Az ízletes paradicsom általában elég kényes, könnyen összenyomódik. A konzervipari célokra termesztett paradicsom ellenben sokkal keményebb: még ha éretten szedik is le, hatalmas szüretelőgépekkel tépve le a növényekről, majd teherautókra halmozzák, azt is kibírja. Ezek a strapabíróbb és olcsón termeszthető fajták azonban nyersen fogyasztva elég ízetlenek.

A szakértők nemrégiben most felfedezték azt a gént, amely a konzervparadicsomok tartósságáért felelős. A Nature Plants című folyóiratban közzétett eredmények lehetővé tehetik a nemesítők számára, hogy olyan paradicsomfajtákat hozzanak létre, amelyek ízletesek, ugyanakkor elég strapabírók ahhoz, hogy géppel szüreteljék és könnyebben szállítsák őket.

A paradicsom gépi betakarítása csak az 1960-as években vált lehetővé, amikor olyan fajtákat hoztak létre, amely kibírta ezt a fajta szüretelést. Az iparág a gépi betakarítás hatására drámaian bővült, a költségek csökkentek, és a szószgyárak virágzásnak indultak. Az előrelépés mindenki számára nagyszerűnek tűnt – kivéve azokat, akiknek fontos a paradicsom íze. A nyers ízük miatt termesztett, frisspiaci fajtáknál ugyanis nem sikerült hasonló tartósságot elérni. Így ezeket továbbra is kézzel, gyakran zölden kellett leszedni, hogy kibírják a szállítást.

Chuanyou Li, a Santungi Mezőgazdasági Egyetem növénygenetikusa évek óta dolgozik a probléma megoldásán. Az eredmény nem is maradt el, kollégáival sikeresen azonosították azt a gént, amely a Roma nevű befőzőparadicsom robusztus, tojásdad formát adja. A gén hozzávetőleges elhelyezkedése már korábban is ismert volt, de konkrét azonosítása nehezen haladt előre. Li csapata két paradicsomfajtát keresztezett, és több mint 14 ezer magot ültetett el, hogy megtalálja a megfelelő formájú utódokat, amelyek segítségével meg tudják határozni a gén helyét. További kísérletek során kiderült, hogy a Solyc08g061910 névű gén több száz más, a fejlődő gyümölcsökön belüli sejtnövekedésben szerepet játszó gént irányít.

A kutatók feltárták, hogy a Solyc08g061910 elterjedt változata, amely szinte minden vadon termő és termesztett paradicsomban megtalálható, szigorúan szabályozza a sejtnövekedést. Ez biztosítja, hogy a gyümölcs minden irányba egyformán nőjön, így a végén gömbölyű forma jöjjön létre. A Roma paradicsomban jellemző mutáció azonban lehetővé teszi, hogy a sejtek gyorsabban növekedjenek hosszanti irányba, így a gyümölcs tojásdad alakúvá válik.

Li és munkatársai ezt követően a CRISPR génszerkesztési módszerrel kiiktatták a Solyc08g061910 gént a TB0249 nevű gömbölyű paradicsomfajtában, így reprodukálva a Roma paradicsomban talált mutációt. Amikor a kísérleti növények beértek, hosszúkás termésük volt. Egy másik teszt során a csapat ugyanilyen eredményt kapott az Ailsa Craig nevű, széles körben termesztett és árult, génszerkesztéssel könnyen módosítható frisspiaci paradicsommal.

A gyümölcsök szilárdságának tesztelése érdekében a kutatók a következő fázisban közel 150 paradicsomot nyomtak össze egy laboratóriumi présben, hogy a járművek töréstesztjéhez hasonlóan vizsgálják ezek tartósságát. A módosított fajták sokkal ellenállóbbnak bizonyultak az eredeti verzióknál, a gén kiiktatása ugyanakkor nem változtatta meg sem a TB0249, sem az Ailsa Craig zamatos ízét.

Mielőtt az ilyen paradicsomok piacra kerülhetnek, további kutatásokra lesz szükség. Az ipari termesztés során nem csak az fontos, hogy a kemény gyümölcsöt géppel lehessen szüretelni, a paradicsomoknak egyszerre is kell megérniük. A frisspiaci fajták viszont egész nyáron folyamatosan teremnek, vagyis nagyobb léptékű hasznosításukhoz valószínűleg további génmódosításokra lesz szükség.