1. Specifikáció
Mindenkinek ismerős az a bevett gyakorlat, amikor egy gyártó egy másik cég sikeres termékét meglovagolva elkészíti az adott portéka saját változatát kicsit olcsóbban, kicsit szerényebb minőség mellett. Ez az autógyártástól kezdve a kínai mobiltelefonokon át egészen a notebookokig megfigyelhető, elég, ha csak a MacBook Air ihlette MSI X-Slim szériára gondolunk. A Hewlett-Packard azon gyártók közé tartozik, amely mindig igyekezett saját stílust teremteni és azt a későbbiek során továbbvinni. Ebben a tekintetben kézen fogva járnak a Lenovo-val, szinte céglogó nélkül felismerhető mindkét cég termékpalettája.
A hagyományt vélhetően a Roddick névre keresztelt G62 szakította meg, ugyanis amellett, hogy beazonosíthatók rajta a tipikus Hewlett-Packard stílusjegyek, egyértelműen arra a gépre akar hasonlítani, amely a tengerentúlon az egyik legnépszerűbb a fiatalok körében. Ez pedig nem más, mint az Apple MacBook Pro-ja.
A külső előtt vegyük szemügyre a belsőt, hiszen a 15”-os MacBook Pro igencsak erős hardverrel rendelkezik, így nagy kérdés, hogy a HP milyen alkatrészeket válogatott össze és mindezért mennyi pénzt kér el a felhasználóktól.
Processzor erőben valamivel visszafogottabb a G62, de a Core i3-350M-et hiba lenne lassúnak nevezni. Memóriából természetesen ma már megszokott a 4 GB, videokártyából itt is kettőt kapunk, az egyik a processzorba integrált Intel HD Graphics (csak úgy, mint a MacBook Pro-nál), a másik viszont egy belépő kategóriás Mobility Radeon HD5470, amellyel már találkoztunk párszor. Merevlemezből egy igencsak tempós, percenként 7200-at pörgő változatot tettek a mérnökök a masinába, amely várható is volt, hiszen a HP mostanában minden nem belépő szintű készülékébe a leggyorsabb HDD-ket pakolja. Természetesen nem hiányozhat a Bluetooth és a HDMI port se, sajnos eSATA-t (és USB 3.0-t) viszont nem kapunk. Szintén hiányzik az ExpressCard foglalat, bár ma már egyre kevesebb eszköz kap ilyen csatlakozót. Az akkumulátor egy kutyaközönséges hatcellás telep, 48 Wh-s kapacitással, amely jócskán elmarad a MacBook Pro közel 70-es értékétől. A kijelző felbontása szintén alacsonyabb, viszont az árcédula kárpótol(hat) minket mindenért. A garancia alap kiépítés szerint csupán 1 év. Operációs rendszerként végre 64 bites Windows 7 Home Premiumot kapunk, ideje lenne, ha minden gyártó követné ezt a trendet.
A termék mellé némi dokumentáción kívül nem sok mindent kapunk, gyakorlatilag csak a legszükségesebb alkotóelemeket találjuk meg a dobozban. A tápegység 90W-os és meglepően gyorsan tölti az átlagos kapacitású telepet.
2. Hardver
Az Apple gépek messze földön híresek alacsony zajszintjükről (és forró alkatrészeikről), így kíváncsiak voltunk, vajon a HP mérnökei mit hoztak össze ezen a téren. Nos, az igazság az, hogy azt leszámítva, hogy a Windows betöltéséig elég hangosra sikerült a G62, utána már csendben teszi a dolgát, legyen szó integrált vagy dedikált videokártyás használatról. Maximális terhelésnél se lesz kifejezetten hangos, hiába kapcsol magasabb fokozatra a ventilátora. A processzor a 25 fokos teszthelységben mindössze 37 fokon ketyegett üresjáratban és a legizzasztóbb pillanatban se melegedett 68 fok fölé, amely ha nem is remek, de mindenképpen jó eredmény. A Mobility Radeon HD5470 se volt forrófejű, hiszen 49 fokos üresjárati hőmérséklete 74-ig emelkedett csak Furmark alatt. Mindezekből az is következik, hogy a használat során nem találtunk olyan pontot a burkolaton akár alul, akár felül, amely a langyosnál melegebb lett volna.
A Windows bőkezűen osztogatta a pontszámokat, mindkét esetben a videokártyák bizonyultak a szűk keresztmetszetnek, amely nem meglepő, hiszen belépőszintű megoldásokról van szó.
A processzorral már találkoztunk éppen eleget, egy kétmagos, Hyper-Threading technológiával megáldott központi egységgel van dolgunk, amely 2.26 GHz-es órajelével a középkategória tetején foglal helyet.
A videokártyákat se most látjuk először, viszont ez az első alkalom, amikor egy Core i3-as processzor mellett váltogatható VGA-kat találunk. Az Intel HD Graphics-os inkább mindennapos munkára és filmnézésre ajánljuk, míg a Radeon egyértelműen a játékosabb kedvű felhasználókat célozza meg. Érdekes lesz majd összehasonlítani a szokásos három akkumulátoros tesztben a két megoldás közötti különbséget – már ami a fogyasztást illeti. A DirectX 11-es Radeon a 40 nm-es gyártástechnológiával ugyanis könnyen lehet, hogy egyáltalán nem fog lemaradni az integrált konkurenssel szemben. A két VGA között manuálisan tudunk váltani (klasszikus Switchable Graphics), ehhez minden 3D-t vagy video gyorsítást használó programot átmenetileg be kell zárnunk. Az egyetlen opció, amit használhatunk az, hogy megmondjuk a rendszernek, hogy akkumulátorról mindenképpen az integrált videokártyát használja. Ennyi.
A merevlemez a Seagate-től érkezett és bár 320 GB-os kapacitása átlagosnak számít, a 7200-as percenkénti fordulatszám üdítően hat a gyakran használt alkalmazások és a Windows 7 sebességére is. Lineáris olvasásban láttunk már nála gyorsabbat is, viszont a fájlkezelésnél mutatott stabil 80 MB/s feletti értékek egyértelműen a legjobbak közé sorolják. A gyári felosztás szerint a 298 GB-ból (ennyi ugyanis a 320 GB megformázva) nagyjából 285-öt találunk a C meghajtón, a maradékot a visszaállításért felelős D meghajtó kapta.
Nem szoktunk a notebookok hangszóróiról írni, hiszen a legtöbb esetben egyszerűen nincs értelme. A G62 viszont meglepően jó hangkeltőket kapott, amelyek mélyhangot továbbra se nagyon akarnak kipréselni magukból, viszont a közép- és a magas tartomány az átlagnál tisztábban szól – filmnézésnél ennek könnyen hasznát vehetjük.
3. Ergonómia
Külsejét tekintve a G62 le sem tagadhatná a MacBook Pro-val való „rokonságát”, igaz, erre nem a hátlap vagy a fedőlap alapján fogunk rájönni. A legnagyobb különbséget a két készülék között az jelenti, hogy a HP-nál kizárólag műanyagokat használtak a notebook megépítésénél. A fedőlap viszonylag tartósnak tűnik, akárcsak a hozzá tartozó zsanér, amely ránézésre akár fém is lehetne, de mégsem az, hanem közönséges kemény műanyag. Alul minden alkatrészhez hozzáférünk, amihez csak akarunk, igaz, statisztika alapján legfeljebb a merevlemezt fogjuk cserélni SSD-re vagy nagyobb kapacitású egységre. A négy sarokban elhelyezkedő gumitalpak szintén ismerősek lehetnek valahonnan.
A billentyűzet egyszerre jó és mégsem. A gombok nyomáspontja és alapvető komfortérzete rendben van, ám az elhelyezkedésükkel van egy kis gond. A bal oldalra került gyorsgombok miatt az egész klaviatúra jobbra tolódott, így megszokást igényel a kezelése (de nem reménytelen, nekünk sikerült pár nap alatt). A gyorsgombok egyébként hasznosak, sűrűn használtuk őket, főleg a számológépet és a böngésző indítását. Háttérvilágítás ezúttal nincs, viszont az F1-F12 gombok alapértelmezés szerint másodlagos funkciójukat töltik be, azaz fényerősséget, hangerőt lehet velük piszkálni, stb. Ha a klasszikus leosztást óhajtjuk, ahhoz mindössze a BIOS-ba kell bemennünk és átbillenteni a megfelelő kapcsolót.
A touchpad kétségkívül a gép leggyengébb része volt. Egyrészt érzékenysége nem mindenhol ugyanolyan, másrészt az egész notebookon végigvonuló mintázat itt sem ért véget, ez eléggé zavaró használat közben. A gombok sajnos még ennél is rosszabbak, hiszen alig lehet őket megnyomni. A legnagyobb sikert akkor érhetjük el, ha a két szélen próbálkozunk. Egyetlen előnyük azért van: nem hangosak. A touchpad sajnos semmilyen multi-touch képességgel nem rendelkezik, amely szintén csalódás, nem csak a tervezőket megihletett MacBook Pro-val összehasonlítva. A tapipad kikapcsolásáért a bal felső sarokban lévő érintés érzékeny LED a felelős.
A készülék bal oldala szintén egy nagy copy-paste – leszámítva az Express Card hiányát. A csatlakozók katonás rendben sorakoznak egymás mellett, gyakorlatilag ennyi az össz, amit a G62-őn találunk. Az SD kártyaolvasó mellé került a HDD aktivitását jelző LED is, az akkumulátor töltöttségét pedig a jobb oldalon lévő mutatja. A szipkázós DVD-író helyett a cég megmaradt a hagyományos megoldásnál, ami nem gond. A tálcát nyitó gomb egyben a visszajelző LED is, hiszen itt is fontos volt, hogy a dizájn ne törjön meg. A gép elején és hátulján semmit nem találunk.
A kijelző természetesen LED-es háttérvilágítást kapott, ez lassan minden ma forgalomba kerülő notebookra igaz. Fényerő tartománya elég tág, a minimális érték talán lehetne egy árnyalatnyival alacsonyabb, de igazságtalanok lennénk, ha ilyesmibe belekötnénk. A látószög nem sokkal van az átlag felett, ellenben a panel homogenitása jó. A színvilág is rendben van, se nem túl hideg, se nem túl meleg. Szövegolvasáshoz szintén remekül használható a borotvaéles megjelenítésnek köszönhetően. A kávában található webkamera szokatlanul szép képet produkál, amely annyit jelent, hogy nem annyira mosott a képe, mint a többi készüléknek és normál sebességgel képes lekövetni az ember mozgását.
4. Teszteredmények (CPU, VGA, akkumulátor)
A processzor tesztek hozták az elvárhatót, nagyon nincs mit elemezni rajtuk.
A videokártyák se mutattak eltérést a korábbi tesztekhez képest. Annyit érdemes viszont megjegyezni, hogy tekintettel arra, hogy váltogathatunk a két VGA között, ezért a driver frissítéseket kizárólag a HP weboldaláról érhetjük el, a szokványos Intel és AMD meghajtó programok nem működnek ezúttal. Magyarán szólva, a driver frissítéseknél a gyártóra vagyunk utalva, ha ők nem követik a piacot, mi sem fogjuk tudni. A belépő szintű Mobility Radeon HD5470 továbbra is elég a HD Ready natív felbontáshoz, ám a részletességet legfeljebb közepes szintig tudjuk felemelni a legtöbb mai játék esetében.
Az akkumulátor tesztek túl nagy meglepetést nem okoztak. Ahogy az várható volt, az integrált Intel HD Graphics videokártyával húzza tovább a gép, de érezhető különbséget kizárólag nagyon alacsony terhelésnél fogunk látni, filmnézésnél már elhanyagolható a két VGA közötti különbség. Maximális terhelés mellett az egy órás eredmény egész tűrhető, igaz, a kategória átlagához képest ez még mindig nem kiemelkedő. Röviden összefoglalva elmondható, hogy a G62 hozta az elvárhatót, de annál többet nem tudott hozzátenni a témához.
5. Értékelés
Kézhezvétel előtt nem tudtuk igazán hova tenni a Hewlett-Packard Roddick-ját, ám a teszt megmutatta, hogyan lehet jóval alacsonyabb áron vásárlásra csábítani a felhasználókat egy sikeres termék hátszelét kihasználva. A néhol MacBook Pro stílusjegyeket magán hordozó G62 nem egy rossz gép, ám van pár zavaró tényező, ami miatt többen is el fognak gondolkodni a kosár kiürítésén. Dizájn szempontjából túl sok kivetnivaló nem akad, talán a minta az, amit a belső részen lehetett volna mellőzni (főleg a touchpadnél), de ez minden. A kijelzővel, a zajszinttel és a melegedéssel sem volt problémánk, ráadásul a merevlemez is az átlagnál sebesebb tempóban tette a dolgát. A gondok akkor kezdődnek, ha tényleg használni szeretnénk a gépet, mondjuk útközben. A touchpad ebben finoman fogalmazva sem a barátunk a korábban már tárgyalt dolgok miatt, a billentyűzetet pedig szokni kell, ha gyorsan és pontosan szeretnénk gépelni. A nálunk járt barnán kívül találunk még fekete (AMD-s verziók) és ezüst változatot is a kínálatban. A 220 ezer forint körüli vételár véleményünk szerint túlságosan magas ahhoz, hogy csak a dizájn miatt valaki ezt a gépet válassza. Nagyobb sikert érhet el a gyártó a Radeon nélküli változatnál, amely 190 ezer forintos árcédulájával és ezüst színével vélhetően többek szívét dobogtatja majd meg, mint tesztünk főszereplője.
A Hewlett-Packard Roddick G62 notebookot a CHS Hungary Kft-től kaptuk tesztelésre, köszönjük!
Pro:
+ jó billentyűzet (de szokni kell)
+ halk működés
+ jó kijelző
+ átlagos üzemidő
+ gyors merevlemez
+ tetszetős kinézet
Kontra:
- nehézkesen használható touchpad multi-touch nélkül
- eSATA hiánya
- a belső mintázat hosszútávon zavaró lehet
- csupán 1 év garancia
Hivatalos honlap: Hewlett-Packard
Vásárlás: Irány a webáruház
