Az Intel processzorai régóta LGA foglalatba illeszkednek, amelynek lényege, hogy az érintkezőtűk az alaplapi processzorfoglalatban helyezkednek el és a foglalat nyomásának hatására érintkeznek a processzor alján található érintkező-szigetekkel. A Socket AM5-ös processzorfoglalat óta az AMD is ezt a dizájnt használja, így ezen a téren mindkét gyártó termékei hasonlóak: a processzorok „strapabíróbbak”, ugyanis nincsenek rajtuk érintkezőtűk, amelyek kellő elővigyázatosság híján elgörbülhetnek, illetve akár le is törhetnek, ha túl sokat hajlítgatják őket. Az érintkezőszigetek ebből a szempontból biztonságosabbak, viszont így a processzor aljáról az alaplapi foglalatra kerültek át az érzékeny komponensek, amelyeket könnyedén meg lehet sérteni, ha nem vagyunk elővigyázatosak, illetve kellően gyakorlottak.
A baj könnyedén megtörténik, ahogy azt egy kínai hardverrajongó példája is mutatja, aki azt is szemléltette, hogyan lehet egyetlen hibás érintkezőt kicserélni egy LGA processzorfoglalatban. Mu Ziwen persze nem egy egyszerű hardverrajongó, alaplap-javításban is jártas, így az általa készített videóban látható művelet sokkal egyszerűbbnek tűnik, mint amilyen valójában – kellő gyakorlat és kézügyesség híján nagy károkat lehet okozni a rendszerben.
Ezek az érintkezők jellemzően rézből készülnek, némi nikkelbevonattal, illetve esetenként aranybevonattal is ellátva, rugalmas kivitelben, így a processzor rögzítése esetén hozzányomódnak az érintkezőszigetek felületéhez. A kiváló érintkezést biztosító „lábak” persze finom bánásmódot igényelnek: ha valami miatt elgörbülnek, és utána sokáig próbáljuk őket visszahajlítani eredeti állapotukba, könnyen előfordulhat, hogy el is törnek. Ekkor vagy az adott érintkezőt, vagy a teljes LGA foglalatot szokás cserélni, ami nem egy egyszerű folyamat, legalábbis átlagfelhasználói szemmel nézve. Szervizekben ez könnyedén kivitelezhető a megfelelő szerszámok használatával.
Főhősünk nem vetett be speciális eszközöket a hibás érintkező cseréjéhez, mindössze egy fém csipesszel és egy hőlégfúvóval abszolválta a kihívást. A cserére egyébként azért volt szükség, mert a hibás érintkező miatt az egyik memória-foglaltban található memóriamodult nem érzékelte a rendszer. Egyéb esetekben, ha olyan érintkező sérül, ami „redundáns”, azaz kiesése rövidebb távon nem okoz problémát a működésben, megúszható a csere, arra viszont oda kell figyelni, hogy az esetlegesen letört érintkező darabjai ne maradjanak a foglalatban, mert könnyen füstgéppé változhat szeretett rendszerünk.
A javítás alkalmával a kínai szaki a szűkítőt használó hőlégfúvóval elkezdte melegíteni az érintkezőt, ehhez 300 Celsius foknál valamivel alacsonyabb hőfokot használt, ami a műanyag foglalat szemszögéből nézve azért nem nevezhető alacsonynak. Szerinte 300 Celsius fok fölé nem is érdemes merészkedni, akkor ugyanis megolvadhat az LGA foglalat műanyag kerete. A melegítés során próbálta mozgatni a hibás érintkezőtűt, majd amikor az kijött a helyéről, egy cseredarabot kerített, amit melegítés segítségével vissza is illesztett a helyére. Ekkor még ellenőrizte, biztosan stabilan rögzült-e a tű, majd multiméteres ellenőrzést is bevetett, végül pedig a bekapcsolás következett. A teszt alapján a rendszer mindkét memóriacsatornát használni tudta, ezekben összesen 8 GB-nyi DDR4-266 MHz-es memória foglalt helyet.
Az efféle műveletek ugyan egyszerűnek tűnhetnek, a valóságban azonban gyakorlat kell a megbízható és sikeres végrehajtásukhoz. A javítás mindenképpen jó ötlet, hiszen ezáltal megmenthető egy alaplap, kevesebb elektronikai hulladék keletkezik, illetve a javítás költsége is olcsóbb, mint egy alaplapcsere.
