Az előző év vége felé az AMD több kártyát is piacra dobott, ezek között mutatkozott be az RX 7700 XT is, mely az aktuális sormintába illeszkedve szintén XT utótagot kapott, a vállalat pedig ezzel új, egyedi tervezésű szériát indított el Pure fantázianéven. Így tehát a 7600-as volt az egyetlen RDNA 3 architektúrára épülő termék, melyből sima és XT verzió is napvilágot látott. A legkisebb ugrifülest leszámítva az RX 7900 GRE érdemel még említést, mely eredetileg a kínai vásárlókat igyekezett megszólítani a Nyúl évéhez kapcsolódva, az XT-nél valamivel visszafogottabb és kedvezőbb árú modellel.

Ez elég furcsa megközelítés az AMD részéről, hiszen korábban az XT egyértelmű megkülönböztető jegyet jelentett az alapkiadásokhoz képest és többnyire ügyesen töltötte ki az eltérő sorszámmal érkező VGA-k közötti űrt. Ezt leszámítva a GPU nem mást ígért, mint igazi középkategóriás teljesítményt, kifejezetten a WQHD, avagy 1440p-s felbontáson. Ember legyen hát a talpán, aki a bányászláz lecsengését követően az aktuális kínálatban igyekszik kiigazodni és a költségkeretéhez passzoló legjobb ajánlatot keresi, kiegyensúlyozott gaming teljesítmény reményében.

Aktuális tesztemhez ráadásul különleges vendéget fogadhattam, a Sapphire ugyanis a hivatalos megjelenéshez közeledő, Frostpunk 2 című túlélő-stratégiához készült egyedi meglepetéssel készült, mivel a tematikusra módosított hűtővel szerelt, limitált kiadású termékét küldte el nekünk. Mivel az egyedi Radeon kártyák veterán gyártója kifejezetten büszke a Pure modelleken dolgozó hűtésére, így a gyakorlati teljesítményen túl én is kíváncsi voltam, hogy mire képes a tripla ventilátoros hűtés az egyedi festésű burkolat alatt. A kártya tényleg olyan hűvösen dolgozik, hogy azt a Frostpunk posztapokaliptikus jégvilága is megirigyelné? Vagy ami még ennél is fontosabb: megéri most bőven 200 ezer forint fölött költeni egy RX 7700 XT-re?

Unboxing: ami kint, az van bent? 

A stúdióban kíváncsi tekintetek övezték a Frostpunk 2-es kártyát, melynek már a doboza is jócskán elütött a klasszikus Sapphire stílusvilágtól, kifejezetten izgalmassá téve az unboxingot. A vékony külső papírfekni minden oldala sötét szürkében, illetve feketében úszik, a feliratokat pedig koszosfehér és világosszürke színnel vitték fel rá. Ez tökéletesen passszol is a játékot reprezentáló borítóképhez, melyen egy megfáradt, szénporos arcú munkás látható, akinek védőszemüvegén a túlélők által benépesített város képe tükröződik vissza. Nem rossz indítás, engem azonnal meg is nyert magának, így haladtam is tovább.

A feknit eltávolítva a belső doboz egy fekete kartontálca a fedelén ablakkal, alatta pedig egy formára vágott, középen kivágott védőszivacs védi a kártyát, mely az egyedi festésű hátlapját mutatja a vásárlók felé. Indusztriális stílusú dizájn és Frostpunk felirat, úgy a dobozon, mint magán a kártyán. A fém hátlapon fekete alapon méretes FROSTPUNK 2 felirat, illetve olvadt fémre vagy magmára emlékeztető foltok láthatók, mely talán arra utal, hogy ebben az univerzumban a tűz kivételesen nem az ellenségünk, hanem a túlélésünk egyik záloga.

Ezzel éles kontrasztban áll a három ventilátort körbeölelő műanyag burkolat, mely hófehérben pompázik, a légkavarók közepén ráadásul nem Sapphire logók vagy valamilyen más szokványos embléma, hanem a Frostpunk 2 rövidítést kiadó karakterek láthatók. Amilyen érdekes volt az összhatás és amilyen izgalmas maga a takarólemez, közelebbről vizsgálva azonban annyira fantáziátlannak érződött a burkolat, mely a festését leszámítva tökéletesen megegyezik azzal, ami a tavalyi Pure modellen is megtalálható. Nem a világos és sötét elemek éles kontrasztja zavar, inkább a további egyediséget hiányoltam.

Nem bántam volna, ha egy keveset még variálnak a dolgon, pl. a randomnak tűnő  formákon és dombornyomott díszítőelemeken, ahogy a ventikre fújt betűk is tűnhetnének egy lehelletnyivel igényesebbnek. A ráfestett vonalminta ugyan eltér az alapmodellen láthatótól, de sokkal nem tűnt különlegesebbnek. Kötekvésnek tűnhet, de egy limitált kártyáról van szó, mely a szuper körítésével és a jól sikerült fém hátlapjával nagyon meggyőzően indult, de összességében kicsivel többet sejtetett, mint amit végül mutatott.

Szerencsére a kártya nagy részét uraló fehér részek nem maradnak megvilágítás nélkül, az oldalán látható Sapphire logó hangulatos, nagyancsos-vöröses fényt vet a ventikre. Szerintem jól sikerült darab, a gépek többségében pedig pont a festett hátlap néz majd felfelé, szóval akinek szintén bejön az egyedi dizájn vagy kifejezetten kedveli a második résszel szériává bővült Frostpunkot, az legeltetheti majd rajta a szemét.

Ez tehát nem jelenti azt, hogy a kártya ne nézne ki egészen jól, inkább csak azt reméltem, hogy jobban eltér majd az amúgy mutatós, szinte teljesen hófehér alapkiadástól, illetve a fehér felületre felhordott sötétebb festések valahogy nem olyan élesek és szépek, mint a hátlapon látható minta esetében. A Sapphire régi motoros, ez a Pure modell pedig az egyik legpofásabb darab, ami ebből a kártyából készült, szóval egészen biztosan nem nyúl majd mellé az, aki ezt a típust szemelte ki magának. Az axiális ventilátorok és a lapátok szögletes tengelyirányú kialakítása sem csak jól mutat, de hatékonyságot és csendes működést ígér, a dupla csapágyazás pedig hosszú élettartamot, szóval vegyíti a kellemeset a hasznossal.

A doboz azonban nem csak ennyit rejt, ugyanis a limitált kiadáshoz természetesen maga a játék is jár! Az kódot egy ajándék kártyán találjuk meg, a hozzáféréshez pedig le kellett volna kaparni a védőréteget, amit én nem tettem meg. A beváltás amúgy a megszokott módon, az AMD promóció keretében történik, tehát aki már most lecsapna rá, az aktiválást követően meg kell várnia a szeptemberre halasztott megjelenést, hogy nekieshessen a letöltésnek és a telepítésnek. Klassz gesztus ez, kifejezetten mostanában, amikor egyre ritkábbak a hasonló, limitált kiadások, de még a dobozba csomagolt meglepetés játékok is.

De ez még nem minden, ugyanis két dombornyomott fekete dobozkában további tematikus apróságok rejlenek. Az egyikben három fém jelvény vagy kitűző található, ebből kettő a játékhoz kapcsolódik, a harmadik pedig magát a limitált kártyát formázza. A másik dobozban három darab Frostpunkos keycap található, természetesen F, P és 2 jelölésekkel, valamint a hozzájuk tartozó csipesz. Jópofa ajándék, de a sapkák nem tűnnek olyan kimagasló minőségűnek, hogy az ereklyés polc helyett a billentyűzetemre tegyem őket. Én félnék, hogy hosszú távon csak elkopnának, akit viszont nem zavar ez az eshetőség, az a WASD-ből három betűt bármikor lecserélhet rájuk, esetleg a játékban használt gyorsbeillentyűkhöz is társíthatja őket.

Ezen felül egy fém tartóelem is jár a kártya számára, mely valahogy a három venti, a 2.5 foglalatnyi vastagság és a 320 mm-es hossz ellenére sem tűnik olyan drabálisnak, mint egyes további modellek ebben a generációban. Természetesen aki félti az alaplapi foglalatát és nem szeretné szétszedni a masináját (mondjuk egy költözés esetén), annak jó szolgálatot tehet a fehér színű támaszték, rajta a Sapphire felirattal. Magán a kártyán amúgy két HDMI és két DisplayPort található, ami nagyjából le is fedi egy modern PC-t nyúzó felhasználó igényeit. A gyártó minimum 700 wattos tápegységet javasol mellé, a kártyán pedig kettő darab 8-pines csatlakozó várja a betevő energiát.

Tesztek 

A kártyát a teszt során az általános próbáknak vetettem alá, tehát a játékok mellett néhány klasszikus benchmarkot is lefuttattam, az izomerő mellett pedig természetesen a hűtés hatékonyságára voltam kíváncsi. Ami a VGA beillesztését illeti, teljesen nyitott benchpad lévén a szerelés nem okozott problémát, ugyanakkor ez hiába egy középkategóriás modell, nem éppen egy low profile darab. A nyák hossza lényegében megegyezik a hűtőével, így indokoltnak is tűnt a méretes, minden lényeges pontot lefedő bordázat és a tripla ventilátor. Éppen ezért bár sajnálatos, a kompakt megoldások híveinek valószínűleg  ez a változat nem lesz megfelelő.

Cserébe a hűtése több mint kielégítőnek bizonyult és már most megnyugtathatok mindenkit, hogy konkrétan nagyítóval kellett keresni azokat a helyzeteket, amikor a szobahőmérsékletű közegben a GPU hőfoka meghaladta a 60°C-ot, ami több, mint impozáns eredmény egy csúcsra hajtott kártyától. 1080p, 1440p vagy 4K? Játékok alatt a hőmérő a 60-hoz tapadt, kizárólag benchmarkfolyamatok során fordult elő pár pillanatra, hogy a kártya elmerészkedjen egészen 63°C-ig. Tette mindezt üdítően csendesen, jellemzően 850-870 RPM volt a három légterelő maximum fordulatszáma, tehát közel sem jártunk az elérhető csúcssebességhez. A gyártó valóban kitett magáért, légáramlat és zajszint tekintetében egyaránt, amiért újfent dicséret illeti a Sapphire mérnökeit. Kissé árnyalja a képet, hogy a kártya megjelenése óta felgyűlt információk alapján a két ( de nagyobb) ventivel dolgozó Sapphire Pulse kártya nagyjából ugyanezt tudja hőértékeket és zajt figyelembe véve is.

A tesztkörök a szokásos AMD-s tesztgépünkön futottak, melyek megbízható társnak bizonyultak a korábbi próbák alkalmával is. Ami a játékokat illeti, a Spider-Man nem csak az utóbbi idők egyik legjobban optimalizált konzolportja, mely Ray Tracing opciót is kínál, de a frissítéseknek köszönhetően a legújabb FSR verzió is beépítésre került, így nem csak felskálázásra, de AI alapú képkockagenerálásra is képes. Emellett a Metro Exodus, kizárólag Ray Tracingre képes kártyákhoz készült Enhanced kiadásával is kipróbáltam, ahogy nem maradhatott ki a Cyberpunk 2077 sem, melynek beépített benchmarkja stabil pontot jelent a tesztekhez. Végezetül megnéztem a Red Dead Redemption 2 és a Shadow of Tomb Raider benchmarkjait, melyek látvány terén nem csak kiállták az évek próbáját, de Lara Croft legutóbbi nagy kalandjában szintén opció a Ray Tracing által megfestett árnyékolás. Így még több adat áll rendelkezésünkre annak megítélésére, hogy miként teljesít most az AMD középkategóriája azon a térfélen, ahol mindvégig az NVIDIA térfelén pattogott a labda.

A Cyberpnuknál Path Tracing opciót nem használtam, a Spider-Man pedig már számtalanszor bizonyította, hogy mennyire jól fut a gyengébb kártyákon is, hogy ebben az esetben eltekintettem a 1080p-s tesztektől. Cserébe használtam a felskálázást és a FSR Frame Generationt is, így nem csak 1440p-ben, de 4K-ban is nyílt némi mozgásterem. A grafikai beállításoknál igyekeztem az elérhető maximumot kisajtolni belőlük, így mindenhol Ultra volt a kiindulópont, ahol lehetséges volt, éppen ezért a Metro bench esetében az Extreme opció kikerült a pakliból.

Nos, a számok nem rosszak, ám sajnos nem önmagukban állnak, a piacon jelenleg rengeteg kártya van és egyáltalán nem mindegy az sem, hogy melyik kiadást választjuk. Konkrétan itt is az a helyzet, hogy a 7700 XT limitált Pure kiadása súlyos tízezrekkel kerül többe egyes 7800 XT modelleknél. Azt a kártyát pedig egyik esetben sem képes lehagyni, de többnyire még utolérni sem, hiszen a nagyobb testvér bizony 10%-ot meghaladó erőfölénnyel vezet előtte. Amit viszont szinte kérdés nélkül állva hagy, az az RTX 4060 Ti, melynél 10%-ot is meghaladó összesített előnye behozhatatlan az NVIDIA középkategóriás megoldása számára. További pozitívum, hogy egyes esetekben akár az RTX 4070-t is képes kihívni, tehát újfent az árképzés az, ami nehézzé teszi a játékosok dolgát. 

Külön kiemelném, hogy bár lassan, de biztosan fejlődtek az AMD a Ray Tracing képességekei, mely versenyt nyilván az NVIDIA lindította el és nem meglepő módon továbbra is a zöld zászlós konkurens vezeti. Az RX 7700 XT azonban már az a kategória, amellyel bizonyos esetekben merészelhetünk próbálkozni az erőforrásigényes technikával, játszható végeredményt remélve. Főleg az FSR képjavító megoldásokkal együtt, melyek alaposan kihúzzák a kártyákat a nehéz helyzetekből, olykor még a Ray Tracing alatt izzadó 7700 XT-t is, pl. az ügyesen összerakott Spider-Man esetében.

A benchmarkok alatt is jól teljesített a kártya, a melegedés pedig szerencsére még ott, a nagyobb terhelés alatt sem gátolhatta a munkát. Így fordulhatott elő, hogy a Port Royale esetében konkrétan képes volt a hivatalos rekord fölötti, Legendás eredményt produkálni, legalábbis ha hihetünkk a 3DMarknak. Igaz, hogy csak kemény 7 ponttal ugrotta meg, de a kis győzelem is győzelem. Emellett a három Fire Strike közül az alapváltozatnál az átlagot sikerült megugraniaó. Még ha a csúcsértéket nem is, de ez nem egy OC kártya és manuális tuninggal sem gyötörtük, szóval ez is korrekt eredmény.

A fogyasztás szintén mindvégig következetes volt, többnyire 200-220 watt körüli értékeket olvastam le, 230 watt fölött pedig talán csak a Cyberpunk alatt láttam, akkor is felskálázott 4K felbontáson, aktív Ray Tracing mellett egy pillanatra 300 wattra ugrott, de azonnal vissza is ment a 200-as sávba. Ezt leszámítva mindegy hogy milyen terhelést róttam rá, milyen felbontáson, extrém kiugrásokkal nem igazán találkoztam.

Kell ez nekem? 

Az AMD Radeoon 7700 XT egy ízig-vérig 1440p-s kártya, egyértelmű Full HD-s és erős WQHD-s teljesítménnyel, valahol az RTX 4060 Ti és RTX 4070 közöt. Az előbbit simán lehagyja, a másikat olykor utoléri, de azért egyértelműen nem lenne mellé helyezhető. A 4K felbontás leginkább csak esetleges és nagyon játékfüggő is, de egy kis FSR, esetleg némi frame generation, és arra is akad lehetőség a modernebb címek némelyikével. Akár a játékokat, akár a benchmarkokat vizsgáljuk, a felállás lényegében minden esetben ugyanez, a két 4000-es kártya közé ékelődik be, utóbbit olykor meg-megnyaldosva, míg az RX 7800 XT már minden esetben jóval erősebb nála.

És itt kerül az AMD és jelen esetben a Sapphire kártyája igazán nehéz helyzetbe, mert a számok magukért beszélnek, az árak pedig sajnos leginkább lebeszélnek róla. Az RX 7700 XT korrekt teljesítményt hozott és tökéletes 1440p-s opciónak bizonyult, a Pure kiadás pedig nem csak egy igazán minőségi darab egyedi dizájnnal, de a hűtése is szinte hibátlanra sikerült. Ez pedig úgy eredményez terhelés alatt is szinte fagyos kártyát, hogy közben dicséretesen csendesen dolgozik. Éppen ezért a Sapphire Pure kiadása részemről megérdemli a dizájnért kiosztható díjat, hiszen a Frostpunk 2 Limited Editon bemutatásával immár kétféle változatban is elérhető ugyanaz az kiválóan dolgozó, esztétikus, átgondolt és egészen hatékony hűtéssel felszerelt kártya.

Maradéktalanul mégsem tudom mindenkinek ajánlani, mert konkrétan nem egy RX 7800 XT található meg a kínálatunkban, mely nagyjából a limitált Pure-ral azonos áron elérhető, márpedig az AMD sorban következő VGA-ja egyértelműen erősebb választás. De NVIDIA oldalról még az RTX 4070 is megfontolandó lehet, hiszen ott a legolcsóbb modellek is bizonyították, hogy még a kompaktabb, dupla ventis modellek is könnyedén lehűthetők. Ironikus módon a Sapphire Pure RX 7700 XT Frostpunk 2 Limited Edition nálam csak a Cool plecsnit érdemelte ki. Mindez pedig kizárólag annak köszönhető, hogy az olcsóbb modellekhez képest még így akciósan is akár 40 ezer forinttal többet kell otthagynunk érte, így az árérzékeny vásárlóknak ez nem lesz jó befektetés. Főleg úgy, hogy az alap Pure kártya is közel ugyanannyival olcsóbb, ugyanezzel a hűtővel, a limitált kiadás teljes ára azonban 245 ezer forint, ami sajnos a klassz festés és az ajándékok ismeretében is túlzás. Jó hír, hogy a gyártó a közeljövőben olcsóbban, 210 ezer Ft körül teszi majd elérhetővé, akkor mindenképpen érdemes lesz visszanézni rá, ha a készlet is kitart még. Aki viszont várja a játékot és vonzza a limitált Frostpunk dizájn is, az valószínűleg most sem jár nagyon rosszul vele, mivel a játék külön 45€, így azt a kb. 17 ezer forintot amúgy is elköltené rá. A maradékot így a gyűjtői különlegességért kell otthagyni, már aki esetleg félne, hogy idő közben gyorsan elkapkodják.