1. oldal
Így novemberben már teljes biztonsággal mondhatom, hogy számomra az év játéka a Horizon Zero Dawn lett. Ez hozta el a jelenlegi játékokban létező nyílt világok legjobbikát. Egyszerűen minden a helyén van benne, mindenből a tökéletes mennyiséget és a legjobb minőséget hozza. Nem igazán forradalmi egyetlen játékelem sem benne, de a grafika, a stílus, a hangulat, a történet mind lebilincselőek lettek, a játékmenet pedig szinte megunhatatlan. Kiválóak a fegyverek, adrenalin pumpálóak a harcok és az ellenfelek, a gépállatok pedig elképesztően jól sikerültek. Amennyiben még nem hallottatok róla vagy nem játszottatok a PS4 egyik legjobb exkluzív címével (ami PS4 Pro konzolon csak még szebb), akkor mindenképpen ajánlom figyelmetekbe a játékot és a róla készült tesztünket!
Az egész nagy kaland lezárása hibátlanul sikerült, amit egy DLC-vel nem igazán lehet folytatni. Nos, szerencsére nem is tettek így, az új tartalom a végjáték elé illeszkedik be, a történet második felébe, miután Sylens, aki végig támogatja Aloyt a sztori alatt, felfedi magát előtte. Ez azért fontos, mert a Banuk területekre kiterjedő új fejezet egy (kis) része őt állítja fókuszba, az ő múltjáról tudhatunk meg néhány részletet. Ezek persze nem sokat változtatnak az összképen, mindössze egy egész picit tovább árnyalják a férfi karakterét. Mondjuk nélküle is érdekes az új terület és az ott történő dolgok. Feltűnik például egy különös új „nyavalya”, ami megfertőzi, és még veszélyesebbé teszi a gépeket. Ennek a különös jelenségnek kell a végére járnunk, miközben persze jobban megismerjük a havas, jeges hegyek közt élő szívós Banuk törzseket és a szokásaikat is.
A sztori összességében nem olyan nagy szám, igazából nélküle is tökéletesen kerek egészet alkot a Horizon, de ha nehezen tudtok elszakadni a játéktól és az utólag bele integrált New Game + mód nem mozgatja meg a fantáziátokat (akár nehezebb fokozatra állítva is lehet New Game+-t indítani), akkor ez tökéletes adalék lehet. Már csak azért is, mert az új felfedezni való területen, küldetéseken és a gyűjtögethető cuccokon túl behoz 3 új fegyvert, 4 új ruhát, egy új Hunting Groundot 3+1 új kihívással és kitolja a szintlimitet 50-ről 60-ra. Nem utolsó sorban pedig bejön 3 új géptípus, egy tüzes nagymacska, a Scorcher és kétféle medve (Frostclaw és Fireclaw), valamint ezek és a már meglévő modellek fertőzött változatai. Ahogy már említettem, a fertőzés jóval erősebbé teszi a dögöket, hogy ne maradjunk kihívás nélkül.
Aztán hogy legyen mire osztanunk az új szintekkel megszerzett pontjainkat egy kisebb új képességfácska is bejött. Ezen két érdekes képesség van, az egyik az oldalunkra átprogramozott gépek javításának lehetősége, a másik pedig egy támadás, egy kivégző mozdulat a hátasunkról. Ha közel érünk egy ellenfélhez, a négyzet lenyomására Aloy egy kecses mozdulattal ugrik egyet, egyenesen a becserkészett gépre és leszúrja a lándzsával. Valószínűleg nem fogjátok sokat használni (legalábbis én nem tettem), de látványosnak látványos.
2. oldal
Én maximális szinten (50), a platinum trófea megszerezése után álltam neki kiegészítőnek, normál nehézségi fokozaton. A készítők igyekeztek úgy belőni az új terület nehézségét, hogy az így is nyújtson valamiféle kihívást a játékosoknak, de ez csak félig-meddig sikerült. A játék ugyanis legtöbbször meglehetősen könnyű volt, főleg az új macik tudtak csak kellemetlen meglepetéseket okozni. Ráadásul most is van egy elszúrt boss fight, melynél lehetett a harctéren olyan helyet találni, ahonnan biztonságból lövöldözhetjük a szerencsétlent (ismét egy rockbreakerről van szó).
Az új gyilokszerszámok igazából egy fajtába tartoznak, tartályos lőfegyverek két tüzelési móddal, a különbség abban van, hogy mit lőnek: van jeges, tüzes és villámos változat. Az első tüzelési mód a jegesnél és a tüzesnél közelre hat csak, a tüzes például egy klasszikus lángszóró fegyver. A második tüzelési mód kinyitásához meg kell csinálni egy vadász küldetést, ez már messzire hat, csak tölteni kell, mielőtt ellőhetnénk. Mindhárom elég erős, különösen, ha olyan lény ellen használjuk, amelyik érzékeny az adott elemre. Nem rosszak az új fegyverek, de a meglévőeket jobban szeretem, több ügyesség kell az effektív használatukhoz. Modok területén annyi változás történt, hogy egy küldetés teljesítése után most már rakhatunk két erősítést a lándzsánkba is, ezen kívül csak a megszokott modokból találhatunk még többet.
Az új vadászós kihívások korrektek, nekem különösen a +1 kihívás tetszett, amit egy mellékküldetés teljesítése nyit ki. Ez nem időre megy, hanem adott mennyiségű nyilat kapunk az alap íjunkhoz, a Hunter Bow-hoz, a közelharc nem játszik. Amennyiben sikerül úgy beosztanunk a szűkös mennyiséget, hogy megöljük mind a 10 ellenünk küldött ellenfelet, akkor nyerünk. Eléggé ki van centizve, így nem engedhetjük meg magunknak, hogy elvétsük a gépek gyenge pontjait.
A banukoknál van egy különleges fizetőeszköz, a Bluegleam (kristállyá fagyott gépfolyadék), ebből vehetünk egy erősebb változatot a három fajta íjunkhoz, illetve 4 új armort. Ezek mindegyike egy kicsivel erősebb, mint az alapjátékban megszerezhető legjobb cuccok, ami engem egy kicsit bosszantott. A régiek megszerzésébe ugyanis komolyabb erőfeszítést kellett tolni, míg a banuk tárgyakhoz viszonylag könnyű hozzájutni, mivel a küldetések elég bőkezűen osztják a bluegleamet és a hegyekben is van jó pár darab elszórva. Ha megvesszük a térképet, ami megmutatja a helyüket, onnan már csak türelem kell a begyűjtésükhöz.
3. oldal
Összességében viszont a kiegészítő jól sikerült és a maximalisták akár 20-30 órát is el tudnak tölteni az új területen, ha minden küldetést és kihívást meg akarnak csinálni, illetve megszerezni minden trófeát. A legjobb, hogy ez alatt az idő alatt unatkozni sem fognak, hisz az egész borzasztó élvezetes, leszámítva talán az ölős trófeát, kicsit sok macit kell elintézni, amennyi több mint valószínű, hogy nem jön össze a többi dolog befejezése közben (nekem legalábbis nem). Ugyanakkor a DLC sztori fronton nem domborít olyan nagyot, de ez köszönhető talán annak, hogy a befejezés elé kellett beilleszteni, így nagy fordulatot már nem is hozhatott. A téli tájak viszont borzasztó hangulatosak, igényesek az új animációk, például ahogy Aloy szökell a hóban, és még ha egyszerű népek is a banukok, jó volt megismerni az új karaktereket. A The Frozen Wilds tehát csak még többet hoz ugyanabból, amit eddig is láthattunk, de mivel a mérce már eleve elég magasan volt, ez nem nagy gond. Nyugodtan csapjatok le rá, nem fogtok csalódni. Ráadásul mivel beépül az alapjátékba, így érdemes lehet már azzal együtt beszerezni azoknak, akiknek eddig kimaradt a Horizon, így egyből megkapják a nagyobb világtérképet.
