Az érdekes eredmény hosszútávfutók agyának a maratonfutás előtti és utáni szkenfelvételei nyomán tárult fel. A felvételek azt mutatják, hogy a mielin szintje csökkent a motoros irányításban, valamint az érzékszervi és érzelmi feldolgozásban részt vevő agyi területeken a fárasztó erőfeszítések nyomán, de két hónapon belül visszaállt a korábbi szintre.

Bár a mielin mint energiaforrás lehetőségének ötlete nem teljesen új, eddig senkinek sem jutott eszébe megvizsgálni, hogy ez a futók esetében is létezhet-e, mondja Carlos Matute, a Baszkföldi Egyetem idegkutatója, aki maga is maratonfutó, és aki a Nature Metabolism című folyóiratban nemrégiben közzétett tanulmány egyik szerzője. Ezek az eredmények megnyitják az utat annak megfontolására, hogy a mielinlipidek hozzájárulhatnak-e az agyi energia-anyagcseréhez, legalábbis bizonyos körülmények között, mondja a szakértő.

A futóknak nem kell aggódniuk a mielin átmeneti elvesztése miatt egy verseny után, teszi hozzá Matute. Csapata már végzett vizsgálatokat annak feltárására, hogy a mielin csökkenése hatással van-e a kognitív funkciókra, és eddig mindig negatív eredményt kaptak, ami arra utal, hogy ez a hatás vagy nagyon kicsi, vagy nem létezik. „Az agyműködésben nincsenek jelentős változások” – mondja Matute. A kutató azt gyanítja, hogy a mielin felhasználása és pótlása azért is lehet előnyös, mert átmozgatja az agy anyagcsere-gépezetét.

Mustapha Bouhrara, az amerikai NIH agyi képalkotással és öregedéssel foglalkozó szakértője is egyetért ezzel. Szerinte a mielin csökkenése csak rövid ideig tart, így nem aggasztó, viszont a folyamat megtanítja az agyat, hogyan kell gyorsan helyreállítani a mielinhüvelyeket, ami „nagyon-nagyon hasznos” lehet.

A kutatás ötlete edzés közben jutott Matute eszébe. A szakértő, aki eddig 18 maratoni távot teljesített, elgondolkodott azon, hogyan képesek az emberek ilyen megterhelő versenyeken helytállni. Tekintettel arra, hogy a mielin bőségesen megtalálható az agyban, hiszen a központi idegrendszer tömegének akár 40%-át is kiteheti, és hogy zsírokból áll, Matute arra gondolt, hogy az agy talán „stratégiailag” felhasználhatja ezt az anyagot, lehetővé téve számára, hogy akkor is energiát nyerjen, amikor más energiaforrások kevésnek bizonyulnak.

Csapata mágneses rezonanciás képalkotó eljárással (MRI) tíz futó (nyolc férfi és két nő) agyát vizsgálta meg 2022-ben és 2023-ban Spanyolországban rendezett különböző maratonversenyek előtt és után 48 órával. A szerzők úgy találták, hogy a verseny után 12 agyi régióban szignifikánsan alacsonyabb volt a mielinszint, mint előtte. „Nem volt nagy az eltérés, de az agy bizonyos területein egyértelműen csökkent a szint” – mondja Matute.

Az érintett területek a motoros koordinációban, az érzékszervi észlelésben és az érzelmek vezérlésében vesznek részt, vagyis olyan régiók, amelyekről azt várnánk, hogy aktívak egy maratonfutás során, mondja Matute. „Futás közben sok mindent érzünk, és elég sokat kell tárgyalnunk magunkkal, hogy folytatni tudjuk” – mondja. A kutatók a versenyek utáni hetekben és hónapokban újra megvizsgálták néhány futó agyát. Megfigyelték, hogy két hét után már volt némi remielinizáció, két hónap elteltével pedig a mielinszint teljesen helyreállt.

A résztvevők mind tapasztalt amatőr futók voltak, 45 és 73 év közötti életkorral. Matute azt gyanítja, hogy a mielin átmeneti csökkenése nagyobb mértékű lehet a kevésbé fitt embereknél, és ennek az ellenkezője lehet igaz az ultrafutókra, vagyis azokra, akik a maratoni távot jelentő 42 kilométernél is hosszabb versenyeken futnak.

Klaus-Armin Nave idegkutató, aki a Max Planck Multidiszciplináris Tudományok Intézetében a mielin biológiáját tanulmányozza, azt mondja, hogy a megfigyelt teljes mielinregeneráció különösen figyelemre méltóvá teszi a kutatást. Korábban ő is tagja volt egy kutatócsoportnak, amely bizonyítékokat közölt arra vonatkozóan, hogy a mielin energiapufferként szolgálhat az egerek agyszövetében, de az a kísérlet nem tette lehetővé a mielin regenerációjának mérését.

Mivel a mielin károsodása bizonyos neurológiai rendellenességekben, többek között a szklerózis multiplexben szenvedő betegeknél is előfordul, Matute reméli, hogy a mielin energiaforrásként való felhasználásának tanulmányozása olyan orvosi felismerésekhez is vezethet, amelyek az ilyen rendellenességek kezelését segíthetik. „Ha megértjük, hogy mi történik a futókban, talán támpontokat kaphatunk a lehetséges kezelésekhez” – mondja.

Az új kutatás korlátai közé tartozik a kis mintanagyság, a férfiak nagy aránya, valamint az a tény, hogy az MRI-vizsgálatok nem közvetlenül a mielint, hanem a benne rekedt vízmolekulákat mérik, ami korlátozza a mérések pontosságát. E bizonytalanságok ellenére Bouhrara érdekesnek tartja a kutatást. „Ez a vizsgálat nagyon-nagyon innovatív és rendkívül izgalmas. Biztosan sokan ihletet kapnak tőle, és elkezdik vizsgálni a mögöttes mechanizmusokat” – mondja.