A Berkeley kutatói által lefolytatott vizsgálat során kilenc résztvevő agyi aktivitását vizsgálták, miközben az alanyok a „The Moth Radio Hour” című rádióműsorban elhangzott történeteket olvastak, illetve hallgattak. A kutatók szavanként vizsgálták, hogyan dolgozza fel az agykéreg a beérkező információkat, és ezek alapján létrehoztak egy térképet, amelyen azt ábrázolták, hogyan vesznek részt az egyes agyi területek a kérdéses szavak megértésében.
A szkenfelvételek és az adatok elemzése alapján kutatók megállapították, hogy a történetek a közlés módjától függetlenül ugyanazon kognitív és érzelmi területeket stimulálták. A vizsgálat érdekes részletekkel járul hozzá ahhoz a képhez, hogy hogyan rendel agyunk szemantikai jelentést a beérkező jelekhez, legyenek azok betűk vagy hangok.
Ugyanez a kutatócsoport 2016-ban publikálta első interaktív agyi térképét, amely egy olyan személy agyát ábrázolta, aki egy két órás történetet hallgatott meg a már említett rádióműsorból. A színpompás térkép nagyjából 60 ezer egységre, úgynevezett voxelre (lényegében 3D-s pixelre) osztja az agyat. A kutatók ezen voxelek segítségével vizualizálták, hogy az agy melyik része milyen fajta szavak feldolgozásában vesz részt. Ilyen módon többek közt azonosítottak egy olyan régiót, amely a társas kapcsolatok és szokások feldolgozási területének tűnik, és például olyan szavak hozzák működésbe, mint az „apa”, a „visszautasít” és az „újraházasodik”.
A mostani kutatás azon túl, hogy megerősítette a korábban felvázolt „tematikus” munkamegosztást az agyban, arra is rámutatott, hogy az agy a bemenő jelek típusától függetlenül azonos helyeken és intenzitással reagál a szavakra, vagyis mindegy, hogy azokat halljuk vagy olvassuk, ugyanolyan hatást váltanak ki. Ez a kutatókat is meglepte, akik szerint egészen hihetetlen, hogy idegrendszerünk gyakorlatilag azonos módon kreál jelentést a hallott és látott jelekből.
A munkának ugyanakkor még közel sincs vége. A szakértők a következő fázisban nem angol anyanyelvűekkel, több nyelvet beszélőkkel és hallási, illetve olvasási zavarokkal küzdőkkel is meg akarják ismételni a kísérleteket, hogy még több adatot gyűjtsenek össze arról, hogyan kapcsol jelentést agyunk a szavakhoz.
Az eredmények pedig máris hasznosulhatnak például a diszlexiás diákok körében, hiszen megerősítik, hogy az olvasási zavarokkal küzdők egészen nyugodtan megtehetik, hogy médiumot váltanak, és nem olvasni próbálják, hanem hangoskönyvként hallgatják meg az iskolai kötelező olvasmányokat, azok ugyanis ugyanúgy hatnak az agyukra, mint az olvasott szó.
