A vírusok éppen a példátlan lehetőségek korát élik. A becslések szerint körülbelül 40 ezer különböző vírus rejtőzik az emlősök testében, amelyek negyede az embert is képes lehet megfertőzni. A legtöbb esetében ez persze (még) nem fordul elő, mivel a kérdéses vírusokat hordozó állatok nem találkoznak emberrel. De az ilyen találkozások valószínűsége egyre gyorsabban növekszik. Az éghajlatváltozás arra kényszeríti a fajokat, hogy új élőhelyeket keressenek, ha meg akarják őrizni korábban megszokott környezeti körülményeiket. Ennek során olyan fajok kerülnek egymás közelébe, akik korábban sosem érintkeztek tartósabban, rengeteg új lehetőséget teremtve arra, hogy az általuk hordozott vírusok gazdafajt cseréljenek. Ez a gazdafaj pedig adott esetben lehet az ember is.

Állatok és vírusok

Számos kutató évek óta érvel amellett, hogy az éghajlatváltozással a világjárványok előfordulási valószínűsége is megnő. Egy új és úttörő elemzés azonban továbbmegy ennél: azt mutatja, hogy ez az aggasztó jövő máris elkezdődött, és nagyon nehéz lesz féken tartani. A vírusok és a vadvilág planetáris hálózata már jelenleg is átformálódóban van, mondja Colin Carlson, a Georgetown Egyetem biológusa. A szakértő szerint még nagyobb gond, hogy bár sokáig azt hittük, értjük, mi történik, a valóság újra és újra azt mutatja, hogy a biológia másként működik, mint gondoltuk.

Carlson és kollégája, Greg Albery 2019-ben kezdtek el dolgozni egy gigantikus szimuláción, amely 3100 emlősfaj egykori, jelenlegi és várható elterjedését modellezi. A cél az olyan események esélyének megbecsülése volt, amelyek során az új élőhelyek átfedéséből adódóan előfordulhat, hogy egy vírus átkerül egy másik, új fajra. A hatalmas vállalkozás meglehetősen aggasztó eredményeit a napokban publikálták a szakértők. Még a legoptimistább éghajlati jóslatok megvalósulása mellett is durván 300 ezer fajok közti „első találkozásra” fog sor kerülni a következő évtizedekben. Vagyis ennyiszer fognak olyan fajok érintkezni, amelyek normál esetben nem nagyon találkoznak egymással.

„Ez több mint ijesztő” – mondja Vineet Menachery, a Texasi Egyetem virológusa, hozzátéve, hogy a kutatás megerősíti, hogy az elmúlt évtizedekben kirobbanó, új vagy ismét megjelenő vírusok okozta egyre gyakoribb járványok nem a véletlen eredményei, hanem az új normát jelentik, sőt, a helyzet tovább romolhat.

A jéghegy csúcsa

Carlson és Albery „Iceberg” azaz jéghegy néven emlegetik kutatásukat, arra utalva, hogy a céljuk egy rejtett, de hatalmas fenyegetésnek a feltárása volt, amely felé megállíthatatlanul rohanunk. És a kutatás eredményei valóban azt mutatják, hogy az emlős vírusok már most is drámaian átrendeződtek a múlthoz képest, és ez akkor sem tehető semmissé, ha a szénkibocsátás egyik napról a másikra rendkívül lecsökken. Az antropocén, vagyis az emberi tevékenység földi ökoszisztémára gyakorolt globális és alapvető hatása a vírusok korának, a pandemicénnek is utat nyitott. „Az éghajlatváltozást 15 évvel ezelőttig kellett volna leállítani a fokozott vírustranszmisszió megakadályozásához” – mondja Carlson.

Az Iceberg-kutatás alapján a fajok közti vírusfertőzések meglepő mintázatokat követnek. A szakértők eredetileg azt hitték, hogy az ilyen események elsősorban a sarkkörökre koncentrálódnak, mert a felmelegedés miatt tömegével vándorolnak az állatok a hidegebb éghajlatok felé. De a modellből az látszik, hogy nem ezekben a régiókban van a gond, mivel ilyenkor a fajok együtt mozognak egy irányba, ami nem növeli drasztikusan a találkozások számát. Az igazi gond akkor van, ha egy állat a hegyekben él, és ott húzódik magasabbra, hogy hűvösebb élőhelyet keressen. Ilyenkor ugyanis összefuthat a hegy túloldalán élőkkel. Így a vírustranszmissziók zöme Afrika és Ázsia trópusi hegyvidékein várható, ahol eleve óriási a fajgazdagság.

Délkelet-Ázsia ebből a szempontból kiemelkedően fontos gócpont, mivel rendkívül sokféle denevérfajnak ad otthont. A repülő emlősök pedig könnyebben és gyorsabban váltanak élőhelyet, mint más álltok, és messzebbre is tudják vinni a vírusaikat. És a délkelet-ázsiai diverzitás miatt ebből hamar gond lehet, mivel a sok-sok faj következtében a az egyesdenevérfajoknak alapvetően nagyon kicsi az elterjedési terük. Így már akkor is új fajokkal találkozhatnak, ha csak egy kicsit odébb telepednek le.

A helyzet Afrikában sem sokkal biztatóbb. Az ebola például minden jel szerint szintén denevérekről kerül át az emberekre, újabb és újabb járványokat okozva. A vírust 13 denevérfaj képes potenciálisan hordozni, és ahogy a felmelegedés miatt ezek új élőhelyeken kötnek ki, nagyjából 3700 új emlősfajjal találkozhatnak, ami közel 100 fajok közti váltást fog eredményezni a szimuláció szerint. Eddig a legnagyobb ebolajárványok Nyugat-Afrikára korlátozódtak, de Carlson szerint a betegség a következő évtizedekben egyre nagyobb problémákat fog okozni a kontinens keleti felén is.

Ez az átrendeződés a denevéreknek és a többi fajnak sem jó, hiszen mindegyiküknek új, ismeretlen fertőzésekkel kell megküzdeniük az éghajlatváltozás okozta nehézségeken túl. Az ökoszisztémát pedig egyetlen egy új fertőző betegség is képes átformálni. A vadon élő emlősök közti vírusátadások pedig idővel minket is elérhetnek. A SARS-ot okozó vírus a cibetek közvetítésével került át a denevérekről az emberre, a HIV pedig csimpánzokról és gorillákról terjedt át fajunkra (ezt nevezzük zoonózisnak).

Ahhoz, hogy egy állati vírus átkerüljön az emberre, földrajzi és biológiai kompatibilitás is kell, illetve más tényezőknek is megfelelőnek kell lenniük. Az ilyen események egyesével nagyon alacsony valószínűséggel következnek be, de az éghajlatváltozás miatt olyan mennyiségben történnek ezek a korábban ritka találkozások, hogy egyre többször előfordulnak. Arra Carlson sem tud választ adni, hogy a COVID-19-járvány közvetlenül köthető-e az éghajlatváltozás okozta átrendeződéshez, de annyi biztos, hogy a felmelegedés növeli a hasonló események bekövetkezésének valószínűségét. Az Iceberg-szimuláció azt is jelzi, hogy az ilyen események előfordulása aránytalanul megnő az olyan területeken, ahol emberek élnek vagy mezőgazdasági termelés folyik. Ebből adódóan a legtöbb transzmisszió az ember közvetlen közelében történik, mondja Carlson.

Már elkezdődött

Számos esettanulmány támasztja alá, hogy az Iceberg-kutatás előrejelzései valóban csak a jéghegy csúcsát jelentik. Az olvadó jég nyomán például egy alapvetően csak az Atlanti-óceán északi részén élő fókákat fertőző vírus nemrégiben átkerült a csendes-óceáni vidrákra is. Az Iceberg-kutatás pedig ezekkel az átadásokkal nem is számol, ahogy a madarakkal sem, amelyek a denevérekhez hasonlóan kiváló vírusgazdák, és az új influenzavírusok gyakori forrásai. De nem számol a kutatás a többi kórokozóval, a baktériumokkal vagy a gombákkal sem. Vagyis egyáltalán nem mondható, hogy túlzók lennének a következtetések, sőt, inkább alábecsülik a problémát, hiszen annak csak egy kis szeletével foglalkoznak. Az éghajlatváltozás nyomán a fajok valószínűleg még megjósolhatatlanabbul keverednek, mint amit a kutatás jelez.

És mindez már jelenleg is zajlik. Carlson és Albery eredetileg azt várták, hogy a radikális változások csak az évszázad második felében következnek be. De a szimuláció azt mutatta, hogy a fokozott virális transzmisszió már jelenleg is zajlik, és ahogy a világ melegszik, egyre rosszabb lesz a helyzet. A pandemicén tehát máris megkezdődött, és akármit csinálunk, folytatódni fog.

A szimuláció minden eleme azt mutatja, hogy korunk három legnagyobb veszélye, az éghajlatváltozás, a világjárványok és a tömeges kihalás ugyanazon megaprobléma része. Amelynek a kezeléséhez hasonlóan átfogó megoldásokra lesz szükség, légkörkutatók, ökológusok, biológusok, mikrobiológusok, népességkutatók és mások összefogásával kidolgozva.

Az Iceberg eredményei nem éppen boldogítóak, de a tudás mindig hasznos, mondja Sadie Ryan, a Floridai Egyetem orvosi földrajzzal foglalkozó kutatója. Például mert feltárja azokat a régiókat, amelyekre a legjobban kell figyelni a járványveszély szempontjából, és az ott élő fajok szemmel tartása révén azt is segíthet megjósolni, hogy milyen típusú vírusok fenyegetésére számíthatunk, amit például segíthet a vakcinafejlesztésben is.

A világjárványok azonban valószínűleg így sem lesznek elkerülhetők, mivel mindig lesz olyan patogén, amely átcsúszik a rostán. Erre is fel kell készülni, a közegészségügy és az egészségügyi ellátórendszer megerősítésével, az egészségnevelés fejlesztésével, és minden egyéb olyan gyengeség megerősítésével, amelyeket az elmúlt két év és a COVID-19 nyilvánvalóvá tett. A világ érthető módon szeretné maga mögött hagyni a világjárványt, de ez nem jelenthet egyet a felejtéssel, mivel ha így teszünk, ugyanolyan sebezhetőek leszünk a következő esetleges pandémia idején, mint most voltunk.

– mondja Carlson, és ha ennyire sok vírus vált gazdafajt, az sem zárható ki, hogy lesznek olyan idők, amikor egyszerre több világjárvány is zajlik majd.

Carlson elmondása szerint az Iceberg vészjósló eredményei ellenére a legfontosabb dolog volt, amit valaha csinált. Alberyvel a munka javát egy kis lakásban végezték, ahol a járvány elején együtt laktak. A munka nem volt könnyű, főleg ilyen körülmények között, és nemcsak a technikai nehézségekkel kellett megküzdeniük, hanem azzal a lelki teherrel is, hogy egy világjárvány közepén újabb hasonló események bekövetkeztét vizsgálják, és hogy a vonatkozó előrejelzések egyáltalán nem kedvezőek. A szakértők rövidesen az Egyesült Államok kongresszusa előtt is beszámolnak eredményeikről. És hogy mi jön utána Carlson szerint?