Bár első pillantásra nem sok közös vonás fedezhető fel a neandervölgyi ember és a gyapjas mamut között, azon túl, hogy mindketten emlősök, egy izraeli kutatócsoport vizsgálata feltárta, hogy a két a faj genetikai szinten nagyon hasonlóan adaptálódott a hideg éghajlathoz.
A gyapjas mamutok a neandervölgyiekhez hasonlóan afrikai felmenőktől származtak. Az elődök, a Mammuthus rumanus faj tagjai a paleontológiai vizsgálatok szerint 3,5 millió évvel ezelőtt terjedtek el Eurázsia keleti részén, ahol aztán egy hidegebb éghajlathoz alkalmazkodott új faj, a gyapjas mamut alakult ki belőlük. Az első, már gyapjas mamutoknak nevezhető állatok nagyjából 600 ezer éve az északi sarkkörön alakultak ki, és gyökeresen másfajta fiziológiával rendelkeztek, mint elődeik.
A neandervölgyiek egy kicsivel később, 400 ezer éve jelentek meg, először Európában, majd Ázsiában is elterjedtek, miután elődeik nagyjából 1,2 millió éve Európába indultak Afrikából. A neandervölgyiek és a gyapjas mamutok tehát hosszú ideig együtt éltek Európában az utolsó eljegesedés alatt, mondja Ran Barkai, az izraeli kutatócsoport vezetője. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a neandervölgyiek több tízezer évig vadászták és ették a mamutokat, és a mamuthús létfontosságú volt számukra a túléléshez.
Az azonos környezethez ráadásul a jelek szerint nagyon hasonlóan alkalmazkodott a két faj, amelyek így az évezredek során egymáshoz is egyre hasonlóbbá váltak. Barkai és kollégái három olyan gént vizsgáltak meg, amelyek esetében mindkét fajnál megjelent egy-egy, a hidegben való könnyebb túlélést lehetővé tevő génvariáns. Az egyik gén a hőtermelést és a zsírraktározást befolyásolja, a másik kettő pedig a bőr és a szőrzet pigmentációjában játszik szerepet.
A vizsgálatok szerint a kérdéses három gén gyapjas mamutokban és neandervölgyiekben előforduló, „hidegtűrő” változata nagyon hasonló vonásokat mutat, mind felépítésében, mind működését tekintve, vagyis epigenetikai szempontból is. A két faj így kitűnő példát ad a konvergens evolúcióra, amely során egymáshoz nem kapcsolódó leszármazási vonalakban hasonló tulajdonságok alakulnak ki, mondják a szakértők.
