A kérdéses lelőhely már eddig is nagyon sok újdonsággal gazdagította, amit az ember fejlődéséről tudunk. 2008-ban egy 41 ezer éves ujjcsontot találtak a barlangban a régészek, amelyről kiderült, hogy egy korábban ismeretlen emberfajhoz tartozott. Azóta három másik, szintén az úgynevezett gyenyiszovai emberekhez tartozó lelet is előkerült a területen, és az ázsiai és melanéz lakosság egy részében szintén megtalálták a gyenyiszovai DNS nyomait, ami azt sugallta, hogy ez a faj keveredett a modern ember elődeivel és valószínűleg más emberfajokkal is.

Ez egy új felfedezésnek köszönhetően ez most bizonyosságot is nyert, az említett barlangból ugyanis előkerült még egy csontdarab, amely DNS-vizsgálatok alapján egy olyan fiatal lányhoz tartozott, akinek az anyja neandervölgyi, az apja pedig gyenyiszovai volt. Az eredmény annyira meglepő volt, hogy a Max Planck Intézet vizsgálódó kutatói először azt hitték, valamit elrontottak. De a DNS-teszt hat különböző mintán is megerősítést nyert.

A neandervölgyi és a gyenyiszovai ember fejlődése nagyjából 400 ezer éve vált szét, vagyis a két emberfaj sokkal különbözőbb volt egymástól, mint manapság az egymástól legtávolabbi rokonságban álló embercsoportok tagjai. Úgy tűnik azonban, hogy mindkét faj (vagy alfaj) tagjai egyazon régióban éltek Szibériában. Ezt megerősíti, hogy a barlangból egy neandervölgyi lábujjcsont is előkerült 2010-ben.

A hibrid csontleletet, amely arról tanúskodik, hogy a két csoport közös utódokat is nemzett, 2012-ben orosz kutatók tárták fel, és amikor kiderült, hogy a több ezer másik csontszilánk között rejtőző darab emberi eredetű, azt továbbküldték elemzésre a Max Planck Intézetbe. A csontból kinyert genom hibrid jellegén túl is izgalmas érdekességeket tartogat. A neandervölgyi elemek nem mutatnak közeli rokonságot a 2010-ben a barlangban talált, szintén neandervölgyi maradványokkal, ami arra utalhat, hogy utóbbi faj tagjai több hullámban vándoroltak nyugatról keletre. A gyerek gyenyiszovai apja ráadásul maga is hordozott némi neandervölgyi DNS-t, vagyis ő is egy hasonló, sok-sok generációval korábbi keveredés eredménye volt, mielőtt nagyjából 50 ezer éve maga is másik fajból választott volna párt.

A felfedezés és az utóbbi évek más leleteinek tükrében a szakértők egyre inkább úgy vélik, hogy az emberi fajok közti keveredés, amelyet korábban nagyon ritkának hittek, sokkal gyakoribb volt a véltnél. Ahogy a különböző emberfajok csoportjai Eurázsiában vándoroltak, újra és újra más fajokba botlottak bele, akikkel rendszeresen közös utódokat hoztak létre.