A Regeneron Pharmaceuticals hétfői bejelentése szerint monoklonális antitestekből álló készítményük egyetlen, injektálható adagban 81%-os védettséget ad a tünetes COVID-19 kialakulásával szemben a fertőzésnek kitett személyeknél. A vonatkozó vizsgálatban 1500 egészséges önkéntes vett részt, akik olyan háztartásban éltek, ahol valaki mást SARS-CoV-2-fertőzéssel azonosítottak. A résztvevőket véletlenszerűen sorolták a hatóanyagot kapó csoportba vagy a placebocsoportba. Az előbbiek egy dózisban, szubkután injekció formájában antitesteket kaptak, míg a placebocsoport tagjai hatóanyag nélküli injekciót kaptak.
29 nap elteltével a kezelést kapott csoportból 11 főnél, a placebocsoportból 59 főnél jelentkeztek a COVID-19 tünetei. Az antitesteket kapott alanyoknál ráadásul a betegség egy hét alatt, enyhe tünetekkel lezajlott, míg a placebocsoport tagjai átlagosan három hét alatt gyógyultak meg. Azon 204 résztvevőnél, akik a vizsgálat kezdetekor tünetmentesen ugyan, de fertőzöttek voltak, az antitestkészítmény 31 százalékkal csökkentette a tünetes COVID-19 kialakulásának esélyét.
Az eredményeket egyelőre sajtóközleményben közölték, és az ezekről beszámoló tanulmányt csak később publikálják a fejlesztők. Az adatok lényegében összecsengenek az Eli Lilly saját monoklonális antitestjeivel idősotthonokban végzett vizsgálat eredményeivel. A legfontosabb eltérés az említett másik gyártó és a Regeneron korábbi eredményeihez képest, hogy a mostani adatok egyetlen szubkután, vagyis bőr alá adott injekcióra vonatkoznak, nem pedig intravénás alkalmazásra.
Ez pedig nagyon fontos előrelépés, hiszen az intravénás alkalmazás sokkal összetettebb, így a gyakorlatban megnehezíti a terápia kivitelezését, kevesebbek számára téve elérhetővé azt. Márpedig ahhoz, hogy az antitestkezelések ténylegesen széles körben használatba kerüljenek a megelőzésben és a gyógyításban, arra van szükség, hogy minél könnyebben és minél többek által alkalmazhatók legyenek, hangsúlyozzák a szakértők.
Az antitestterápiák a világ nagy részén valószínűleg így is kevesekhez jutnak majd el, pedig megfelelő gyorsaságú tesztelés és gyorsan lépni képes egészségügyi rendszer esetén nagyon hasznosak lehetnének. Különösen addig, amíg a lakosságnak csak kis része van teljesen átoltva. Ehhez viszont az kellene, hogy a kezelés elérhető legyen olyan esetekben, amikor egy háztartásban valaki megbetegszik, mind maga, mind családtagjai számára, illetve hogy a pozitív teszt után, különösen az immunológiai szempontból sérülékeny pácienseknél, a terápia minél gyorsabban beadható legyen.
