Az Egyesült Államokban és Mexikóban honos magányos csillag kullancsnak egyedfejlődése során három különböző gazdatestet kell végigjárnia, hogy felnőjön és szaporodjon, ugyanis lárvaként, nimfaként és kifejlett állatként is vérre van szüksége. Gazdatestként az embert, a fehérfarkú szarvast, kisebb emlősöket és vadpulykákat használ, és bár csípése általában fájdalommentes, többféle súlyos reakciót is kiválthat a szervezetben.

Az egyik lehetséges következmény, hogy egy bakteriális fertőzést, úgynevezett vérzéses kullancslázat okozhat, ami kompromittált immunrendszerű betegeknél akár halálhoz is vezethet. Egyes esetekben pedig a kullancscsípés egy furcsa allergiát, úgynevezett alfa-gal (galaktóz-alfa-1, 3-galaktóz) allergiát vált ki, vagyis az immunrendszer ellenségesen kezd reagálni az alfa-gal, egy, a legtöbb emlős sejtmembránjában jelenlevő szénhidrát jelenlétére. Ennek következtében a beteg gyakorlatilag allergiás lesz a vöröshúsra és az ezzel rokon állati élelmiszerekre, így nem ehet marhát, sertést, birkát és tejtermékeket, ugyanakkor csirkét és halat (és főemlős húsokat is) továbbra is fogyaszthat.

Az alfa-gal allergia esetében ugyanakkor nem tipikus ételallergiáról van szó. Egyrészt a betegek jelentős részénél negatív eredményt hoznak a sztenderd allergiatesztek, másrészt a tünetek gyakran csak késleltetve jelentkeznek, például előfordulhat, hogy a légutak elzáródása és a vérnyomásesés csak nyolc órával a problémás hús elfogyasztása után jelentkezik. A Virginiai Egyetem orvosi karának kutatói legújabb vizsgálatuk során feltártak néhány fontos immunológiai változást, amely ezen szokatlan allergiás reakció hátterében áll.

Ahogy Loren Erickson, a vizsgálat egyik résztvevője mondja, azt továbbra sem tudják, hogy a kullancs csípése pontosan hogyan váltja ki a húsallergiát, és mostanáig az is bizonytalan volt, hogy mely immunsejtek felelnek azokért az antitestekét, amelyek az immunválaszt kiváltják. Ezen ismeretek hiányában pedig remény sem volt a megelőzésre vagy a gyógymódra.

A szakértők azonban most rágcsálókon kísérletezve több újdonságot is feltártak a rejtéllyel kapcsolatban. Mivel az egerek sejtjeiben szintén van alfa-gal, a kutatók először is olyan génmódosított állatokat hoztak létre, amelyekből hiányzik ez a szénhidrát. Majd ezeken kezdték tanulmányozni a csípés utáni immunválaszt, és kiderült, hogy abban kulcsszerepet játszik a B-limfociták egy sajátos csoportja, amelyet a húsallergiások hordoznak, méghozzá nagy számban. Ezeket a következő fázisban alaposabb vizsgálatoknak is alávetik majd, és a jelenség más részleteivel is foglalkoznak.

A húsallergia kapcsán ugyanis továbbra is rengeteg a kérdés. Egyelőre senki sem tudja, hogyan vezethet egy felszínes bőrcsípés rövid időn belül a bélsejtek alfagal-toleranciájának elvesztéséhez. Ahogy az sem világos, hogy miért nem mindenkiben alakul ki az allergia. A szakértők azonban azt remélik, hogy minden újabb információval közelebb kerülhetnek egy lehetséges terápiához. „Ez az első klinikailag releváns modell, amelyet sikerült létrehozni, így most lehetőségünk van, hogy minden fontos kérdést feltegyünk” – mondja Erickson.