Az első és mindeddig egyetlen marsi rengéseket tanulmányozó űreszköz a végét járja. Egy nemrégiben lezajlott marsi vihar sajnos vastag porral takarta be a NASA InSight eszközének napelemeit, és ezzel elzárva ezzel az akkumulátorok töltéséhez szükséges napfény nagy részének útját. A küldetés irányítói jelenleg szakaszosan működtetik a szeizmométert, hogy energiát takarítsanak meg. De az űreszköznek valószínűleg így is csak hetei lehetnek hátra, egy idő után annyira le fog merülni az akkuja, hogy nem lesz képes reagálni a Földről érkező parancsokra, és elszunnyad.
Az InSight nagyon fontos eredményeket tudhat magáénak, amelyek közül az egyik épp a napokban került nyilvánosságra. A szakértők október 27-én számoltak be róla, hogy az űreszköz tavaly minden korábbinál nagyobb meteoritbecsapódásokat észlelt az azok által keltett rengéshullámokat detektálása révén. A két legnagyobb becsapódás során a meteoritok egy-egy kisebb atombomba energiájával csapódtak a bolygóba. Annak nyomon követése által, hogyan terjedtek a hatalmas szeizmikus hullámok a Mars belsejében, a szakértők az InSighttól több ezer kilométerre is tanulmányozni tudták a vörös bolygó kérgének tulajdonságait. És arra is választ kaptak, hogy az űrszonda geológiailag szokatlan helyen tartózkodik-e.
Az új információk fontos adalékokkal gazdagítják az InSight eddig is jelentős eredményeit.
Az egység 2018 novemberében érkezett a Marsra, és azóta több mint 1300 „marsrengésről” gyűjtött információkat.
Ezek révén a kutatók többek között minden eddiginél pontosabban tudták megbecsülni a Mars magjának méreteit és a kéreg vastagságát. A múlt hónapban a kutatók öt marsrengés adatai alapján pedig azt állapították meg, hogy a Mars köpenye vasban gazdagabb a földi köpenynél. Ezek a Mars belső rétegeire vonatkozó új adatok segíthetnek annak megértésében, hogyan alakult ki és fejlődött a bolygó az évmilliárdok során.
„A küldetés előtt sokszor mutogattam egy félbevágott bolygót ábrázoló animációkat” – mondja Mark Panning, az InSight projektkutatója, a kaliforniai JPL munkatársa. „Mostanra ezek helyett a rajzolt, kérdőjeles ábrák helyett valós képet kaptunk arról, hogyan néz ki a Mars belseje. Eleve ezt ígértük, és sikerült is teljesítenünk.”
Szeizmikus meglepetések
A küldetés sikere nem volt mindig magától értetődő. Amikor 2012-ben a NASA úgy döntött, hogy megépíti és elindítja a 994 millió dolláros InSightot, eleve ellentmondásos helyzet volt, hiszen az ügynökség több más Mars-küldetésre is készült. Aztán a szuperérzékeny szeizmométer megépítésével kapcsolatos problémák miatt két évet csúszott a start, ami további 150 millió dollárral növelte a költségeket.
Miután pedig az InSight végre megérkezett a Marsra, megkezdődtek a problémák a német gyártmányú, Mole-nak, vagy Vakondnak becézett szondával. Ennek a talaj hővezetését kellett volna mérnie, miután belekalapálta magát a marsi talajba. A szondát eredetileg úgy tervezték, hogy minden eddiginél mélyebbre, akár 5 méter mélyre is lejusson, de végül a talaj minősége kifogott rajta. A szakértők minden lehetséges módon próbálkoztak a probléma megoldásával, végül csaknem 2 év után feladták a szondával való próbálkozásokat. A Mole egyébként így is minden eddiginél mélyebbre jutott, csúcsa jelenleg 43 centiméter mélyen van, az értékelhető mérésekhez viszont legalább 3 méteres mélységet kellett volna elérni.
A szeizmométer viszont kiválóan működött, bár csak öt hónappal a leszállás után észlelte az első marsi rengést, és amikor végre megjöttek az első adatok, a kutatók nagyon nehezen tudták értelmezni a látottakat. „Kezdetben nagyon bizonytalanok voltunk abban, hogy mit tudunk kihozni az adatokból” – mondja Brigitte Knapmeyer-Erdrun, a Kölni Egyetem bolygókutatója.
Az InSight második marsi éve során azonban felpörögtek az események. Az űrszonda a marsi egyenlítő közelében, az Elysium Planitia nevű régióban szállt le, és az általa észlelt rengések nagy része a Cerberus Fossae nevű, nagyjából 1500 kilométerre fekvő, geológiailag nagyon aktív régióból származtak. A rengések kiváltó oka a feltevések szerint magma a föld alatti áramlása a rétegek között.
2021 augusztusában és szeptemberében aztán az űreszköz először észlelt olyan marsrengéseket, amelyek a bolygó másik feléről származtak.
Idén május 4-én pedig az InSight egy 4,7 magnitúdós rengést észlelt (az eszköz legtöbb észlelése 2–3 magnitúdós volt). A Földön egy ilyen erejű rengést az emberek is éreznének, ha az epicentrum közelében tartózkodnának.
A kutatók azt még nem tették közzé, hogy milyen újdonságokat tudtak meg a legnagyobb rengés adatainak elemzéséből. De ez az esemény még több részletet tárhat fel a bolygó belsejével kapcsolatban. „Nem akarok túl sokat elárulni” – mondja a várható eredményekkel kapcsolatban Bruce Banerdt, a JPL geofizikusa és az InSight vezető kutatója. „De tényleg nagyon átfogó adatokat kaptunk, a kéregtől a köpeny mélyén át egészen a magig.”
Fontos hatások
Ahogy már említettük, a szakértők viszont a napokban közzétették két rekorderejű, tavaly szeptember 18-án és december 24-én bekövetkezett meteoritbecsapódás nyomán keletkezett rengéshullámok elemzését, amelyeket az InSight több ezer kilométeres távolságból detektált.
A hullámok az InSighttól északra hatoltak keresztül a marsi kérgen, ami azért érdekes, mert az űreszköz egy fontos geológiai határ közelében helyezkedik el, amelyen túl a terep simább és alacsonyabb magasságú, mint a kráterekkel szabdalt déli felföldön.
A hullámok terjedése alapján úgy tűnik az északi részeken a kéreg sűrűbb, mint az InSight alatti kéregrész, amely különösen porózusnak tűnik.
Az InSight által észlelt becsapódások pontos helyét a NASA Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) űrszondájának köszönhetően tudták megállapítani a szakértők. A szonda képein azonosították az egyes becsapódások által hátrahagyott friss krátereket, és pontosan meg tudták határozni keletkezésük időpontját is. Mindkét kráter átmérője meghaladja a 130 métert, így ezek a legnagyobb friss kráterek, amelyeket az MRO a bolygó tanulmányozása óta eltelt 16 év alatt megfigyelt.
Az, hogy az InSight küldetése lassan véget ér, még nem jelenti, hogy a felfedezések abbamaradnak. A zürichi ETH-n működő „marsrengés-szolgálat” folyamatosan archiválta a küldetés adatait, és a kutatók ezeket az adatokat még évekig elemezhetik, ahogyan a Holdon gyűjtött több évtizedes rengésadatokkal is történt az Apollo-küldetések után.
A kutatók máris profitáltak az InSight adatainak ismételt, új szempontú elemzéséből. Az első analízisek során még csak a marsrengések erősségét tudták meghatározni, de a helyüket többnyire nem. Aztán Géraldine Zenhäusern, az ETH geofizikusa vezetésével rájöttek, hogyan lehet a marsrengések szeizmikus hullámainak polaritását felhasználni a rengés helyének kiszámításához. Ezen kívül más új technikák, például gépi tanulási módszerek révén is elkezdtek újabb, gyengébb marsrengéseket kiszűrni az InSight adataiból.
Ha az InSight akkumulátora lemerül, a Mars egy időre szeizmométer nélkül marad. Az Európai Űrügynökség ExoMars leszállóegységéhez terveztek egy ilyen eszközt, de az a küldetés egy Oroszországgal való együttműködés keretében valósult volna meg, és az ukrajnai orosz invázió miatt felfüggesztették.
Egy pici esély persze még mindig van arra, hogy egy jól időzített porördög vagy széllökés letakarítja az InSight napelemeit, meghosszabbítva az űreszköz élettartamát. A kutatók azonban felkészültek a búcsúra, ha mégse így lenne.
