1. Bevezető és specifikáció
A HP az Envy sorozattal kezdte el ma is tartó dizájnváltását és bár a kritikusok szemében egy lemásolt MacBook Pro-ként jelenik meg a széria minden példánya, azért felfedezhetők rajta a klasszikus HP vonások is. Az Envy főleg az elegánsabb kinézetet, ugyanakkor a jó grafikus teljesítményt is szem előtt tartó felhasználóknak készült, emiatt az ára is magasabb volt a gyártó többi, nem üzleti szériás termékénél. Magyarországon még csak mostanában érkezik meg az amúgy lassan egy éves széria, így gondoltunk egy merészet és megnéztük, mit nyújt a legdrágább és legnagyobb HP Envy annak, aki hajlandó pénzt áldozni rá.
Egy drága termék bevezetésénél két dologban bízhat a gyártó: vagy a brutális teljesítmény vagy az exkluzív kinézet az, amely eladja majd a portékát. A helyzet úgy hozta, hogy a sajtófotók alapján az Envy mindkettőt tudja egyszerre, így jogosan merül fel a kérdés: létezik ennél elegánsabb játékgép? A válasz egyszerű: nem, jobb viszont igen.
Ha szemet hunyunk az egy év garancia felett, akkor látható, hogy az Envy tényleg mindent tartalmaz, amire ma egy igényes játékos kedvű felhasználónak szükséges lehet. Nem kell kompromisszumot kötnünk az eSATA és az USB3.0 között, van HDMI, sőt Mini Display Port is, csúcskategóriás videokártya, illetve processzor, valamint Blu-Ray olvasó is került a hatalmas kiterjedésű gépbe. A gyors merevlemezt és a sok memóriát sem sajnálták a gyárban, az akkumulátor viszont egy mezei hatcellás telep, így többórás üzemidőt semmiképpen ne várjunk a masinától. A javasolt hazai ár még változhat, az összeget a gyártó weboldaláról néztük, hiszen hazai nagykereskedésekben egyelőre nem lelhető fel tesztpéldányunk.
A gép mellé gazdagon kapunk mindenféle leírást a használattal kapcsolatban, a 120W-os tápegység mellett viszont kétségkívül a 3D-s használathoz szükséges szemüveget érdemes kiemelni, amelyhez több méretű orrnyereg támaszt is mellékel a gyártó. A korábbi tesztekben látott limitált felhasználási lehetőségek itt is adottak, a harmadik dimenzió megjelenítésénél a sebesség megfeleződésével kell számolnunk.
2. Hardver
Bár nagyon erős hardvert kapott a 17”-os Envy, reménykedtünk abban, hogy a méretes házban kellő hatékonysággal rendelkező hűtőrendszert alakít ki majd a cég, de sajnos tévedtünk, nem is kicsit. Üresjáratban még nincs igazán gond az Envy szellőzésével, bár a hőmérsékleti adatok már ekkor is kicsit riasztóak: a processzor 60, míg a videokártya 56 fokon üzemelt. Terhelés hatására a ventilátor fordulatszáma drasztikusan emelkedni kezdett és rövid határidőn belül elérte a hosszútávon elviselhetetlen szintet. A probléma ugyanakkor kettős volt, ugyanis a hőmérsékletek ezzel egy időben az egekbe szöktek, a processzor 87, a videokártya 94 fokon izzott. A felső burkolat erősen melegedett, a gép bal oldala pedig amellett, hogy nyomás hatására nyikorgott igencsak forrónak bizonyult, így a játékosok körében legsűrűbben használt WASD gombokat csak rövid ideig volt kényelmes nyomkodni.
Notebookhoz képest kirívóan magas pontszámokkal találjuk szembe magunkat, szokás szerint a merevlemez a leggyengébb láncszem a történetben. Ezt leszámítva mindenhol 7 vagy afeletti pontszámokat zsebelt be az Envy, amely a maximálisan adható 7.9-et figyelembe véve több mint bíztató.
A mobil gépekbe szánt Radeon HD5850-nel még nem találkoztunk, nagyobb testvérével (HD5870) viszont igen. A két videokártya között pusztán órajelbeli eltérések vannak, paraméterek alapján az asztali gépekbe való Radeon HD5750 sebességével kell számolnunk, amely mobil gépeknél továbbra is igen kecsegtető. Üresjáratban természetesen nagyon alacsony energia felvételt produkál a csúcskategóriás Radeon, ennek köszönhető az egyébként magas, de kategóriájában elfogadhatónak számító terhelés nélküli hőmérséklet. A négymagos processzort kicsit sajnáltuk, ugyanis a régebbi gyártástechnológia miatt nem tartalmazott integrált videokártyát, pedig azzal egyrészt az üzemidőt is lehetett volna növelni, másrészt internetezésnél jelentősen kevesebbet fogyasztott volna a gép és talán halkabb is lett volna.
A merevlemez brutális sebességet mutatott fel, az egyik leggyorsabb egység volt a mobil winchesterek kínálatában. Zajszintje gyakorlatilag nincs, azt viszont, hogy mennyire kell féltenünk majd a nyári melegben, nem sikerült kideríteni, ugyanis még a legújabb szoftverek sem voltak képesek kiolvasni belőle a hőmérsékleti adatokat.
A 2.1-esnek csúfolt hangrendszer valójában elég messze van attól, amire egy átlag felhasználó gondolni szokott. Bár mélyhangból valóban érezhetően többet nyomott ki magából a gép, inkább a hangtisztaságra figyeltünk fel a BeatsAudio névre keresztelt rendszernél, amely mind filmnézés, mind játékok alatt remekül állta a sarat.
3. Ergonómia
Akárhonnan közelítettük meg az óriási méretű gépet, mindenhonnan szépnek tűnt. A látvány ugyanakkor becsapós, ugyanis okosan kivitelezett műanyagokkal állunk szemben, amelyek sokszor egyáltalán nem állnak a helyzet magaslatán – gondoljunk csak a bal oldalon nyomás hatására recsegő burkolatra. Egyetlen nagy előnyt viszont mindenképpen kiemelnénk, ugyanis a kijelzőt leszámítva mindenhol matt felületekkel van dolgunk, így masszív ujjlenyomat gyűjtögetéstől nem kell tartanunk. Bár látva a specifikációs listát, aligha akarna bárki is bővítésbe kezdeni, de minden további nélkül megteheti, ha a 6 GB memóriát kevésnek, a 7200 rpm-es merevlemezt pedig lassúnak találja – mondjuk egy SSD-hez képest. A felső burkolat mintás anyaga közepesen strapabíró, amely azt jelenti, hogy a merevítés hiánya miatt a közepe már nem bír ki túl nagy ütést. Furcsa módon se mechanikai, se mágnese zárszerkezetet nem kapott a gép, ráadásul a zsanérok is műanyagból vannak, de egy ideig nem kell tartanunk attól, hogy meglazulnának és ez által a gép magától kinyílna.
A billentyűzet a jobbak közül való. Bár alátámasztása nem tökéletes, kellően stabil ahhoz, hogy kényelmesen és gyorsan lehessen gépelni a klaviatúrán. A gombok megvilágítást is kaptak, amelyet nem szabályozhatunk, csupán ki-bekapcsolhatunk – esti játékhoz hasznos lehet, hiszen a fényerő se olyan durva. A jobb és bal nyilak nagysága bármilyen furcsa, de jó hatással van a mindennapi életben, hiszen a legtöbb autós játékban például sokkal többet szoktunk kanyarodni, mint lassítani és gyorsítani. Az F1-F12 gombok másodlagos funkciói akár elsődlegesek is lehetnek, ezt a BIOS-ban állíthatjuk be.
A touchpad viszont ritka pocsék egy jószág és sajnos erre már a kinyitás után is számítottunk. Az érzékenységével nem lenne gond, de viselkedése kiszámíthatatlan. Volt, hogy kétujjas műveletet érzékelt, pedig csak egy ujjal használtuk, de olyan is előfordult, hogy szimplán nem csinált semmit. A bal és jobb egérgombok is elég nehezen és szerencsétlenül működnek, egy szóval nagyon nehézkes az egész szerkezet használata. A HP-t talán az az egy tény menti meg, hogy ekkora gépet ritkán szoktak utazás közben használni, ergo az esetek túlnyomó többségében egy egér hever a gép mellett, tehát a probléma nem észlelhető – de attól még van.
A gép legszebb oldalát talán jobb és bal irányból megközelítve nyújtja. A fehér és ezüst részek találkozása kicsit hasonlít a klasszikus Mac Mini hátuljára, talán pont ezért annyira kellemes szemnek. A sok csatlakozó mellett azok kivitelezése még az, amely növeli a gép ázsióját. A kecses kártyaolvasó és a tálca nélküli Blu-Ray meghajtó az, amely egyértelműen a dizájn miatt született. Elöl csak a két apró hangszórót találjuk, illetve hátulra se jutott semmi érdemeleges. A Mini DisplayPort elég szokatlan látvány egy nem Apple márkájú gépen, kíváncsiak vagyunk, mennyire várható az ilyen csatlakozóval ellátott monitorok megjelenése az almás cég Cinema Display-ein kívül.
A kijelzőre egy szavunk sem lehet, legfeljebb annyi, hogy nem matt bevonatot kapott. Színhűsége egészen kiváló, látószögei sem rosszak, fényerő tartománya pedig szó szerint brutális. A felbontásával viszont egyrészt a videokártya, másrészt a felhasználó feladatát egyaránt megnehezíti, ugyanis a pixelméret nagyítása nélkül aligha fogjuk tudni elolvasni a betűket hosszabb távon. Véleményünk alapján elég lett volna ide egy 1600x900-as panel is, amely egyébként jelen van a gyártó kínálatában, hiszen alap kiépítés szerint minden 17”-os Envy-t azzal szerelnek – egyedül a drágább változatok kapják meg szériaként a Full HD kijelzőt. A kávában található HD webkamera is szép képet produkál, bár mozgás követése nem a legjobb, főleg napfényben érzi jól magát, este már hajlamos komolyabb zajosodásra.
4. Teszteredmények
Jöjjenek a legérdekesebb grafikonok, hiszen az Envy kétség kívül erejével fogja meg az átlagos vásárlókat.
A processzor tesztek során semmi figyelemreméltót nem találtunk, ha csak a fotó feldolgozásos tesztet nem emeljük ki, amely vélhetően a sok memória miatt alakult olyan előnyösen a HP óriás számára.
A videokártyát próbára tevő programok már annál izgalmasabb eredményt hoztak, hiszen igyekeztünk viszonylag sok játékot bevonni a tesztbe, ráadásul nem csak kategórián belül versenyeztettük a 17”-os Envy-t, hanem egy fokkal olcsóbb masinákkal is összeeresztettük, hogy látható legyen a borsos felárért kapott teljesítmény többlet. A középkategóriához képest érezhetően jobban teljesít a mobil Radeon HD5850, a felbontás növelésével pedig a tátongó lyukból látványos szakadék lesz, ami nem csoda, sőt valahol el is várható – figyelembe véve az árcédulát. Kategórián belül már nem ilyen rózsás a helyzet, hiszen a gép olykor képes egészen nagy lemaradásra is, viszont tény, hogy bizonyos esetekben – valószínűleg a friss drivernek köszönhetően – le is pipálja vetélytársát. Egy dolog viszont biztos: akárhonnan nézzük, egy mai alsó-középkategóriás asztali számítógép erejénél többet se az Asus, se a HP gamer notebookja nem tud kipréselni magából.
Az akkumulátor izzasztását gyakorlatilag csak megszokásból végeztük el, hiszen útközben a többség nem használja ezeket a gépeket, legfeljebb áramkimaradás esetén érdekes, hogy mennyi ideig tudunk még dolgozni vagy játszani. Ennek megfelelően könnyedén kezeltük azt a tényt, hogy egy-másfél óránál tovább nem nagyon tudjuk életben tartani a masinát, de nincs ezzel gond, hiszen nem ez a termék az, amivel kivívjuk a környezetvédők szeretetét.
5. Értékelés
Teljesítménye és felszereltsége alapján joggal mondhatjuk, hogy a Hewlett-Packard tényleg odatette magát, valóban mindent megkapunk, amire ma szükségünk lehet, legyen szó Blu-Ray filmekről, 3D-s játékokról, az átlagnál normálisabb minőségű zenehallgatásról, fotók szerkesztéséről vagy azok nagy sebességgel történő archiválásáról. A probléma ott kezdődik, amikor elkezdjük arra használni a gépet, amire kitalálták, és amire leginkább való. Nos, akkor jönnek a gondok, ugyanis nem elég, hogy éktelen nagy zajt kell majd elviselnünk, de a felforrósodott burkolattal is meg kell küzdenünk, ráadásul koratavasz van, nem nyár közepe. Az Asus G73Jh hasonló képességekkel indult harcba nálunk és összességében jobban vizsgázott, mint notebook. Lehet, hogy felszereltségét tekintve elmarad vetélytársától és nem annyira elegáns, de a két gyártó közül mi a tajvaniak óriásgépét vinnénk haza, ha lenne felesleges elkölteni való fél milliónk erre a célra.
A Hewlett-Packard Envy 17-et a HP hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, köszönjük!
Pro:
+ jó kijelző
+ jó, megvilágított billentyűzet
+ kifejezetten gyors hardverek
+ Blu-Ray és 3D képesség
+ eSATA és USB3.0
+ az átlagnál érezhetően jobb minőségű hangszóró rendszer
+ kategóriájában elegánsnak számító kinézet
Kontra:
- elégtelen és zajos hűtőrendszer
- csapnivaló touchpad
- gyenge üzemidő
- 1 év garancia
