással végérvényesen megelégszünk, akkor túl sokat nem kell majd vacakolni vele. Sőt, sokaknak biztosan még tetszhet is, hogy ennyiféle módosítási opciót kínál a termék, ám a magam részéről az egyszerűség híve vagyok: a kevesebb gyakran tényleg több.

És akkor most jön a kedvencem: az ergonómia jegyében szétválasztott billentyűzet és ennek gyakorlati működése. Először is a két fél közül a bal oldali a főegység, ami annyit tesz, hogy akár vezetékesen, akár wireless csatlakozunk a Falcatához, a bal oldal mindenképpen működni fog, a jobb viszont csak akkor, ha a mellékelt LINK kábelek egyikével összekötjük őket. Külön a jobb oldal nem használható, mivel abban kizárólag egy saját akkumulátor kapott helyet, ami valószínűleg leginkább az egyensúly miatt került bele, egyébként mindenképpen az USB-csatlakozóra hagyatkozik.

A dologban az a tripla csavar, hogy az Asus az amúgy is túltervezett termékét úgy alakította ki, hogy amennyiben a mellékelt LINK kábelek helyett hagyományos USB-C vezetékkel próbáljuk összekötni a feleket, a dolog nem fog működni. Valami egyedi Asus szabvány ugyanis hiányozni fog belőle, ami a két minivezetékben viszont megvan, tehát tessék ezekre is jól vigyázni, még szerencse, hogy kettő van belőle.

Hogy szerintem mennyire esetlenül néz ki, ahogy a 150 ezer forintos billentyűzet két felét ez a kis Type-C kábelecske fogja össze, azt most nem is firtatnám hosszabban, mindenesetre a dizájn terén oly tapasztalt Asustól ennél azért valami ügyesebbet várnék. Mondjuk azt, hogy mindkét fél működjön wireless üzemmódban, de lehet, ez csak számomra hangzik logikusnak. Valószínűleg, ha így működne, azt mondanám, hogy el is vártam ennyi pénzért és az a helyzet, hogy el is várom, de sajnos ehelyett be kell érnünk a kevésbé praktikus, kábeles megoldással.

Érdekes és egyben kissé zavaró tényező, hogy a billentyűzet két fele összeillesztés után semmilyen módon nem fixálható, nem rögzíthető. Ez is olyasmi, ami nem feltétlenül okoz nagy gondot, mert alapvetően úgy alakították ki, hogy azért ne nagyon csúszkáljanak szét, de aki kissé vadabbul bánik a gombokkal, esetleg időnként löki, húzza, noszogatja vagy akár még emelgeti is a billentyűzetét, annak van egy rossz hírem. A mágnes hiánya a hall effektes kapcsolók miatt megérthető, de szinte biztos vagyok benne, hogy van még olyan kevéssé komplikált alternatíva, ami nagy szolgálatot tett volna a felhasználóknak, akik kifejezetten és lehetőleg minden körülmények között egyben szeretnék használni a klaviatúrájukat.

Maga a koncepció amúgy egyáltalán nem elvetendő, sőt. A mai napig sokan visszasírják, illetve keresik azokat az oldschool, ergonómikus darabokat, mivel a csuklóink számára valóban sokkal természetesebb pozíciót biztosítanak, ahogyan az ergonómikus egerek is teszik. Ebből a szempontból mindenképp telitalálat a szabad forgathatóság, mint opció, hiszen így mindenki megtalálhatja az ideális kéztartást, akár játszani, akár gépelni szeretne, főúleg, hogy a feltekerhető lábakkal mindkét fél megemelhető.

Mielőtt azonban a gépelésre és a vonatkozó részletekre térnénk, ne feledkezzünk meg az extra gombokról és kapcsolókról sem, hiszen ezek meglehetősen fontos jellemzői a Falcata billentyűzetnek. Először is a bal hátsó sarokban találjuk a háromállású kapcsolót, mellyel a 2.4 Ghz-es, a vezetékes és a Bluetooth módok között választhatunk, mellette a sarokban a Rapid Trigger funkció önálló kapcsolója látható, tőle jobbra pedig a két Type-C, melyek közül az egyik a töltő- és adatcsatlakozó port, a másik pedig a LINK port, mellyel a Falcata jobb fele is bevonható a játékba. Utóbbin tehát szintén található egy Type-C LINK, illetve, hogy azért neki is jusson szerep, a jobb szélén hátrafelé kikandikál belőle az USB-A dongle a rádiós kapcsolathoz.

A leghasznosabb papíron a bal oldalba épített fém görgő, avagy multifunkciós médiakerék, mellyel kattintani is lehet, így LCD/OLED kijelző helyett ezen a leegyszerűsített LED-es részlegen végezhetünk el bizonyos beállításokat. A világító ROG gombot nyomogatva választhatunk, hogy a Rapid Trigger érzékenységét, a gombok aktuációs pontját módosítanánk, a médiavezérlést szeretnénk elérmi, a világításon állítanánk, esetleg egyedileg beállított parancsokat szeretnénk indítani.

A görgőt tekergetve szabályozhatunk és egy kattintással jóváhagyhatjuk az adott beállítást. A szoftvermentesítő funkció nem rossz, ám a gomb túl kicsi ahhoz képest, hogy mennyi mindent csinálhatunk el vele, ez más billentyűzeteken jóval hangsúlyosabb elem szokott lenni.

Kapcsolók, funkciók, képességek 

A termék számos tekintetben a gamerek álmának tekinthető, ami tagadhatatlan, köszönhetően az olyan specifikációknak, mint az Asus saját fejlesztésű ROG HFX V2 mágneses kapcsolói, a ROG SpeedNova 8K vezeték nélküli kapcsolat, a 8000 Hz-es polling rate és a Rapid Trigger funkció, melyek külön-külön, önmagukban is jelentős előnyt biztosítanak, de így együttesen sosem látott sebesség és reakcióidő válik elérhetővé.

Ami a kapcsolókat illeti, a hall effekt már egy ideje izgalmas technológiának számít a gamer perifériák körében, hiszen a kontrollerek esetében kizárják az anyagfáradásból, elkopott alkatrészekből adódó drifting jelenséget, ráadásul hagyományos kapcsolóknál sokkal gyorsabban érzékelik az interakciót, ami egy gamer eszköznél kiemelt fontosságú tulajdonság. A gyártó a második generációs kapcsolójánál csökkentette a gombok utazási távolságát a leütéstől számítva, kisebb lett a lenyomáskor kifejtendő erő is, ráadásul szinte 0-ra csökkentették a reakcióidőt, mely elképesztő pontosságot biztosít az arra érzékenyek számára.

Tehát egy igazi szuperfegyverről beszélünk, de itt még nem áll meg a jó tulajdonságok sora, hiszen a Falcata esetében konkrétan gombonként módosíthatjuk az aktuációs pontot, vagyis azt a pillanatot, ahol az érzékelés megtörténik. A kapcsolók ennél részletesebben is beállíthatók, mivel az is szabályozható, hogy az adott kapcsoló meddig ne reagáljon az érintésekre, ezzel megtalálhatjuk az arany középutat a véletlen leütések és az elvárt gépelési élmény között.

További érdekesség, a Rapid Trigger és a Speed Tap funkció. Előbbi a leggyorsabb érzékelést adja és a lehető leggyorsabban állítja alaphelyzetbe a kapcsolót, így az sokkal gyorsabban reagál a következő mozdulatunkra. Alapesetben csak a WASD gombokra aktiválható az erre kialakított fizikai kapcsoló elfordításával, de szerencsére a Gearlink felület megnyitja a lehetőséget, hogy igény szerint további gombokra is kiterjesszük.

A Speed Tap lényegében az fps-játékosok számára kívánatos funkció, így pl. jobbra-balra oldalazáskor elkerülhető, hogy a két lenyomott gomb kioltsa egymást és a karakterünk megálljon. Ehelyett mindig az utolsó lenyomott gomb, tehát parancs érvényesül, így szélsebes reakcióidőt és fürge mozgást érhetünk el, nem kell megvárnunk, míg az egyik ujjunk felszabadítja a korábban lenyomott billentyűt. 

Szoftver 

Végre, kedves Asus, jó az irány, még ha a célhoz kell is pár lépés. Először is abban nagyjából mindenki egyetért, akinek volt már dolga Asus termékekkel, hogy függetlenül azok minőségétől és képességeitől, ha a képbe bekerül az Armoury Crate szoftver is, akkor az többnyire csak ront az összképen. Az emberek a Plug & Play megoldásokat szeretik, a gyors és könnyű csatlakozást, azonnal használatot, könnyen hozzáférhető és egyszerűen kezelhető felhasználói felületeket. Ezen a téren legutóbb a Fractal Scape fejhallgató mutatott kiváló példát és valami hasonlót kapunk most a Falcata esetében is.

A gyártó egy bölcs döntéssel szintén átváltott böngészőből elérhető segédszoftverre, tehát nem kell félgigás telepítőcsomagokat leszedni és közel egy gigabájtos programokat telepítgetni, melyek zabálják a PC-nk erőforrásait, miközben csak annyi a dolguk, hogy segítsenek testre szabni a perifériánk funkcióit. Milyen érdekes, hogy ehhez nem feltétlenül van szükség felesleges appszörnyetegekre, elég hozzá egy böngésző is. Öröm az ürömben, hogy a Fractal megoldásával ellentétben ez a Gearlink felület kizárólag aktív netkapcsolat esetén hozzáférhető, ugyanis a szervereikről fut és nem a billentyűzetbe építették be. Itt most fejben legépeltem, majd visszatöröltem egy litániát a felhasználóbarát hozzáállásról, de inkább örülök az előrelépésnek és drukkolok az Asusnak, hogy hamarosan ezt a lépcsőt is meg tudják ugrani.

A Gearlink felülete viszonylag egyértelműre sikerült. Bal szélen egymás alatt sorakoznak a lényeges funkciók, a gombkiosztástól az extra funkciókon át a fény- és kapcsolóbeállításokig. Egészen elképesztő mennyiségű lehetőségünk van az élmény finomítására, így aki kifejezetten professzionális gamer eszközre vágyik, az valószínűleg elégedett lesz. Még azt is megadhatjuk, hogy mely gomboknál legyen aktív a 8000 Hz-es mintavételezés, így a többi gomb ellenőrzési gyakoriságának csökkentésével energiát takaríthatunk meg. Az egyetlen, amire nincs közvetlen lehetőség, az a firmware frissítése, de még emiatt sem muszáj az Armoury Crate-hez szaladni, mivel a friss firmware egy 2-3 megabájtos, önálló telepítőcsomag formájában az Asus weboldalán is elérhető.

Az RGB-ről talán felesleges is sokat értekezni, lényegében mindenre lehetőségünk van, amit ma egy átlagos, RGB-s klaviatúrától elvárnánk, bár sokkal többre azért nem. Bizonyos esetekben módosítható a fényprogramok iránya is és minden esetben, minden funkciónál külön, 5%-os lépcsőfokonként léptethető a fényerő, tehát nem csak 2-3 lépésben, ahogy az más hasonló termék esetében jellemző. Bár természetesen ARGB-ről van szó, én nem találtam meg, hogy gombonként hol állíthatok be egyedi színt vagy fényerőt, szóval én az Asus helyében egy frissítéssel ezt is egyértelműbbé tenném, kiegészítve az amúgy korrekt palettát.

Üzemidő 

A gyakorlatban néhány órával talán kevesebb a lemerülésig tartó idő, de ennyi nálam belefér a hibahatárba, mégiscsak közel 200 óra kompromisszummentes teljesítményről van szó. A teljes feltöltéshez mindössze két óra elegendő, de ez egyben azt is jelenti, hogy mindössze fél óra alatt hozzájutunk a potenciális üzemidő negyedéhez, ami szintén kiváló. Ezen a téren mindenki elégedett lehet, magas teljesítmény wireless módban és alig fogunk a töltő után nézni.

Kell ez nekem? 

Az Asus imádja feszegetni a határokat és ezúttal egy olyan billentyűzetet készített, mely specifikációit tekintve valós versenyelőnyt nyújthat a kompetitív játékosoknak és szimplán sosem tapasztalt sebességet és reakcióidőt bárkinek, akinek eddig korábban egyszerűbb perifériákkal volt dolga. A gyárilag zsírozott V2-es switchek fantasztikusak, ahogy a kellemesen halk gépelési élmény is nagyszerű, köszönhetően az alapos párnázottságnak és az elképesztő mértékben testre szabható mágneses kapcsolóknak. Szövegíráshoz talán nem a legjobb, de ez egy ízig-vérig gamer eszköz, így a hangsúlyok is mind a játékosok felé billentik a mérleget. Részemről a specifikációs díj nem kérdés, ha egy játékos kipróbálja, az valószínűleg nem akarja majd visszaadni, az innováció elismerését azonban a gyártó maga gáncsolta el.

Az eszköz gyakorlati képességeihez és a nagyszerű specifikációkhoz tehát nem fér kétség, ám túl tökéletes lenne a dolog, ha nem lennének a cikkben felsorolt esetlenségek és a túltervezettségből adódó túlzások, melyekkel kapcsolatban az az ember érzése, hogy simán elkerülhetők, kihagyhatók lettek volna. A talpak és a két csuklótámasz csavarozgatása, az apró alkatrészek, a két oldal rögzítésének hiánya, a LINK kábelek jelenléte és hogy sima USB-C kábellel nem helyettesíthetők, vagy az, hogy a billentyűzet jobb fele kábel nélkül használhatatlan, érthetetlenül esetlenné teszik ezt a prémium eszközt. Ez még akkor is így van, ha sokan valóban profitálhatnak az elforgatható és megemelhető oldalak esetleges kényelméből. A billentyűzet hajlamos fektében szétcsúszni és hiába spórolhatunk meg helyet csak a bal felének használatával, ha gépeléshez elő kell vennünk a másik felét, hogy aztán nehézkesen összedugjuk a kábellel... nem túl praktikus, de nem is valami elegáns, akárhogy nézem.

Összességében több része is amolyan "parasztvakításnak" tűnik, melyre vagy nem volt igazán szükség, vagy átgondoltabban és elegánsabban is megoldhatták volna. Olyan az érzése az embernek, mintha egy ígéretes kísérleti projekt váratlanul került volna megjelenési fázisba és gyártás előtt összecsapták volna az amúgy apránként fejlesztgetett terméket. Az oldalsó gomb és felület jó és hasznos, a termék rendkívül igényes, elképesztően teljesít és azt vezeték nélkül is sokáig teszi, így mindenképp prémium kategóriás, de a 150 ezer forintos árát ennek ellenére sem éri meg. Az irány jó, főleg a szoftveres rész, de vagy legyen olcsóbb, vagy fejlesszenek még rajta, hogy a következő változat már igazán lenyűgöző legyen.