A húsevő növények első pillantásra a növényvilág királyainak tűnhetnek: nem elégednek meg a napfény energiájával, hanem helyette rovarokra vadásznak. Növények, amelyek állatokat esznek, forradalmi koncepció, ugye?

Egy új vizsgálat tanúsága szerint azonban ezek a növények evolúciósan egyáltalán nem vérszomjasak, hanem inkább csak nagyon kétségbeesettek. A rovaremésztés ugyanis a rossz minőségű talajokhoz való alkalmazkodás egyik módja, amely egymástól függetlenül legalább hat alkalommal fejlődött ki a növényvilágban. A mechanizmus ráadásul molekuláris szinten is nagyon hasonlóan működik minden ilyen fajban, a növények ugyanis csaknem egyforma emésztőenzimeket termelnek, a konvergens evolúció szép példáját adva.

Az amerikai, ausztrál és ázsiai kancsókák és harmatfűfélék emésztőenzimeinek hasonlósága azt jelzi, hogy a növények csak nagyon kevésféle módon tudnak ilyen proteineket létrehozni. Egyeseket ezek közül más fajok is használnak védekezési célokra, így a húsevők valószínűleg alapvetően ártalmatlan fehérjéket alakítottak át az emésztéshez.

A genetikai vizsgálatok és az enzimek közvetlen vizsgálata alapján a húsevő fajok nem húsevő elődei mocsaras vidékeken éltek, ahol sok volt a víz, de kevés a tápanyag. Ezért a fajok egy része elkezdett rovarokat csapdába ejteni, hogy azok külső vázából jusson hozzá létfontosságú ásványokhoz. Ezek aztán jobban érvényesültek a rossz talajú környezetben, mivel több szénhez és nitrogénhez jutottak, mint meg nem változott társaik.

A levelek csapdákká alakítása ugyanakkor nagy áldozattal jár, hiszen ezek a növények a napfényből sokkal kevesebb energiát tudnak hasznosítani. A módosult levelek ugyanis alig fotoszintetizálnak, a csapdák működtetése cserébe viszont sok energiába kerül. A húsevő növényeket ezért is nagyon nehéz otthon életben tartani. Ha nekiállunk játszani a csapdákkal, azok hamarabb elszáradnak, mivel mindegyik csak négy-ötször képes bezáródni, mielőtt elpusztulna.

De ha nem játszunk a növénnyel, és rendszeresen rovarokkal etetjük, előbb-utóbb akkor is elpusztul a csapvíztől. A csapvízben ugyanis túlságosan sok tápanyag van a szűkös körülményekhez alkalmazkodott növény számára. Ha tehát biztosra karunk menni, és nem akarjuk túlterhelni a gyökereket, speciális szűrt vízzel kell locsolnunk a húsevőt, amely innen nézve már egyáltalán nem tűnik elszánt ragadozónak.