Harry Potter és a Félvér Herceg - A játék

Ha vakmerő vagy, s hősi lelkű, házad Griffendél - oda csak az kerül, ki semmitől se fél. De te vajon elég bátor leszel a legújabb kalandhoz?

Harry Potter és a Félvér Herceg - A játék

I. oldal

Potter velünk öregszik. Még tizenéves gyerekek voltunk, mikor a Bölcsek Kövével meghódította kicsiny, mesére éhes szívünket, a varázslófiú. Mozifilmekkel, videojátékokkal, LEGO szettekkel, matricás albumokkal és mindenféle csecsebecsékkel kiegészült világa pedig máig folyamatosan bővül. Idén a hatodik rész feldolgozásait köszönthetjük, és ahogy a főszereplő, meg maga a rajongótábor öregedett, a folytatások is úgy lettek egyre komolyabbak, sötétebbek, és horrorisztikusabbak.

A történet elején Harry még átlagos angol fiatalként tengette a mindennapjait, de mindig is érezte, hogy valahogy nincs helye abban a világban, melyben élni volt kénytelen. Egy napon azonban különleges levelet kapott, megtudta, hogy felvették a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába, majd kezdetét vette az a hatalmas kaland, melynek mi is részesei lehettünk J.K. Rowling írásainak köszönhetően. Harry beköltözött az iskolába, kiderült, hogy a varázslók eddig csak mesének hitt világa igenis létezik, csak éppen titokkén kezelik a muglik, azaz az átlag emberek előtt. A Roxfort falai között barátokat és ellenségeket szerzett a fiú, illetve amellett, hogy megismerkedhetett a mágiával, a tinédzserkor minden nehézségével is szembe kellett néznie.

A sors azonban felettébb kegyetlen hősünkhöz, és már a kalandok elején kiderült, hogy Harry az első számú célpontja a varázslóvilág bukott nagyurának, Voldemortnak, vagy ahogy arrafelé emlegetik, Tudjukkinek. A fiú még csecsemő volt, mikor a Nagyúr egy neki szánt, ám visszafele elsült átok miatt távozott a testtel rendelkező lelkek sorából, az elmúlt évek pedig pont elegendőek voltak neki, hogy elég erőt gyűjtve visszatérjen, és leszámolva minden ellenségével, folytassa világuralmi terveinek megvalósítását.

II. oldal

A Harry Potter könyvekben a Voldemorttal folytatott harcok mellett megismerhettük a főhős múltját, fény derült arra a különleges erőre, mely még kisgyermek korában került a birtokába, illetve részesei lehettünk az életének, így az iskolában töltött mindennapjainak is. A Bölcsek Köve, a Titkok Kamrája, az Azkabani Fogoly, a Tűz Serlege és a Főnix Rendje után most itt van a Félvér Herceg film-, és játékváltozata, mely a sorozat záró epizódját, az idén februárban magyarul is megjelent Halál Ereklyéit készíti elő.

Az események ezúttal is több szálon futnak. A Roxfort fekete báránya, Malfoy újabb sötét terveket kezd szövögetni a rendszer megbuktatására, sőt egyre nagyobb rá az esély, hogy apja után ő is beáll a Nagyúr halálfalókból álló gyilkos seregébe. Eközben fény derül Voldemort halhatatlanságának titkára, illetve az iskolában is újabb különleges dolgok történnek. Harry egy mindenféle hasznos jegyzettel teli bájitaltan könyvhöz jut hozzá, mely korábban egy titokzatos Félvér Hercegé volt, eközben Dumbledore emlékek útján mutatja be neki Voldemort diákéveit, továbbá kinevezik kviddics csapatkapitánnyá, és a kis Ginny Weasley személyében hősünkre rátalál végre a szerelem is.

A játék minden fontos állomást feldolgoz. A kalandok elején Weasley-ék otthonában, az Odúban kezdünk, ahogy egy rövid kviddicsedzés után megtanuljuk a vingardium leviosa röptetőbűbájt, majd az Abszol úton és a Hogwarts Expressen történt események gyors megismerését követően már az iskolában is találjuk magunkat. A történetet pár másodperces, SD minőségű átvezető animációk foglalják össze, maga a játék pedig szabad kóborlós módban vezet be minket egyrészt a mágiatanok világába, másrészt a fő történeti szál legfontosabb részeibe.

III. oldal

A nyitott játékstílusnak köszönhetően kedvünkre járhatunk az iskola falain belül, meglátogathatjuk a kastély legendás részeit, úgy mint a Griffendél klubhelyiséget, a villám sújtotta tornyot, az igazgatói irodát, az osztálytermeket, vagy éppen a szükség szobáját. Beszélgethetünk diákokkal és tanárokkal, illetve a fő küldetések előtt és után mindig van néhány kötelező óra, amin részt kell vennünk. A Félvér Herceg tankönyve miatt idén a bájitaltan az elsődleges, amit látogatni fogunk, de ezen kívül van még varázslópárbaj és kviddicsezés, valamint a sztorit követve többször megfordulunk Dumbledore emlékkutatós magánóráján is. A küldetések lineárisan követik egymást, sorban kell megcsinálnunk minden kiszabott feladatot, a kastélyban való közlekedésünket pedig a tekergők térképe, illetve Félig Fej Nélküli Nick segíti, aki kérésünkre mindig szívesen elkísér minket a soron következő küldetések helyszínére.

Kalandozásunk során gyűjtögethetünk kis Roxfort címereket, illetve a tanórák és a klub munkák után mindenféle badgeteket is be lehet zsebelni, elismerésképpen szorgalmunkért. A bájitaltan órák egyben mini játékok is, amolyan Cooking Mama módjára előre meghatározott receptek alapján mindenféle főzetet kell készítenünk a legkülönfélébb, elénk pakolt összetevőkből. Sajnos nem tudjuk meg a játékból, hogy Pitonnak hogyan megy az oly sok éve áhított sötét varázslatok kivédése tárgy oktatása, de van helyette varázslópárbaj, ahol összemérhetjük ellenfeleinkkel a pálcaforgató képességünket. Ez utóbbi kétjátékos módban is elérhető a főmenüből, kviddicsezni viszont nem lehet külön, Harryt irányítva ráadásul a játékban is csak a fogó szerepét tölthetjük be.

Az előző részhez képest újdonság, hogy ezúttal már nem kell megjegyeznünk, hogy melyik ajtó mögött mit találunk az iskolában, a készítők kis feliratokkal segítik a tájékozódásunkat. Mellékszereplőket sem alakíthattunk eddig - ha jól emlékszem - most viszont apró feladatok erejéig egyszer Ginny és Ron felett is átvehetjük az uralmat. A többi változás azonban negatív irányba vitte el a játékot, csökkent a tanórák száma, nincsenek már például folyosókon játszható mini game-ek sem, sőt az eseményeken is csak átszaladunk, sok nagyon fontos dolgot nem is érintve.

IV. oldal

A játékot Xbox 360 konzolon teszteltük, de a grafika még így se volt igazán jónak mondható, egyedül a karakterek lettek nagyon kidolgozva, minden más összecsapott és silány minőségű. Az Odúnál egyenesen ronda a táj, ami a kastélyban javul egy kicsit, de nagyon szépnek még itt sem nevezhető a játék. A hangok terén sincs sajnos nincs semmi, aminek örülni lehetne, ezúttal ugyanis nem szinkronizálták magyarra a játékot, pedig tavaly nagyon jól sikerült a lokalizáció, vétek volt idén kihagyni ezt a ziccert. És ha még ez sem lenne elég, akkor konzolon felirat sincsen, sőt a szöveg szájra illesztése se jó mindig, néhol egyenesen hasbeszélők lettek a szereplők. Az irányítás ezzel ellentétben viszont remek, a jobb analóg karral kell forgatnunk a pálcát, a különböző mozdulatok pedig eltérő bűbájokat csalnak elő.

A végigjátszás nagyjából öt órába telt nekem, de az is úgy, hogy gyűjtögettem a címereket, illetve megcsináltam a párbajozós és a főzős feladatokat is. Megerőltetőnek semmiképp sem nevezhető a játék, az ellenfelek legyőzése jó ha két percbe telik, és bár tagadhatatlanul igen hangulatos a Roxfortban tanulni, az egész adaptáció felületes, összecsapott, még csak rendes történetmesélést sem kapunk tőle. Így pedig oda az egész varázs, bóklászni a Főnix Rendje játékban is tudtunk, ott pedig nem csak, hogy szebb, összetettebb és jobb volt minden, de még a szereplők is magyarul szóltak hozzánk.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward