Oldal I.

Négy év hosszú idő, márpedig pár hónap híján ennyi esztendő telt el a 2006-os E3 óta, amelyen a Quantic Dream bemutatta következő játékának techdemóját. A Heavy Rainre keresztelt programról aztán sokáig semmit sem lehetett hallani, csak annyit tudtunk, hogy a fejlesztők előző alkotásának, az Indigo Prophecy-nek nyomdokain fog haladni, tehát nagy szerepe lesz benne a történet folyását alakító döntéseknek. 2008-ban aztán megkaptuk az első játékmenet videót, amit látva sokunk csak az állát keresgette. Az életszerű grafika, a tökéletes animációk, és az újszerű, ám az Indigo Prophecy-t kipróbáló játékosok számára bizonyára nem ismeretlen irányítás még tovább fokozta várakozásunkat. Akkoriban már tudni lehetett, hogy a játékot a Sony adja ki, így nem meglepő, hogy Playstation 3 exkluzív lett a program. Tavaly tovább adagolták számunkra a trailereket és az extra információkat, így lassan kezdett kirajzolódni, hogy egy nagyon komoly történettel rendelkező thrillert tisztelhetünk majd a Heavy Rainben, amely egy pillanat alatt magába szippantja az embert.

Meddig mennél el, hogy megmentsd, akit szeretsz?

A Heavy Rain története során négy teljesen eltérő személyiséggel rendelkező szereplő életét kísérhetjük nyomon, akik kezdetben saját útjukat járják, ám az idő múlásával sorsuk lassan összefonódik. Igazán az teszi érdekessé a karaktereket, hogy sok más játékkal ellentétben a szereplők nem szuperhősök, vagy legyőzhetetlen katonák, netán idegen lények, hanem hétköznapi emberek, akik a valóságban is létezhetnének. Elsőként Ethan Marssal, a sikeres építésszel ismerkedünk meg, akinek élete az amerikai álom tökéletes megtestesítője. A játék első perceiben Ethan egy reggelét, valamint a fia születésnapjára való készülődését élhetjük át, tehát nem ugrunk rögtön fejest az akcióba. Sokak számára talán feleslegesnek tűnhet ez a rész, de valójában nagy szerepe van abban, hogy jobban kötődjünk, a karakterünkhöz, illetve ekkor tanulhatjuk meg a Heavy Rain igencsak egyedi irányítását. A jobb ravasszal tudunk sétálni a karakterünkkel, míg a bal analóg karral vezérelhetjük a mozgás irányát. Bár papíron jól hangzik a rendszer, néha azért meg tudja kavarni a dolgokat, mivel a szűkebb helyeken nem tudunk olyan könnyedén és pontosan mozogni, mint más játékok esetében. A jobb analóg karral, illetve a többi gombbal pedig emberünk más mozdulatait és a Quick Time Eventeket kivitelezhetjük. Aki nem tudná, hogy utóbbi mit is takar, egyszerűen csak a képernyőn felvillanó mozdulatokat kell minél hamarabb végrehajtanunk egy feladat megoldásához. Nagy piros pont jár a fejlesztőknek azért, hogy végre rendesen kihasználták a PS3 mozgásérzékelős kontrollerének képességeit is, hiszen számos mozdulatot a gamepad mozgatásával tudunk csak kivitelezni. Ha fojtogatnak, akkor például veszettül rángatnunk kell a kontrollert, míg egyensúlyozáskor óvatosan jobbra-balra döntenünk. A párbeszédrendszer szintén ötletes: a bal ravaszt lenyomva emberünk körül megjelennek a válaszlehetőségek, melyek az adott irányba viszik tovább az adott beszélgetést. A csavar ott van az egészben, hogy minél idegesebb, stresszesebb a karakterünk, annál nehezebben olvasható ki a szöveg, utalva ezzel a karakter lelkiállapotára.

Oldal II.

Az irányítást letudva térjünk vissza a szereplőkre. A történet a tanító részt követően indul be igazán, hiszen szemtanúi leszünk, ahogy Ethan élete szép lassan egy rémálommá változik. Egy tragikus balesetnek köszönhetően elveszíti fiát, családja széthullik, pár évvel később pedig Shaun nevű gyermeke is veszélybe kerül, mivel elrabolja őt a várost évek óta rettegésben tartó sorozatgyilkos. Innentől kezdve Ethan-nek csak egyetlen célja van, hogy bármi áron megtalálja a fiát, mielőtt valami baja esne. Az első fejezetet követően egy Madison Paige nevű csinos újságíró hölgy bőrébe bújhatunk bele, aki súlyos álmatlanságban szenved. Az ő célja, hogy minél többet megtudjon az említett gyilkosról, hogy aztán egy remek sztorit kerekítsen belőle. Harmadik szereplőnk egy fiatal FBI ügynök, Norman Jayden, aki a rendőrségnek segít a nyomozásban. A többiekhez hasonlóan ő sem tökéletes, mivel súlyos drogfüggőségben szenved, ennek ellenére ő volt az egyik kedvenc karakterem. Főleg azért, mert Jaydennel alkalmunk lesz helyszínelő módjára nyomokat gyűjteni és elemezni, melyet egy ARI nevű high-tech szemüveggel és kesztyűvel tehetünk meg. A sort Scott Shelby zárja, aki a kicsit mackós, ennek ellenére jó formában lévő magánkopó megtestesítője. Gondolom nem meglepő, hogy ő is az Origami gyilkos után szaglászik.

A fejlesztést vezető David Cage több interjúban is elmondta, hogy mennyire fontosnak tartja a szereplők hitelességét, és azt, hogy képesek legyenek valós érzelmek, mint például félelem, szeretet, elkeseredettség, ingerültség kimutatására. A Heavy Rain végigjátszása után csak azt írhatom, hogy a készítőknek sikerült elérniük a céljukat és ebben nagy segítségükre van a játék grafikája, mely már-már a fotórealizmus határát súrolja. A remek animációknak köszönhetően a legkülönfélébb érzelmeket képesek megjeleníteni a szereplők, ami talán nem is olyan meglepő, hiszen hatalmas mennyiségű motion capture munkát fektettek a programba. Az emberek kidolgozottsága mellett nem lehet panaszunk a helyszínek megjelenítésére sem, hiszen egy részletesen kidolgozott világot tár szemünk elé a Quantic Dream, mindezt úgy, hogy többnyire stabilan fut a program. Pár helyen észlelni csak kis belassulást, ám ezek többsége akkor fordult elő, amikor több tucat ember volt egy időben a képernyőn (bevásárlóközpont, metróállomás), így ezt a kis bakit talán megbocsáthatjuk.

Oldal III.

Döntések, amiknek súlya van

Aki annak idején szerette az Indigo Prophecy-t, az bizonyára élvezte, hogy a játékban meghozott döntéseink nyomán teljesen eltérő jeleneteknek lehettünk szemtanúi. A Quantic Dream megtartotta ezt a játékmechanizmust a Heavy Rainben is, de sok mással egyetemben ezt is egy magasabb szintre emelte. Játék közben folyamatosan döntéseket kell hoznunk, melyek befolyásolják az adott fejezet végkimenetelét, illetve gyakran az egész játék történetét is. Elképesztő mennyiségű jelenetet készítettek el a fejlesztők a programhoz, így még a sokadik végigjátszáskor is bele fogunk futni olyan szituációba, amit korábban nem láttunk. Még a beszélgetések során választott lehetőségek, és a Quick Time Eventek (QTE) alatt nyújtott teljesítményünk is hatással vannak az eseményekre. Apropó Quick Time Eventek: sokan már előre rossz érzésüknek adtak hangot e játékelem miatt. Attól féltek, hogy az egész játék egy hosszú átvezető videó lesz csak, ami során néha-néha le kell nyomni egy gombot, hogy továbbjussunk. A kételkedőket megnyugtathatom, a fejlesztők sokkal profibban szőtték bele ezt az elemet a játékba. Kevés olyan szituáció lesz, amikor csak nézünk, mint a moziban, és teljesen elveszítjük az irányítást a karakterünk felett, bár igaz, hogy cserébe rengeteg QTE-nek leszünk részesei. Ami szép az egészben, hogy ha hibázunk is, attól még nincs vége a játéknak, mindössze egy másik jelenetet fogunk látni. Igazság szerint még akkor sincs „Game Over”, ha meghal egy, kettő vagy akár három karakter. A sztori így is megy tovább, ráadásul a remekül megírt cselekménynek köszönhetően teljesen kerek történetet kapunk a végére. Újra csak akkor kell kezdenünk egy jelenetet, ha az utolsó emberünket is utoléri a végzet. Viszont ha kíváncsiak vagyunk arra, hogy miként alakul a történet, ha életben marad egy adott karakter (vagy ha meghal), akkor bármikor újrajátszhatjuk a korábbi fejezeteket, nem szükséges mindig az egész játékot az elejéről kezdenünk.

Adott tehát a kiváló grafika, a remek játékmechanizmus, és a lebilincselő történet, így az egyetlen dolog, amivel el lehetett volna szúrni a játékot, az a szinkron és a zenei rész. A Quantic Dream szerencsére jól tudta, hogy egy ilyen komoly hangulatú és mély játékhoz első osztályú audió rész dukál, így nem spórolt az idővel és a pénzzel, és remek színészeket választott ki az egyes karakterek szerepére, plusz kiváló minőségű zenéket is szereztek a Heavy Rainhez. A végigjátszás során megnyitott bónusz videókból azt is megtudhatjuk, hogy több száz ember közül választották ki a főszereplőket, akik aktívan részt vettek az animációk elkészítésében is, nem csoda, hogy a játékbeli karakterek olyan valósághűen viselkednek.

 

Oldal IV.

Mit is mondhatnánk még a játékról? Hosszú út vezetett a program megjelenéséig, ám megérte a várakozást, hiszen egy olyan élményben lehet része a játékosnak, amit jelenleg semmilyen más programtól nem kaphat meg. A szavatossággal sincs probléma, hiszen az első alkalommal akár 12 órás is lehet a kaland. Ráadásul ez tipikusan az a játék, amit megéri többször is végigjátszani, hiszen minden döntésünk újabb elemekkel bővíti a történetet. További jó hír, hogy már úton vannak a tervezett DLC-k, amik segítségével még több dolgot tudhatunk meg a négy főszereplőről. Kétségtelen, hogy nem való mindenkinek a Heavy Rain, hiszen ha valaki a könnyedebb történeteket kedveli, illetve jobban szereti, ha minden pillanatban uralja karaktere cselekedeteit, akkor csalódni fog a játékban. Ám aki egy felnőtteknek szóló, izgalmas, néha megindító történetet szeretne átélni, az keresve sem találhat jobbat ennél.

 

A játék hivatalos trailere