• Tudok egy munkát...

A természetfeletti, vagy modern kifejezéssel parajelenség az emberiség szinte teljes történelmét átívelő jelenség. Természeti jelenségeket, sosem látott misztikus állatokat, halálon túli lényeket, démonokat, mesebeli alakokat mind felsorolhatnánk itt. A tudomány jelenlegi állása szerint a Bigfoot/Nagyláb, a Jeti nem létezik, Nessie, Loch Ness titokzatos lakója csupán mendemonda, a Chupakabra vagy hasonló lények is mind a mitológia ködébe vesznek. Hasonlóképpen vámpírok, démonok és egyéb förmedvények sem léteznek, azonban ha a HellSignhoz hasonló videojátékról van szó, hatalmas gyűjteményből meríthetünk.

A Magyar Néprajzi Lexikon szerint: „a népi hitvilág létezőnek hitt, részben ember, állat vagy egyéb határozott alakban elképzelt, részben határozott alakot nem öltő szellemlényei” a természetfeletti lények. Általánosabb jellemzés szerint pedig: „magába foglalja mindazok a tartalmakat, amelyek nem magyarázhatók meg a természet törvényei szerint, amelyek megközelítésére az emberi megismerés biológiailag is leírható és értelmezhető eszközei alkalmatlanok. Elsősorban a vallásokban, az okkultizmusban, az ezoterikában használt fogalom.”

A levitáció, a gondolatátvitel, jövőbe látás, holtakkal való kommunikáció és a többi a parajelenségek és a parapszichológia (régebbi nevén: okkult tudományok, újabb nevén pszichotronika) csoportjába tartoznak, de az önjelölt „erővel” bírók a jelenlegi állás szerint még statisztikailag sem mutatnak fel jobb eredményt, mint valaki, aki véletlenszerűen teszi ugyanazt. Szkeptikusok, csoportok ajánlottak fel komoly összegeket annak, aki kontrollált tesztek alapján be tudja bizonyítani az „erejét”, de a mai napig egy sikeres jelentkező sem akadt.

Ahová lépek, szörny terem

A parajelenségek (pl. kísértetjárás, levitáció, poltergeist, materializáció) mellett a kriptozoológia: „olyan szóbeszéd vagy mitológia által leírt állatok „tudománya”, mely állatok létezése kérdéses, nem bizonyítható, vagy amelyeket általánosan kihaltnak tartanak, de olykor egyes szemtanúk mégis látni vélik őket” volt a két legfontosabb hatás, amiből a HellSign merített. Mindezt a Van Helsing gótikus világával és a Szellemírtók modern koncepciójával vegyítve.

A szörnyvadászat a Witcher óta vonz minket? Esetleg modern Van Helsingként erednénk a természetfeletti bestiák nyomába? Zsoldosként vetjük bele magunkat a horrorisztikus pusztítás felelőseit kutatva, vagy kutatóként, nyomozóként ragad el minket az éj? Igazából mindegy is, hiszen itt két féle ember létezik csak: élő és holt.

Hősünk egy rémálomból ébredve furcsa telefonhívást kap, de a hívóval és a feladattal kapcsolatban, emlékek helyett csupán üresség lapul elméjében. A problémát tovább növeli, hogy a hátát egy óriási mágikus tetoválás/rúna díszíti, aminek sem az eredetével, sem a hatásával nincs tisztában. De mit lehet mit tenni, odamegy a bemondott címre és ezzel máris megérkezünk a tutorialhoz. Itt elsajátítjuk az alapokat és kiderül, hogy egyelőre Scout (felderítő) státuszban kapunk majd aprócska feladatokat.

A felderítő bejárja az (akkor még) passzív, vagy annak hitt helyszíneket és jeleket, bizonyítékokat, nyomokat gyűjt eszközei segítségével. EMF (elektromágneses mező) szkennerrel anomáliákat, zavarokat kereshetünk, egy jó EVP (elektronic voice phenomenon – felénk fehér zajként ismert) detektor pedig suttogásokat, baljós hangokat, zörejeket jelezhet. Ha maradványokat találnánk akkor a Blacklight lámpánkkal (UV-A fény) nyomokat, sérüléseket analizálhatunk, felfedve a lény fajtáját és ha elég ügyesek vagyunk a helyzetét is. Kezdőként ezekkel az alapeszközökkel vesszük fel a harcot, vagyis igyekszünk túlélni, azonban szerencsére nem vagyunk teljesen védtelenek.

Összesen két fegyvert vihetünk magunkkal, különféle lőszereket, csapdákat és egyéb eszközöket, amikkel előnyhöz juthatunk egy olyan ellenséggel szemben, aki lesből veti ránk magát, különleges képességekkel bír vagy épp 5-10-esével támad. Kezdetben persze szerények a lehetőségeink. Egy fegyvernek alig nevezhető lőszerszám, egy kis kötszer, a 3 említett eszköz és némi kiegészítő gyengécske csapda alkotja a repertoárunkat.

Később komolyabb védőruházatot, amuletteket vehetünk, rengeteg fegyverből válogathatunk (csak legyen rá pénzünk) és többféle harcmodort is kialakíthatunk. Lehetünk agyonpáncélozott, sörétes puskával közelről bármit megölő katonák, gyorsaságra és távharcra, építő besurranók éjjellátóval, de trükkökre, csapdákra, varázserejű tárgyakra és gyors fegyverekre kiképzett specialisták is. Mindezt váltogathatjuk is, autónk csomagtartójában és lakásunkban is tárolhatunk felszerelést, tehát nagyon rugalmasan kísérletezhetünk – egyedül a pénz szab gátat ennek.

Kezdő felszerelésünk attól is függ, hogy milyen jellegű karaktert indítunk. Tudásban, felszerelésben ugyan eltérő a kezdet, azonban később egyre jobban elmosódik a határ, ugyanis a játék megengedi, hogy a fejlődési pontjainkat újra és újra elosszuk. Pár szintlépéssel később már szinte mindegy, hogy ninjaként, detektívként, régészként, zsoldosként vagy szerencsejátékosként vágtunk bele a kalandba.

Kitab Al Azif

Ezüst a szörnyeknek - mondta Geralt, és ha valakiben bízhatunk szörny ölés tekintetében, akkor benne biztosan. A HellSign robbanó, ezüst nitrátos vagy épp EMP lőszert ajánl ezüst kard helyett, de ne legyünk finnyásak a felkészülés tekintetében, ugyanis egy guillotine csapda, némi vassulyom vagy egy benzintócsa is hatékony eszköz, mellyel a mérleg nyelvét magunk felé billenthetjük.

Ellenségeink száma végtelen, de a változatosságra sem lehet panasz. Pókok, csápok, ghoulok, szellemek, fantomok, óriás százlábúak, árnyszörnyek, mimicre hajazó lények törnek az életünkre és ez a lista még közelről sem teljes. Zöldfülüként épp elkezdünk ismerkedni a faunával, de miközben nyomokat, jeleket keresünk, az életünkért is harcolnunk kell. Itt válik érdekessé a dolog, ugyanis a nyomok, jelek és bizonyítékok három funkcióval is bírnak.

A legegyszerűbb, hogy eladhatjuk őket jó pénzért egy okkult tárgyakra, furcsaságokra vágyó gyűjtőnek. Másodsorban felszerelést craftolhatunk segítségükkel, de ez nem életbevágóan hasznos a túlélésünk szempontjából. Harmadrészt, sok megbízás szól majd arról, hogy azonosítsuk be a kisebb szörnyek mellett az adott terület fő bajkeverőjét. Az előbb említett hármas és kódexünk, a Cryptonomicon segítségével egyrészt pontosan meghatározhatjuk a lény mibenlétét, gyengeségeit, valamint tudásunkért cserébe segítő buffokat kapunk. Ha pedig összeállt a kép meg is idézhetjük a lényt, legyőzéséért ugyanis nagyon szép summa üti a markunkat. Ezt bossfight szerű harcként kezeljük azért, az biztos, hogy nem lesz egyszerű dolgunk.

Az, hogy a fegyvereinket fejlesztjük, csak egy része a játéknak. Védőfelszerelésre, felderítő/észlelő kütyükre is szükségünk lesz. Emellett a szörnyek megismeréséhez meg kell vennünk a hozzájuk tartozó kódexbejegyzést is – ez részletesen leírja a gyengeségeiket és némi hátteret is kapunk hozzájuk. Itt értünk el a játék sok jó tulajdonsága mellett az egyik hátrányához.

Némi ügyességgel ugyan hamar pénzhez juthatunk, egy játékmechanika miatt pedig a halál nem igazán része a dolgok folyásának. Kudarc esetén: felkelünk, megúsztuk, megyünk tovább. Idővel azonban belefutunk abba, hogy grindelős, ismétlődő küldetésekkel tudjuk csak feljebb tornászni magunkat, azért, hogy újra kezdjük, kicsit más szörny leosztással. Ez nem feltétlenül hatalmas probléma, de egy nagyobb volumenű játéknál oda lehetett volna figyelni rá – itt a fejlesztésekben, és abban bízhatunk, hogy a játék egyre jobban kibővül az elkövetkezendő hónapokban.

Hangulat terén nagyot alkotott a HellSign gárdája, ugyanis a véletlenszerű zörejekkel, a helyszínekkel igazán hátborzongató Cthulhu/Silent Hill jellegű modern világba csöppenünk. A képernyő villanása, a műszereink vizsgálása közben felhangzó lépésnyomok, sikolyok nem csak jumpscare-nek jók, de az is jó (és az elején ijesztő) ötlet, hogy a felszerelésünk vagy műszereink böngészése közben is néha kiránt minket a játék onnan, mintha valami ránk ugrott volna. Ott van a bizonytalanság minden sarkon és az érzés, hogy egy-egy hiba talán belefér, de ha túl nagyot akarunk markolni, akkor rajta veszthetünk, másodpercek alatt.

Az alapötlet, a kitalált világ, a felszerelés és az ellenségek listája tényleg elismerésre méltó, azonban a helyszínekre ráférne egy bővítés, mert 4-5 féle hamar kevés lesz akkor is, ha minden térkép kicsit más mint a többi. Egy független stúdiótól szép teljesítmény a HellSign, de nagyon jó lenne, ha a második része már sokkal nagyobb összeggel a háta mögött készülne.

Lelki szemeim előtt megjelenik egy The Hunt (és mondjuk Stalker) jellegű játék, ami a HellSign alapjaira és egyjátékos módra épül, de képes nagyobb változatosságot nyújtani, és még tovább fejleszteni az itteni kereteket és játékmenetet. Addig is jó szívvel ajánlom a hangulata és a szörnyvadászattal kapcsolatos ötletei, mechanikái miatt a HellSinget, mert valami olyat képvisel, amiről nem is tudtuk eddig, hogy mennyire hiányzik.