Közismert tény, hogy a bolygórendszerek nemcsak bolygókból és a központi csillagból (vagy csillagokból) állnak, hanem a Naprendszerhez hasonlóan egy sor kisebb objektumot, holdakat, aszteroidákat és üstökösöket is tartalmaznak. Ezek észlelése azonban éppen apró méretük miatt nem egyszerű saját szomszédságunkon kívül, még akkor sem, ha a kérdéses rendszer egészen közel van.
Jelen esetben a Béta Pictorisról van szó, amelynek fiatal, nagyon fényes csillaga mindössze 63,4 fényévre van a Földtől. A rendszer közelsége miatt a legismertebb exobolygó-rendszerek egyike: benne 1987-ben találták meg az első üstököst, egy évvel az első (nem ehhez a rendszerhez tartozó) exobolygó felfedezése előtt. 2009-re aztán egy bolygó jelenlétét is sikerült igazolni a csillag körül, amelyet egy kiterjedt anyagkorong is körülvesz.
Most pedig a NASA új exobolygókat kereső űrtávcsövével, a TESS-szel három újabb kométát is találtak a csillag körül. Az űrteleszkóp a fedési módszerrel vizsgálja a csillagokat, vagyis periodikus halványodások után kutat azok fényében, amelyeket a csillag korongja előtt átvonuló bolygók, vagy jelen esetben üstököscsóvák okozhatnak.
És a Béta Pictoris fénygörbéjében a többi zavaró tényező kiszűrése után három ilyen jel is felbukkant. Ahogy a szakértők mondják, jelen esetben nem magukat az égitesteket, hanem az aktív üstökösmagokról párolgó anyagból formálódott kómát és csóvát észlelték. Az üstökösök gázokból és porból formálódó légköre és „farka” óriási kiterjedésű lehet, és bár közel sem takarja ki annyira a csillag fényét, mint egy tömör bolygó, ahogy most bebizonyosodott, olyan változásokat okoz a relatív fényességben, amelyek a TESS révén észlelhetők.
Ezek fénygörbék pedig azért is érdekesek lehetnek, mert az üstökösök, és velük a szomszédos rendszer összetételébe is bepillantást nyújthatnak. Erre exobolygók esetében csak úgy van esély, ha sikerül olyan fénysugarakat észlelni, amelyek átsütöttek, és részben elnyelődtek az átvonuló bolygó légkörén, ami azonban sokkal nehezebb feladat, mint egy üstökös csóvájának vizsgálata.
A Béta Pictoris ilyen szempontú megismerése pedig különösen izgalmasnak ígérkezik, hiszen a rendszer sok tekintetben hasonlít a Naprendszerre, de sokkal-sokkal fiatalabb saját rendszerünknél – mindössze 23 millió éves. Így vizsgálatával egy kicsit talán saját múltunkba is bepillantást nyerhetünk.
