Ha valaki olvas híreket, akkor nem kell jövendőmondónak lennie ahhoz, hogy természeti vagy egyéb katasztrófát vízionalizáljon napjainkban. Ha nem egy atomháborúig eszkalálódó fegyveres konfliktus van meglebegtetve, akkor a klímaváltozás okozta melegedés, ami maga után vonja az édesvizek, a termőterületek és az élhető területek átalakulását többek között. A Homeseek túlélői túl vannak ezen a dilemmán, nekik a Fallout szerű végkifejlet jutott és a célunk nem más, mint a bunkerekből előmerészkedett embercsoportunkkal a túlélés megszervezése a felszínen és ha már ott járunk, akkor az emberi civilizáció 2.0-ás elindítása.

A legtöbb túlélő, közösség/bázis/város építő játék ott szúrja el, hogy szinte a végtelenségig hagyja húzni a dolgot. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek veszélyek, vagy, hogy nem kell menedzselnünk a nyersanyagokat, erőforrásokat, munkásokat, hanem azt, hogy könnyen beállhat egy stagnálás. Ez alatt pedig azt értem, hogy van elegendő mindenből és egy sánta csiga sebességével is haladhatunk, „megvár” minket a játék, mire kiszenvedjük a következő fejlettségi fokot vagy feladat megoldást magunkból. Hasonló ez a régebbi (pl. C&C) stratégiai játékokhoz, ahol alacsonyabb nehézségen egy jól bevédett bázison szépen nyugodtan kiépíthettük a bázisunkat, legyárthattunk 3 regiment tankot, majd az egészet összefogva letarolhattuk kényelmesen, komótosan a pályát.

A fejlesztők úgy tűnik szakítottak ezzel a hagyománnyal, ugyanis 3 órányi fejlesztgetés, komótos felfedezés és bázis csinosítgatás után az embereimből egy adag először éhen, a maradék pedig szomjan halt – persze csak azok, akik nem dezertáltak a kétségbeejtő helyzet miatt. Mindez kb. 2-3 játékbeli nap alatt lejátszódott majd egy hónapnyi túlélés után. A következtetés tehát az, hogy ha az alapvető túléléshez szükséges erőforrásokról van szó – meglepetésre ez a víz és az élelem – akkor nem lehet belassulni. A kutak kiapadnak, akkor pedig nekünk csengettek, mivel ezek bedőlésével a víztisztító sem fog működni és az amúgy rengeteg élelmet termelő farm sem.

A Homeseek komolyan veszi, hogy megtanít minket – a játék keretein belül – túlélni. Minden pálya egy puzzle is önmagában – vagy a körülmények vagy a keretek vagy a bekövetkező események fordítják feje tetejére az életünket. És ami a legjobb, ezek némelyikét előre jelzi a játék, a többi fordulat egyszerűen ránk zuhan és kezdhetünk kapkodni. Például az egyik pályán az első pillanattól tudni lehet, hogy a szomszédságunkban egy Dust Devils nevű agresszív martalóc banda lakik, akik sarcolni fognak minket. Ha fizetünk, akkor az embereink lesznek egyre kétségbeesettek, hogy a nehezen megszerzett javainkat elkobozzák. Ha nem fizetünk, vagy más módon ellenállunk, akkor a fosztogatók lesznek egyre morcosabbak, ami egyre extrémebb támadásokat jelent. Vagyis csak idő kérdése, de húznunk kell a csíkot innen.

Egy másik helyen a tengervízből nyert, sótlanított vízzel a végtelenségig ellennénk, a partra kisodródott óriás tankerhajó pedig „végtelen” scrap/fémhulladék alapanyagot jelent. De ahogy egyre jobban szétszedjük, időről-időre visszajelzést kapunk, hogy gyülekeznek a baljós jelek. Egy ponton a hajó széthullik és a benne tárolt olaj a teljes tengerpartot beszennyezi, tehát a vízforrásunk megszűnt. Ha ilyesmi történik víz vagy étel szempontjából, nagyjából 2 napunk van megtalálni a kivezető utat a következő helyszínre, amihez kellőképp felszerelt felfedezőcsapat kell, vagyis a nulláról nem tudunk továbblépni.

A Homeseek igyekszik megtanítani az alapokat, bár tutorial tekintetében azért bőségesen lenne mit csiszolni rajta. A több órányi játék alatt összegyűlt tapasztalatok a következők:

A már emlegetett felfedezés a bázis építés mellett a játék másik fő eleme. Itt egy kis csapatot küldünk ki, hogy a környék érdekes pontjait átfésülve nyersanyagot, törvényeket, csatlakozni akaró embereket vagy technológiákat találjanak. Minden helyszínről elhozunk valamit, de a döntéseinken múlik, hogy megsérülnek, meghalnak-e az embereink, vagy épp megúsznak egy összetűzést, leomló hidat, meredek kaptatót vagy hordókban talált gyanús folyadékot. Ők lesznek azok is, akik megtalálják a kiutat az adott térségből – egy hágót, tutajokat, hogy átszelhessük a folyót és így tovább.

Ide kapcsolódik még a kutató állomásunk, ami az új technológiák kifejlesztéséért és a meglévők jobbá tételéért felelős. Itt sem mindegy, hogy mire helyezzük a hangsúlyt persze – érdemes a házakban a férőhelyet, a vízkinyerő épületek teljesítményét, az elsősegély/klinikát, a farm hatékonyságát előtérbe helyezni, mert ezzel az alapok sokkal hatékonyabbá válnak. És ne higgyük, hogy ezzel hátra dőlhetünk és komolyabb előnyre teszünk szert. A Homeeseek tényleg arról a fajta túlélésről szól, ahol napról napra élünk és egy-egy hiba komoly problémákat és következményeket okozhat. Az előrelátás képességével is rendelkeznünk kell, de az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy erre időnként esélyünk sincs. Ilyenkor egy kis szerencsére, rutinra van szükségünk, vagy kezdhetjük újra a pályát, ahol vigasztaljon az a tudat, hogy előre tudni fogjuk, hogy milyen katasztrófa csap le ránk és mikor.

A Homeseek rengeteg pályával várja a túlélőket és mindegyik megdolgoztat minket – hiába a rutin, hiába a tapasztalat, az erőforrásaink végesek, a problémák katasztrofálisan nagyok és túlélő helyett „előre menekülő” játéknak is lehetne nevezni. A felfedezés rész izgalmas, a bázis építésnél előre is tervezni kell és ez mindig elég kihívást ad – sose higgyük el, ha azt mondja a játék, hogy minden rendben, jól alakulnak a dolgok. A szikrányi remény, a makacs életben maradás ösztöne viszont előre fog minket vinni és egy ponton túl elérjük azt a célt, hogy lerakjuk egy új civilizáció alapjait – már csak el kell vergődni addig valahogyan.