1. oldal

Átírhatja az emberi faj evolúciójával kapcsolatos elméleteket egy nemrégiben megtalált lelet. A Grúzia déli részén, Dmanisi városának közelében feltárt koponya a szakértők szerint minden idők legfontosabb régészeti lelete lehet. A maradványok vizsgálatát végző kutatók szerint lehetséges, hogy mégsem létezett annyi különböző fajta emberős, ahányat eddig feltételeztek a tudósok, és könnyen lehet, hogy az emberi evolúció történetéből több faj is kihúzásra kerülhet.

A grúziai lelőhelyen megtalált, szenzációt keltő lelet az egyetlen teljesen ép koponya, amely pleisztocén korai időszakából, őseink Afrikából történő kivándorlásának idejéből fennmaradt. A koponyával együtt összesen öt egyed (egy idősebb és két fiatalabb férfi, egy fiatal nő, illetve egy gyermek) csontjait azonosították az ásatáson, ahonnan az emberi maradványokon kívül állati csontok és szerszámok is előkerültek.

A lelőhely egy egykor forgalmasnak számító itatóhely szomszédságában található, amelyen az itt élő emberősök többek közt nagyragadozókkal is osztozhattak. Az emberi maradványokat mára beomlott állati odúkban lelték fel a kutatók, így valószínűsíthető, hogy az áldozatok a már említett ragadozók zsákmányául eshettek, akik aztán alvóhelyükre hurcolták a tetemeket. A vizsgálatok alapján az öt azonosított áldozat néhány száz év leforgása alatt került a lelőhelyre, tehát evolúciós léptékben nézve gyakorlatilag egy időben élhettek.

Ahogy Christoph Zollikofer, a Zürichi Egyetem antropológusa, a kutatás egyik résztvevője elmondta, a leletek közt megtalált, kiváló állapotú koponya a legkorábbi ismert teljes Homo-koponya, amelyhez hasonló épségű lelet létezéséről eddig nem is mertek álmodni a szakértők. De nem a koponya állapota jelenti a legmeglepőbb fordulatot a történetben.

Jelenlegi ismereteink szerint a Homo nem első képviselői 2,4 millió éve jelentek meg Kelet-Afrikában. Az elmúlt évtizedek ásatásai során a szakértők féltucat különböző Homo nembeli fajt fedeztek fel, amelyek az emberi fejlődés korai időszakában létezhettek. A grúziai leletegyüttes elemzése alapján azonban úgy tűnik, hogy ezek a maradványok talán nem mind alkottak külön fajt.

A Dmanisiban fellelt maradványokat a Homo erectus korai képviselőinek tartják a kutatók. A faj képviselőinek testfelépítése már meglehetősen hasonlított a modern emberéhez, életmódjuk pedig a mai vadászó-gyűjtögető népekének felelt meg. Nagyjából 2 millió éve tűntek fel Afrikában, és feltehetően az első olyan emberősök voltak, akik már tudatosan használták a tüzet, és táplálékuk egy részét főzve fogyasztották. A grúziai fosszíliák alapján a faj képviselői nem sokkal afrikai elterjedésüket követően Ázsiában is felbukkantak.

A Dmanisiban megtalált, teljesen ép koponya egy felnőtt férfihez tartozott, aki hosszúkás arccal, és nagy méretű fogakkal rendelkezett. Agykoponyája mindössze 550 köbcentiméter térfogatú volt, amivel a legkisebbnek számít a lelőhelyen megtalált koponyák közt. A lelet annyira meglepő összképet mutatott, hogy az azt feltáró antropológusok egyike azzal viccelődött, hogy talán mindenki jobban járna, ha visszatemetnék.

2. oldal

A szakértők a feltárás után mind modern emberek, mind pedig csimpánzok koponyáival összehasonlították a leletet, illetve a másik négy, helyszínen megtalált koponyát, és úgy találták, hogy bár ezek első pillantásra különbözőnek tűnnek, a köztük megfigyelhető varianciák semmivel sem jelentősebbek, mint amilyenek a ma élő emberek, illetve a csimpánzok közt előfordulnak. A következő lépésben az 1,8−2 millió évvel ezelőtt Afrikában élő állítólagos fajok koponyacsontjaival is összevetették a maradványokat, és ezek esetében sem találtak olyan jelentős különbségeket, amelyek alapján azt kellene feltételezni, hogy különböző fajokról van szó. A szakértők éppen ezért úgy vélik, hogy a vizsgált időszakból származó leletek nem különálló fajokhoz, hanem a Homo erectus fajhoz tartoztak, mind Afrikában, mind pedig a mai Grúzia területén.

„Úgy véljük, hogy a Dmanisiban feltárt leletekkel egy időben élő emberek mindegyike Homo erectus volt” – mondja Zollikofer. „Nem azt állítjuk, hogy az afrikai lelőhelyeken dolgozó paleoantropológusok valamit rosszul csináltak, csak egyszerűen nem álltak rendelkezésükre azok az információk, amely az új leletek, és az emberi, illetve csimpánz koponyákon végzett vizsgálatok alapján mára megállapításra kerültek.” A szakértő azt is elmondta, hogy csodákat persze nem vár, ahogy minden nagy jelentőségű felfedezés esetében, itt is lesznek olyanok a szakmában, akik könnyebben elfogadják az új tényeket, és persze akadnak majd olyanok is, akik minden eszközzel igyekeznek cáfolni ezeket.

David Lordkipanidze, a Grúziai Nemzeti Múzeum munkatársa és a Dmanisiban folyó ásatások vezetője úgy véli, hogy ha pár évtizeddel ezelőtt Afrikában kerültek volna elő ugyanezen koponyák, a szakértők többsége mindegyiket külön fajba sorolta volna. Napjainkban azonban az összehasonlító vizsgálatoknak köszönhetően már világosnak tűnik, hogy egy fajon, sőt egyetlen populáción belül is előfordulhatnak ilyen mértékű varianciák az egyedek csontozatában.

Amennyiben a kutatóknak igazuk van, több faj neve is lekerülhet az emberi fejlődés családfájáról, többek közt Homo rudolfensis, a Homo gautengensis, a Homo ergaster, és még az is lehetséges, hogy a Homo habilis is. Ahogy Tim White, a Kaliforniai Egyetem munkatársa fogalmazott, az elmúlt évtizedekben a feltárásokat végző kutatók hajlamosak voltak minden aprócska eltérésből új fajok létére következtetni, így az ember családfája igen sok olyan ággal bővült, amelyek létezését csak egy-egy lelet támasztotta alá. Ha azonban a Dmanisiban megtalált maradványok, és a velük kapcsolatos kutatások eredményeinek ismeretében újra áttekintjük az afrikai leleteket, hamar kiderül, hogy ezek egyetlen faj kicsit különböző kinézetű előfordulásaiként is értelmezhetők.

Chris Stringer, a londoni Természettudományi Múzeum kutatója is egyetért azzal, hogy az eredmények tükrében számos, eddig különállónak gondolt korai emberi fajról valószínűsíthető, hogy ezek képviselői valójában mindannyian Homo erectusok voltak. Afrika ugyanakkor hatalmas kontinens, így számtalan lelőhely vár még feltárásra, és azzal kapcsolatban egyelőre nincsenek kételyek, hogy az emberi fejlődés korábbi fázisaiban kifejezetten jellemző volt a faji diverzitás. Stringer szerint az ugyan erősen kétséges, hogy a korai Homo fosszíliák kivétel nélkül Homo erectusok lettek volna, de vitathatatlan, hogy több olyan lelet is akad, amely szinte bizonyosan nem tartozik különálló fajhoz, ahogy azt eddig feltételezték.

Lordkipanidze és munkatársainak vizsgálata ugyanakkor erősen kétségessé teszi azon feltételezést, miszerint az Afrikában nagyjából 1,9 millió éve élő Australopithecus sediba a modern ember közvetlen őse lenne, ehhez ugyanis túlságosan is későn élt. A paleoantropológia világában persze teljesen biztosra szinte sosem mehetünk, hiszen ki tudja, hol rejtőzik és mikor kerül elő egy másik leletegyüttes, amely alapján újra át kell rajzolni az emberi evolúció családfáját.