Hangfalak - 2.1 II. - Creative Inspire T3100
A tesztelés menetén is változtattunk az igényeknek megfelelően, azért, hogy minél jobb és áttekinthetőbb képet kapjunk az egyes modellekről. Ezért kisebb csoportokat hoztunk létre, amikben egy-egy tulajdonságot vizsgáltunk, összesen 10-et. Tízes skálán értékeltük az elért teljesítményt, így a teszt végén egy százalékos értékkel tudunk szolgálni, hogy nekünk hogyan tetszett az aktuális eszköz. Az árak, most direkt nem voltak befolyásoló tényezők, mivel arra voltunk kíváncsiak, hogy esetleg egy olcsóbb megoldás felér-e egy drágább teljesítményével. Természetesen a végítéleteket az ár figyelembe vételével fogjuk meghozni.
A Creative mindig az élen járt a hangeszközök gyártásában, ezért nagyon is kíváncsiak voltunk arra, hogy belépő szinten milyen megoldásokat kínálnak a nagyérdeműnek. A T3100-as egy igazi kis méregzsák, melynek a dizájnja pont annyira megnyerő, hogy felhívja magára a figyelmet egy próba erejéig. Aki pedig kipróbálja és az árcímkét is újra megnézi, az biztosan elgondolkodik majd rajta.
A két darab 6W-os szatellit és a 17W-os mélyláda együttes értéke adja meg a közel 30W-os effektív teljesítményt. A rendszer frekvencia átvitele azonban 40Hz és 20KHz között van, ami éppenséggel nem a legjobb.
 A könnyű dobozból a még könnyebb mélyládát és a picit vaskosabb szatellit hangsugárzókat emeltük ki, majd rábukkantunk az apró ám nehézkes tápegységre, valamint a magassugárzók opcionális lábaira.
Érdekes, hogy a magassugárzókban több a vas, mint a mélyládában, ez általában fordítva szokott lenni. Az ufós kialakítás és a masszív műanyag borításba ágyazott hangszórók már most felkeltették bennünk a kíváncsi kis gyermeket, és egyfolytában csak fogdostuk és forgattuk a hangszórókat, hátha rájövünk a rejtélyre. Mindenesetre felfedeztük, hogy a talpakat azért mellékelik, mert a rendszert akár a falra is felszerelhetnénk, hála a kialakított lyukaknak a hátoldalon.
A jobb hangszórón találunk egy jack bemenetet, ami csak akkor működik, ha a rendszer is be van kapcsolva, mivel a hangerőszabályzó - a régi rádiókhoz hasonlóan - a T3100-as bekapcsolásáért is felelős. A hangszóróból lóg ki még egy 8pin-es csatlakozó, amelyet a mélyládához kell kötni, illetve a bejövő audió jelekért felelős jack kábel is fixen a rendszerhez van kötve.
A mélysugárzó tégla alakkal rendelkezik, egy méretes hangsugárzó található az egyik oldalán, szomszédságában pedig egy reflexcső biztosít kellő levegőt neki. Hátlapon találjuk a főbb bemeneteket és a basszus hangerejének a szabályozásának a lehetőségét. Egy sáv mutatja az ideális tartományt, amiből nem is érdemes kitérni.
 Az összeszerelés adta magát, pár pillanat múlva már használatra készen állt a T3100-as. Folyamatosan próbálgattuk belőni a mélyhang legideálisabb pontját, erre egy kis időt kell szánni, hogy többet ne nyúlkáljunk a mélyláda hátához. Miután belőttünk az általunk legjobbnak ítélt pozícióba a mélyhangot, elkezdtünk különböző muzsikákat hallgatni. Egészen kellemesen szólaltak meg a különböző stílusok kellően dinamikus volt a zene, azonban a mélyhangokat kevésnek éreztük, azonban ha nagyon felcsavartuk annak hangerejét, akkor már nem tudtuk hangosan hallgatni kedvenc muzsikánkat. Végül egy apró zajra lettünk figyelmesek tempósabb zenénél, a membrán úgy ugrált, hogy hozzáérhetett valamihez és az folyamatosan zajt generált, minden egyes ütemre. Ez játékok és filmnézés során nem zavart minket, mert nem lehetett akkor hallani, elveszett az egyéb zajok között. Ezért a T3100-ast, bár kellően hangos tud lenni, zenehallgatáshoz annyira nem ajánljuk, inkább filmezéshez, vagy játékokhoz ideális társ. 9ezer forint körüli ára pedig alkalmassá teszi ahhoz, hogy sikeres legyen, és hogy ne hagyjuk ott a boltban.
 
[table position="center" title="" subtitle=""]
[tr]
[td]Külalak[/td]
[td]7[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Anyagminőség[/td]
[td]7[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Szerelhetőség[/td]
[td]10[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Használhatóság[/td]
[td]8[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Hangerő[/td]
[td]8[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Dinamika[/td]
[td]8[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Tisztaság[/td]
[td]6[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Zene[/td]
[td]6[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Film[/td]
[td]9[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Játék[/td]
[td]8[/td]
[/tr]
[/table]
 
77%
Hangfalak - 2.1 II. - Logitech Z4-i
Szinte kimaradhatatlan versenyzője a számítógépes kiegészítőknek a Logitech, hangfalakból is számos variációval rendelkeznek, hogy biztosan megtaláljuk az igényünknek leginkább megfelelőt. A minőségre sosem lehet panasz, ezért mindig öröm egy újabb Logitech terméket tesztelni. Tesztünkben is két termékük mérettetik meg, egy olcsóbb és egy drágább megoldás.
A Logitech Z4-i hangrendszer első sorban a színével hívja fel magára a figyelmet, mely erősen hajaz az Apple gépek színvilágára. Nem árulunk el nagy titkok azzal, hogy a termék megnevezés végén található „i” betű sem véletlen (iPod, iPhone, stb.). Azonban ez még nem jelenti azt, hogy csak MAC gépeken fogjuk tudni beüzemelni a Z4-i-t, de aki otthon esetleg rendelkezik valamilyen Apple termékkel, az biztos szívesen venne mellé egy költségkímélő, ugyanakkor minőségi, ráadásul színben is passzoló megoldást.
Az effektív 40W-os teljesítményre képes rendszer, két darab 8,5W-os magashangsugárzóból és egy 23W-os mélyhangsugárzóból áll, melyeknek az összesített csúcsteljesítménye 80W körüli. A rendszer frekvencia átvitele 35Hz és 20KHz között van. A gyártó által meghatározott 92dB-es jel/zaj viszony jónak mondható.
Kipakolva a dobozból megtaláljuk a mélysugárzót, a két magassugárzót, melyek RCA csatlakozásba végződnek, a külső vezérlőegységet, a tápkábelt és külön csomagolva a leírásokkal együtt egy jack-jack kábelt.
A külső vezérlőegység ismerős lehet, mert a szokásos Logitech dizájnt követi, nagy hangerő szabályozóval és egy kisebb méretű mélyhang szabályzóval. Végre nem kell a mélysugárzó hátához kapkodnunk, ha egy kis extra basszust szeretnénk, megkönnyítve ezzel a rendszer kezelését. Találunk még egy audió bemenetet és egy fülhallgató kimenetet is, mely utóbbi akkor is működik, ha a rendszer maga nincs bekapcsolva.
A két magassugárzó műanyag borítása nem kelt gagyi érzetet bennünk, ráadásul a három darab 5 centis, parányi kis hangszóró is inkább futurisztikussá varázsolja a Z4-est. Mindennek tetejébe ugyanolyan fém talpakat kaptak a hangkeltők, mint a korábban már megismert Z3-e-n voltak.
A mélyláda nagyon fehér, csak az első perem körül futó szürke sáv töri meg ezt a harmóniát. Nem találunk reflexnyílást a doboz oldalán, sem az alján, a korábbi modellek mindegyike rendelkezett viszont ilyennel. Mindez azért történt így, mert a Z4-es szériában kapott helyet a Logitech egy új szabadalmaztatott technológiája, mely torzításmentes mély hangokat ígér. A hátsó panelen csak a csatlakozási pontokat találjuk.
Az összeszerelés nagyon egyszerű volt, 5 perc sem kellett és már üzemkész állapotba hoztuk a rendszert, ráadásul az, hogy a jack kábel nincs fixen beépítve lehetőséget ad arra, hogy mi válasszunk melyik audió bementet szeretnénk használni, vagy a vezérlőn lévőt vagy a mélyláda fenekén találhatót.
Az első tapasztalatunk az volt, hogy a rendszer nagyon tisztán és jó szól, azonban ehhez nagyon fel kell csavarni a hangerőt, mint az kicsivel később kiderült, a rendszerben nem valami izmos az erősítő. Azonban teljes hangerő mellett sem tapasztaltunk torzítást, bár közel sem járt a többi kihívó hangerejéhez. A zenehallgatáshoz ideális, ha nem akarjuk megőrjíteni a család többi tagját, de ha falat akarunk bontani, akkor nem a Z4-i az ideális jelölt. Éppen ezért filmezéshez, még annyira sem ideális, mivel egy AC3-as kódolású filmnél teljes hangerő mellett is csak „suttogásnak” tűnik egy élesebb vita. Játékok alatt azonban jól teljesített és összességében is az mondható el róla, hogy szépen dinamikusan szólaltatott meg mindennemű hangot, csak a „száját” nem tudta elég nagyra nyitni hozzá. 18ezer körüli ára inkább a színvilágának köszönhető, mivel nem sűrűn találkozunk MAC rendszerekhez igazított kiegészítőkkel.
 
[table position="center" title="" subtitle=""]
[tr]
[td]Külalak[/td]
[td]7[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Anyagminőség[/td]
[td]9[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Szerelhetőség[/td]
[td]9[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Használhatóság[/td]
[td]10[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Hangerő[/td]
[td]6[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Dinamika[/td]
[td]8[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Tisztaság[/td]
[td]8[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Zene[/td]
[td]7[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Film[/td]
[td]6[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Játék[/td]
[td]8[/td]
[/tr]
[/table]
78%
Hangfalak - 2.1 II. - JBL Creature II
A JBL márkanév sokunknak ismerős lehet a professzionális hangtechnika világából. Ezért nem véletlen, hogy igen nehéz volt hozzájutni nem egy, hanem rögtön két tesztpéldányhoz. Először a Creature II fantázia névre keresztelt termékkel ismerkedünk meg behatóbban, melynek forma világa nem mindennapi. Egy igazi nappaliba szánt kis szörnyetegről van szó, mely számos színben kapható, hozzánk pedig egy piros színű jutott, melynek formája olyan, mint egy mesebeli manó sapkája.
Két darab 8W-os hangfallal és egy 24W-os mélyládával rendelkezik, így kapjuk meg az effektív 40W-os összteljesítményt. A rendszer frekvencia átvitele 50Hz és 20KHz között van, jel/zaj viszonya pedig 80dB körüli.
A doboz oldalán egy óriási matrica hirdeti, hogy 2 év garancia van erre a termékre, ezt azért jó tudni. A tojás tartókból kicsomagoltuk a méretes piros „tojást”, valamint a két kisebb „tojás” is megkerült, találtunk még néhány fontosabb papírt, egy jack-RCA átalakítót, egy jack-jack kábelt és egy méretes tápot.
A kis hangkeltőkről annyit érdemes tudni, hogy nagyon masszív és jó minőségű műanyag borítást kaptak, akárcsak a mélyláda. található mindkét szatellit alján egy-egy apró led, melyek akkor világítanak, ha áram alatt van a rendszer, ebből egyúttal azt is kiderül, hogy jól dugdostuk-e össze. A jobb oldali hangszórón két kis érintés érzékeny gombot is találunk, melyeken egy „plusz” és egy „mínusz” jelet láthatunk, értelemszerűen itt tudjuk majd a hangerőt szabályozni.
A kalapformájú mélynyomó nem mindennapi látványt nyújt, egyszerűen vétek lenne az asztal alá rejteni, már csak azért is, mert akkor elég nehézkesen érnénk el a basszus és a magas hangok szabályozását segítő két kis ezüstszínű kúpon. A hangszóró a föld felé van fordítva és a csatlakozók előtt találunk egy reflexnyílást a számára. Egy led jelzi ha áram alatt van a rendszer, akárcsak a szatelliteknél. Az csatlakozók között találjuk a főkapcsolót is, így ha ki akarjuk kapcsolni a hangfal szettet, akkor ezt a fekete kis gombot kell megnyomnunk.
Az összeszerelés annyira nem adta magát, csak megszokott módon mindent összedugdostunk, ám mélyládán kívül semmi más nem szólalt meg. Mindez azért volt, mert a kis szatelliteknek a csatlakozójuk méretre van szabva, így nem árt előbb a lyukba nézni, hogy valóban jól dugjuk-e be a kábelt. Ezért is nagyon hasznosak a kis ledek. Ráadásul, ha valaki nem nyitja ki a leírást, akkor lehet hogy pár percig el morfondírozik azon, hogy mégis hol lehet hangerőt adni a kicsikének (mi legelőször csavaroknak néztük a hangerő gombokat).
Sajnos azonnali némítás, vagy ehhez hasonlókat nem tud az érintés érzékeny felület, ha ott tartjuk az ujjunkat valamelyik gombon, akkor annak megfelelően szépen lassan teszi a dolgát. Sajnos ez a rendszer sem a hangerejéről lesz híres, és a lejátszott hangok dinamikája és tisztasága is csak átlagos volt. Zenét hallgatni jó volt rajta, bár nagyon sokat állítgattunk a mélynyomón elhelyezett szabályzókon. Ha valakinek nagyon vegyes az ízlése, annak azért jó, mert minden egyes stílushoz finom hangolni tudja a Creature II-t, amit nem sok másik rendszerrel tudunk manapság megtenni.
Filmeknél egy kicsit kevésnek éreztük a parányi szatellitek teljesítményét, de a mélyek mindig a helyükön voltak és köszönhetően a föld felé történő sugárzásnak a hangok szépen szétterültek a szobában. Játékokhoz épp annyira volt ideális, mint a többi kihívó, egyedüli előnye a már említett finomhangolási lehetőség. Amire azonban figyelmesek lettünk, hogy a mélyláda teteje egy kis idő után elkezdett melegedni ezért megfelelő szellőzést biztosítsunk a számára. A 23ezer forintos árcédulából mindenképp egyszer a nem mindennapi dizájnt kell megfizetnünk, másodszor pedig a JBL márkanevet. Azonban a pénzünkért csak egy átlagos rendszert kapunk, ami eléggé elgondolkodtató.
 
[table position="center" title="" subtitle=""]
[tr]
[td]Külalak[/td]
[td]9[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Anyagminőség[/td]
[td]8[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Szerelhetőség[/td]
[td]6[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Használhatóság[/td]
[td]7[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Hangerő[/td]
[td]7[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Dinamika[/td]
[td]7[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Tisztaság[/td]
[td]7[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Zene[/td]
[td]8[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Film[/td]
[td]7[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Játék[/td]
[td]8[/td]
[/tr]
[/table]
 
74%
Hangfalak - 2.1 II. - JBL Spyro
A JBL másik versenyzője a Spyro, mely rátesz még egy lapáttal a Creature II formavilágára és sapkák helyett, most virágokkal próbál minket meghódítani. Szintén a nappaliba szánt eszközről van szó, mely több színben is hozzáférhető, mi egy lakk feketére csaptunk le.
Két darab 6W-os hangszóró és egy 24W-os mélyláda összepárosításából kapjuk a 36W-os effektív teljesítményű rendszert, melynek jel/zaj viszonya 80dB körüli. A rendszer frekvencia tartománya 40Hz és 20KHz közötti.
A dobozból előbányászva a többszörösen becsomagolt darabokat, lassan felismerhetővé váltak az egyes darabok, mint a két virágmintájú hangszóró, az ufó alakú mélynyomó, de szerencsékre voltak hétköznapi formák is, mint a jó öreg jack-jack kábel, a táp kábel, maga a táp és egy 3 ágú táp csatlakozó más országok hálózatához.
A virágmintájú hangszórókat szinte bárhogy el lehet helyezni, a hozzájuk csatlakoztatott kábel pedig rendkívül masszív szövet borítást kapott, ami egy parányi gömbsúlyból indul ki. Akárcsak a Creature II-nél, itt is a jobb oldali szatelliten találjuk a hangerő szabályozást, ebből ki is tudjuk találni, hogy éppen hogyan állnak a hangszórók. Amit már a kibontás után egyből tapasztaltunk, hogy a lakk felület csak úgy vonzza a kis szöszöket és a port, szóval elég sűrűn fogunk körülötte takarítani (ideális ajándék olyannak, aki utál port törölni :) ).
A mélynyomó egy igazi unikum, sosem láttunk még ilyet ezelőtt. Leginkább egy ufós lámpa búrára hasonlít, az ezüstös talapzatban láthatunk számos lég beömlőnyílást, amik a mélynyomó tökéletes működését hivatottak szolgálni. Hasonlóan a Creature II-höz, itt is hátul találjuk a csatlakozókat és a főkapcsolót, melybe elrejtettek azért egy ledet, hogy tudjuk, mikor van áram alatt a Spyro. Ugyancsak itt hátul találjuk a mélynyomó hangerő szabályozóját, amihez még így is elég nehéz hozzáférni.
Az összeszerelése lényegesen egyszerűbb volt, mint a Creature II-é, nem ütköztünk olyan fenn akadásokba, mint ott és pár pillanat múlva már azon morfondíroztunk, hogy a virágok hogyna mutatnak egy asztalon. Az tény, hogy ez az egyik legdizájnosabb hangrendszer amit valaha is láttunk, azonban csak nagyon modern környezetben tudjuk elképzelni, mert egy átlagos lakásban inkább giccsnek tűnik, mint dísznek.
Azonban akit ez teljesen hidegen hagy, az biztos kapkodni fog utána, mert a mérete ellenére olyan hangerővel és olyan tisztasággal szólaltak meg a különböző zenei állományok, hogy öröm volt őket hallani. A kis hangszórók is ki adtak magukból mindent, mert torzításmentesen szólaltak meg az énekek és a hangszerek, még a leghangosabb üzemmódban is.
Egyedül a mélyláda volt az, ami nem viselt el minden féle zenei stílust teljes hangerőn. Filmeknél sem remegett meg a lába a Spyro-nak, és köszönhetően a kis hangszóróknak szinte bárhová el lehet helyezni a kis virágokat. Igaz ekkor a hangerő szabályozás teljesen ki esik a kezünkből. Játékoknál pedig hozta a többiek által már kitaposott ösvényt. A közel 30ezer forintos ár a JBL Spyro legnagyobb negatívuma, azonban ezért az összegért valóban egy minőségi és elegáns hangrendszert kapunk.
 
[table position="center" title="" subtitle=""]
[tr]
[td]Külalak[/td]
[td]10[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Anyagminőség[/td]
[td]9[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Szerelhetőség[/td]
[td]8[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Használhatóság[/td]
[td]7[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Hangerő[/td]
[td]8[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Dinamika[/td]
[td]9[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Tisztaság[/td]
[td]9[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Zene[/td]
[td]7[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Film[/td]
[td]8[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Játék[/td]
[td]8[/td]
[/tr]
[/table]
83%
Hangfalak - 2.1 II. - Logitech Z-2300
A végére valami igazán nagyot hagytunk, méghozzá a Logitech 2.1-es nagyágyúját a Z-2300-ast, mely méreteiben és hangzásával is megremegteti az egész házat. A két darab 40W-os szatellit hangszóró mellé egy gigászi, 120W-os mélyláda társul, így alakul ki a brutális 200W-os effektív teljesítmény. Az összesített csúcsteljesítményt 400W-ra teszi a gyártó. A frekvencia átvitel 35hz és 20KHz között van, amihez 100dB-es jel/zaj viszony párosul 1KHz mellett. Egy ultralineáris, nagy kapacitású, analóg erősítő gondoskodik a hanghullámok megszólaltatásán. A szatellitek átlagosnak mondható 6,4cm-es átmérőjűek, azonban a 20,3cm-es átmérőjű mélynyomó már közel sem mondható átlagosnak.
A doboz háromnegyedét a mélyláda foglalja el, a maradékot a két hangszóró, a külső vezérlőegység, a táp kábel, egy jack-RCA átalakító és pár leírás tölti ki.
A külső vezérlőegység nagyjából ugyanolyan, mint a Z4-i-nél megismert, egy nagy hangerő szabályozó, alatta egy basszus szabályozó, mellette pedig egy ki-be kapcsoló. A különbség az, hogy itt csak fejhallgató kapott helyet, audió bemenet nem.
A hangszórók kemény, nagyon jó minőségű műanyag borítást kaptak és nagyjából 10fokos szögben meg is döntötték őket. A membránt védő szöveten ott díszeleg a THX minősítés, amit csak a legjobb hangrendszerek birtokolhatnak magukénak (THX-minősítés: A hangszórórendszer kifogástalan hangzásának garanciája). A meglehetősen könnyűsúlyú hangszórókból nem sokat nézne ki az ember, azonban minden jel arra utal, hogy olyakor a méretek becsapósak, akárcsak a JBL Spyro-nál.
A mélyláda irdatlan nehéz, az oldalán található reflexcső pedig gigantikus, az eddig megszokottakhoz képest. Méretei miatt elég nehéz lenne az asztal alá becsúsztatni, ezért ajánljuk, hogy a szoba valamelyik sarkába legyen elhelyezve. A hátlapon csak a legszükségesebb csatlakozási pontok vannak, valamint egy főkapcsoló a teljes áramtalanításhoz. Egy méretes hűtőborda is helyet kapott, aminek érdemes kellő szellőzési felületet hagyni, mivel huzamosabb használat során rendesen felmelegedhet a rendszer.
Összehasonlítottuk a Z4-i-vel a Z-2300-ast, a különbségek szembetűnőek.
Leszámítva a súlyból és a méretekből származó nehézségeket, pár perc alatt máris össze lehet állítani a rendszert. Az első és legfontosabb, amit már az első zeneszámnál észrevettünk, hogy a rendszer már akkor is hangos, amikor csak negyed hangerőn üzemel. Ha a tárcsát a feléig tekerjük, akkor éri el és szárnyalja túl a kihívók hangerejét. Ekkor még teljes basszus mellett is tökéletesen szól a rendszer.
Öröm nézni, ahogy dolgozik a nagy kilengésű mélyhangsugárzó és pár komolyabb basszusnál a talpunk alatt érezzük, ahogy remeg a ház. A hangszórók annyira jó minőségűek, hogy torzításmentesen adták vissza az énekhangokat, még teljes hangerő mellett is. Itt azonban már a mélynyomó bizonyos stílusoknál nem bírta a tempót, de ekkor már olyan hangos volt a rendszer, hogy az emberi fülre is káros lehet.
Ezért nem is nagyon szaporítanánk a szót, a Z-2300-as volt a legjobb legyen szó játékról, filmről vagy egyszerű zenehallgatásról. És mindezért kevesebbet kell fizetnünk, mint az eddig legjobbnak vélt JBL Spyro, mivel a Z-2300-as 28ezer forint körül már a miénk lehet. És bátran kijelenthetjük, hogy a két hangrendszer messze nincs egy súlycsoportban, ezért ha valaki a legjobb 2.1-es hangrendszert keresi otthonába, akkor mindenképp a Z-2300-as mellett döntsön.
[table position="center" title="" subtitle=""]
[tr]
[td]Külalak[/td]
[td]6[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Anyagminőség[/td]
[td]8[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Szerelhetőség[/td]
[td]9[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Használhatóság[/td]
[td]10[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Hangerő[/td]
[td]10[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Dinamika[/td]
[td]10[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Tisztaság[/td]
[td]10[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Zene[/td]
[td]10[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Film[/td]
[td]10[/td]
[/tr]
[tr]
[td]Játék[/td]
[td]10[/td]
[/tr]
[/table]
 
93%
