Különleges elhelyezkedésük miatt az izlandi vulkánokról régóta tudják a szakértők, hogy azok közvetlenül a Föld köpenyéből kapják magma-utánpótlásukat. Egy új kutatás eredményei alapján azonban úgy tűnik, hogy egy ezeknél sokkal vastagabb kéregrészen található Costa Rica-i vulkán is közvetlen kapcsolatban áll bolygónk mélyebb rétegeivel. A felfedezés révén egyrészt megnövekedhet azon tűzhányók száma, amelyek esetében eredményes lehet az izlandi vulkánok kitöréseinek előrejelzéséhez használt, földmozgásokat vizsgáló technológia. Másrészt viszont a köpennyel való közvetlen összeköttetés azt is jelenti, hogy a szakértők korábbi feltevéseihez képest jóval több olyan tűzhányó létezhet, amely rendkívül gyorsan képes újratöltődni magmával, így gyakorlatilag bármikor kitörhet.

A Föld kérgét alkotó kőzetlemezek határterületein kétfajta vulkánnal találkozhatunk: az óceáni területek vékonyabb kérgének tűzhányói egyenesen a köpenyből nyerik magmájukat, a szárazföldi vulkánok kitörései során viszont az az anyag kerül felszínre, amely hosszú idő alatt olvadt meg, keveredett és gyűlt fel a magmakamrában. A kutatók mindeddig azt hitték, hogy ez alól csak Izland tűzhányói jelentik a kivételt, ahol a kéreg vastagsága helyenként mindössze 15−20 kilométer körül alakul.

Philipp Ruprecht és Terry Planck, a Columbia Egyetem két kutatója azonban bizonyította, hogy nem ez a helyzet, és egyes tipikusan szárazföldinek tartott vulkánok is közvetlen összeköttetésben lehetnek a köpeny anyagával. A szakértők a Costa Rica területén található Irazu 1963−1965 közötti kitörései során felszínre kerülő hamut elemezve jutottak erre a következtetésre.

A vizsgálatok során a hamumintákban található olivin kristályok nikkeltartalmát analizálták. A szilikáttartalmú ásványban megtalálható nikkel mennyisége attól függ, hogyan és hol formálódott a kristály, így a fémtartalomból következtetni lehet arra, hogy a magma milyen mélységből és mennyi idő alatt került a felszínre. A kutatók az eredmények alapján arra jutottak, hogy a vulkán rendkívül sekély magmakamrával rendelkezhet, amely közvetlen összeköttetésben áll a köpennyel, és annak anyagával folyamatosan újratöltődik.

Míg az ilyen kamrák nem számítanak ritkaságnak, nagyon meglepő volt az a sebesség, amellyel az Irazu magmatartalékai feltöltődtek. Ehhez mindössze néhány hónapra volt szükség, ami a geológiai folyamatok megszokott üteméhez képest rendkívül gyorsnak számít. Az Irazut is magába foglaló vulkanikus szigetív akkor keletkezett, amikor az óceáni lemez megkezdte alábukását a kontinentális lemezszegély mentén. Ilyen esetekben a mérthez hasonló gyorsaságú újratöltődés kizárólag akkor következhet be a szakértők szerint, ha a magmakamra közvetlen összeköttetésben áll a köpennyel.

Hasonló gyorsaságú kamrafeltelést eddig csak az izlandi vulkánok esetében figyeltek meg, ennek folyamatát viszont nagy pontossággal nyomon lehet követni a környék földmozgásainak monitorozása révén. Ruprecht és Plank szerint a módszer más, az Irazuhoz hasonló vulkánok esetében is beválhat, így a mostaninál jóval pontosabban előre jelezhetővé válhatnak a kitörések.