Legtöbbünk számára az elefántok igencsak egyformán hangzanak. Ennek egyik oka persze, hogy többségünk nem tölt el huzamosabb időt társaságukban, de két elefánt pusztán hang alapján való megkülönböztetése még a legnagyobb szakértők számára is nehéz feladatot jelent. Az ormányosoknak ugyanakkor nincsenek ilyen gondjaik az emberi hangokkal.

A Sussexi Egyetem kutatói, Karen McComb és Graeme Shannon legújabb projektjük során kimutatták, hogy a vadon élő afrikai elefántok képesek az emberi hangok etnikai csoport, nem és életkor alapján való elkülönítésére is. Ez azért nagyon lényeges számukra, mert az ormányosok szemében nem egyenlő minden ember. A vizsgált állatoknak például semmi problémájuk a földművelő kamba törzs tagjaival, a maszáj pásztorokkal viszont gyakorta konfliktusba kerülnek a legelőkön, illetve az itatóhelyeken.

Egy 2009-es kutatás igazolta, hogy a kenyai Amboseli Nemzeti Park elefántjai képesek szaguk alapján megkülönböztetni a maszájokat és a kambákat, és ha az előbbieket észlelik, gyorsan menekülőre fogják, hogy elkerüljék a törzs tagjainak lándzsáit. Hasonlóan reagálnak a maszájok ruházatának jellegzetes vörös színére is. McComb és Shannon tanulmánya újabb részlettel gazdagítja a kutatássorozatot, hiszen a szakértők kimutatták, hogy az állatok hangjuk alapján is képesek elkülöníteni a két törzs tagjait.

A kutatók 20 maszáj és 15 kamba hangját rögzítették, majd 48 elefántcsaládnak játszották le a felvételeket. Az állatok a maszáj hangok hallatán jóval idegesebbek lettek, a csorda védelmi alakzatba rendeződött, és tagjai intenzíven szaglászni kezdték a levegőt a fenyegetés forrása utána kutatva. Az állatok ráadásul a törzsek egyes tagjai közt is különbséget tudtak tenni olyan szempontból, hogy az adott hang tulajdonosa mekkora veszélyt jelenthet a csordára. A női maszáj hangokra, illetve a fiatal gyermekek hangjára közel sem reagáltak olyan intenzíven, mint a felnőtt férfiak mondataira.

Ez persze annyiból nem meglepő, hogy a gyermekek és a nők hangja többnyire észlelhetően magasabb, mint a férfiaké. Az azonban érdekes, hogy az állatok a maszáj és a kamba nyelv közti jóval finomabb különbségeket is észlelni tudták. Ráadásul amikor a kutatók megváltoztatták a maszáj felvételek hangmagasságát, összemosva a férfi és a női hangok ilyen jellegű eltéréseit, az elefántok továbbra is el tudták különíteni, mely megnyilvánulások tartoznak a pásztorokhoz. Vagyis nem pusztán a hangfrekvenciák alapján azonosítják a nemi különbségeket, hanem a beszéd finomabb jellegzetességeit is képesek észlelni.

Az elefántok az elmúlt évek során számos dologgal bizonyították intelligenciájukat. Nagy agyuk van és hosszú ideig élnek, vagyis jelentős élettapasztalatot képesek felhalmozni. Kommunikációjuk sokrétű, és összetartó, zárt csoportokban élnek, tudásukat megosztva a fiatalabb nemzedékkel.

Az állatok a ragadozókat is képesek hangjuk alapján azonosítani, és megfelelően reagálni a fenyegetettség fokára. McComb és Shannon vizsgálata szerint képesek például megkülönböztetni a hím és a nőstény oroszlánok üvöltését is egymástól. A különböző fenyegetésekre eltérően reagálnak. Az oroszlánüvöltés hallatán védekező körbe rendeződnek, igyekeznek minél nagyobb zajt csapni, és minél fenyegetőbbnek tűnni. A maszáj hangok hallatán viszont inkább „lopakodó módba” kapcsolnak: elcsendesedve igyekeznek kitalálni, honnan jöhet a támadás, és merre lehet majd menekülni.

Egy másik kapcsolódó kutatás során Joseph Soltis az elefántok riadójeleit vizsgálta. Emberi hangokat, illetve méhzümmögést játszott le az állatoknak, majd megfigyelte, hogyan reagálnak. A méhek apró méretük ellenére komoly veszélyt jelentenek az állatok számára, mivel képesek olyan érzékeny helyeken megcsípni őket, mint a szem környéke, vagy az ormány belseje. A csordák tagjai mind az emberi hangok, mind a méhzümmögés hallatán riadót fújnak. A riadó jellege a fenyegetéshez igazodik: az emberi riadóra reagálva elcsendesedik és menekülő utat keres a csorda, a méhriadó hallatán viszont a fejüket is elkezdik rázni, hogy elhessegessék a közelben levő rovarokat.