A legsúlyosabb érvet épp maga az MPAA adta meg saját maga ellen azzal, hogy nem voltak hajlandóak nyilvánosságra hozni a forrásaikat - vagyis hogy mégis honnan szedték az adatokat a kalózkodási statisztikáikhoz.

Egyebek mellett például arról a még 2005-ben elejtett állításukról is kiderült, hogy nem felel meg a valóságnak, miszerint az illegális fájlmegosztó-forgalom 44%-át egyetemi gépekről bonyolítanák le. Végül az MPAA is kénytelen volt elismerni, hogy "számolási hibát" vétettek, és hogy a valódi érték nem is 44, hanem csak 15%.

Mindez természetesen nem meglepő, elvégre régi tény, hogy a RIAA, MPAA és más hasonló testvérszervezeteik igyekeznek minél súlyosabbnak feltüntetni a kalózkodás gazdasági hatásait, hogy ezzel is alátámasszák az egyre extrémebb, aránytalanabb és drasztikusabb intézkedéseik szükségességét. Kérdés már csak az, hogy hány hasonló, és milyen mértékű lebukás fog még kelleni ahhoz, hogy őket is megrendszabályozzák az illetékes hivatalok.