A királygébicsfélék közé tartozó Laniocera hypopyrra fiókája furcsa madár: bár a felnőtt példányok testének túlnyomó részét hamuszürke tollak borítják, a tojásból kibújó, magatehetetlen, számtalan veszélynek kitett kicsinyek tollruhája a legfeltűnőbb narancssárga színben pompázik, vagyis nem éppen alkalmas a rejtőzködésre.
A különös jelenség a szakértők figyelmét sem kerülte el, így 2012-ben egy kutatócsoport elhatározta, hogy megfejti a rejtélyt. A kezdeményezést végül nem koronázta siker, elsősorban azért, mert a szakértők kizárólag kitömött, múzeumi példányokat vizsgáltak meg, így azzal kapcsolatban nem sokat tudtak kideríteni, hogy milyen is rikító színű fiókának lenni egy ragadozókkal teli őserdőben. A kutatók ugyanakkor több elméletet is gyártottak a tollruha megmagyarázására, felmerültpéldául, hogy az talán valamiféle mérgező anyagot tartalmazhat, így a szín valójában figyelmeztetésként szolgál. Ugyanakkor az is elképzelhető, vélték a tudósok, hogy feltűnő árnyalatával csak egy mérgező fajt imitál a madárka, holott ő maga teljesen ártalmatlan.
Azóta sor került egy olyan kutatásra is, amelynek során már természetes környezetükben vizsgálták a faj tagjait, és kiderült, hogy az előzőekben felsorolt elméletek kiötlői egészen jó nyomon jártak. Az első érdekességre akkor derült fény, amikor Gustavo A. Londoño, a Kaliforniai Egyetem kutatója és kollégái lefilmezték a fiókákat, és teljesen megdöbbentek azok mozgásán: a fiatal madarak úgy kúsztak ide-oda a fészekben, mint a hernyók.
Kiderült, hogy különös mozgás nem véletlen. A madarak élőhelyén ugyanis él egy gigantikus méretű hernyó, amely 12 centiméter hosszú, vagyis nagyjából akkora, mint egy fióka. Az egyelőre leírásra váró állat narancssárga színben pompázó testét mérgező szőrszálak borítják, így Londoño és kollégái arra a következtetésre jutottak, hogy a madárfiókák ezt a toxikus hernyót imitáljákkinézetükben és mozgásukban is.
A hasonlóság nem korlátozódik a színre, mondja Londoño. A fiókák narancsszínű tollai közül helyenként különös, fehér végű tollak bukkannak elő, amelyek úgy néznek ki, mint a hernyó mérgező szőrszálai. A szakértők szerint tehát a fiókák a Bates-féle mimikri egyik formáját alkalmazzák, vagyis egy olyan állatfajt utánoznak, amely mérgező, így próbálva elriasztani a ragadozókat. Az elsőként Henry Bates 19. századi angol természetbúvár által leírt jelenséget több alkalommal is megfigyelték már lepkefajok közt, ez azonban az első eset, hogy egy madárról feltételezik a mimikri ezen típusának használatát.
