Kína nem szeretné, hogy a gyerekek videojátékozzanak. Többször is beszámoltunk róla, hogy a kínai kormány folyamatosan küzd ez ellen, méghozzá állami szinten szabályozva a gyerekek IT eszközökhöz való hozzáférését. Lényegében félévente érkezik egy-egy újabb szigorítás, aminek eredményeképp mostanra odáig jutott a helyzet, hogy alig heti pár órában, azt is hétvégére limitálva tölthetnek a gyerekek időt játékkal, hogy az ne menjen a sport, tanulás és egyéb közösségi tevékenység rovására.
A kormány mindezek betartását különböző módszerekkel ellenőrzi is.
A játékfejlesztőknek kötelezően be kellett építeniük felhasználói azonosító rendszereket a játékaikba, így többek között a telefonok kameráját is használniuk kell, hogy azonosítsák, ki indítja el a játékukat. Ha nem megfelelő személy akar játszani, természetesen nem indulhat el a móka.
Egy új tanulmány szerint viszont szinte semmi befolyásoló ereje nincs a kormánynak a játékidőre. A tanulmány a Unity motor által gyűjtött statisztikákra épül, ami alapján kiszámolható, hogy az 1.4 milliárd fős országban 2.4 milliárd játékosfiók található, tehát biztosan vannak olyanok, akik több fiókkal is rendelkeznek. Az átlagos játékidő korábban és most is heti egy óránál kevesebb volt, ám vannak olyan profilok, amik heti négy órát is megengednek maguknak. Ezek a szokások nem változtak az évek folyamán, hiába a szigorú szabályozások, sőt, növekedést tapasztaltak a játékkal eltöltött időkben.
Azt viszont elismerik, hogy nem tudják megmondani ezen értékek alapján, hogy a gyerekek kevesebbet játszanak-e a játékokkal.
„Bár az elemzéseink szerint kicsi a valószínűsége, hogy nagyban csökkent volna a játékidő, nem tudjuk megbecsülni, hogy ez a jelenség mennyire van jelen a fiatalok körében.”
Szerintük viszont, ha változott is a játékidő a gyerekek esetében, az sem jelenti azt, hogy olyan hasznos dolgokat csinálnának helyette, mint amit a kormány elvár. Más tanulmányok szerint ugyanis ez a fajta szabályozás egyáltalán nem segít, sőt, kifejezetten rontja a gyerekek életminőségét, hiszen helyette nagyobb eséllyel fognak például rászokni a dohányzásra, pornóra vagy a szerencsejátékra, hogy kitöltsék az űrt, ami a játék nélküli élet miatt keletkezett bennük. Szerintük a játékidővel kapcsolatos növekedés oka a politikusok nem túl hatékony hozzáállása a kérdéshez.
