A varjúfélék szoros csoportokban nőnek fel, amelyek rokon és nem rokon egyedekből állnak össze. Egy új vizsgálat szerint ez szoros összefüggésben lehet nagy agyukkal és magas szintű intelligenciájukkal, amely lehetővé teszi, hogy eszközöket használjanak, felismerjék az emberi arcokat és megértsék a természeti törvényeket.
Az ember esetében a kognitív fejlődés java gyermekkorban zajlik, amikor a szülők gondoskodnak táplálékról és védelemről a fiatal egyedek számára. Natalie Uomini, a Max Planck Intézet kogníciókutatója kollégáival együtt arra volt kíváncsi, hogy vannak-e más olyan fajok is az állatvilágban, ahol hasonlóan zajlik ez a folyamat. Annál is inkább, mert a nem emberi fajok körében egyelőre nagyon kevés kutatás vizsgálta, hogy a szülői gondoskodás milyen hatással van az intelligenciára.
Első lépésben a szakértők több ezer faj, köztük 120 varjúféle életmódját hasonlították össze. Mint kiderült, a varjak, hollók és rokonaik más madarakhoz képest sokkal több időt töltenek a fészekben, mielőtt kirepülnének, hosszabb ideig etetik saját kicsinyeiket, és több időt töltenek családjuk társaságában. És ehhez a madárvilág legnagyobb agyaival rendelkeznek. Bár a madarak esetében kiemelt fontosságú, hogy a test kellően könnyű legyen a repüléshez, egy holló agya testtömege 2 százalékát teszi ki, ami hasonló az emberi agy relatív méretéhez.
A kutatás következő szakaszában a szakértők azt vizsgálták, hogy vadon élő madarak hogyan birkóznak meg különböző új feladatokkal. Uomini és kollégái évek óta vizsgálják az északi szajkók és az új-kaledóniai varjak viselkedését. Mindkét varjúfélét hosszú gyermekkor és magasfokú intelligencia jellemzi, például képesek eszközt használni a táplálék megszerzése során, vagy különféle feladványokat megfejteni.
A vizsgálatok alapján a fiatal madarak szüleiket figyelve még gyorsabban megtanulták ezeket a tevékenységeket, mint amikor egyedül próbálkoztak. A felnőttek ráadásul kifejezetten türelmesnek bizonyultak, hagyták, hogy a fiatalok kísérletezzenek, és a tanulási időszakban is ellátták őket megfelelő mennyiségű táplálékkal. A fiatal varjak és szajkók olykor négy évig is szüleik mellett maradnak (ami emberi években nagyjából két évtizednek felel meg), és közben egyre ügyesebbé válnak a magas szintű kogníciót igénylő feladatok megoldásában is.
A kísérletek azt sugallják, hogy szülői gondoskodás kulcsfontosságú az agy fejlődésében. A nagy agy fenntartása rengeteg energiába kerül (saját agyunk működtetésére a bevitt kalóriák körülbelül 20 százaléka fordítódik naponta), és a fiatal madarak nagyon korán elkezdenek tanulni. Ez pedig csak úgy működhet, ha a szülők is hozzájárulnak a fejlődéshez, vagyis példát mutatnak és etetik a fiókákat, amíg azok agya gyarapodik, és amíg maguk is képessé válnak a nagy energiaigényű szerv fenntartására.
Uomini szerint ezek az eredmények azért nagyon érdekesek, mert a kogníció kutatása terén sokáig túlhangsúlyozott volt az ember, mint az evolúció és az intelligencia csúcsa. A tőlünk függetlenül fejlődött varjúfélék az emberhez hasonlóan nagyon intelligensek és gondoskodók, ami jól mutatja, hogy az ember közel sem annyira kivételes az élővilágban, mint sokáig gondolták. A madarak tanulmányozása révén ráadásul saját fajunk kognitív fejlődésével kapcsolatban is újdonságokra deríthetünk fényt, mondja a kutató.
