Az Intel háza táján anyagi nehézségek mutatkoznak, amelyek miatt még az is felmerült, hogy akár az Intel Foundry üzletágat is kiszervezhetik, vagy akár még el is adhatják. A háttérben már zajlanak az elbocsátások és az átalakítások annak érdekében, hogy 10 milliárd dollár körüli működési költséget tudjanak megspórolni, ezzel biztosítva azt, hogy ismét helyreálljon a rend, valamint folytatódhasson a fejlődés is. Miután szóba került, hogy az Intel Foundry még mindig nem igazán képes komoly megrendelőket magához vonzani, ismét azt kezdték el pletykálni az iparágin belül, hogy a helyzet vége akár az is lehet, hogy az Intelnek el kell majd adnia üzemei egy részét.

Az efféle drága üzemeket nem sok piaci szereplő tudja megvásárolni, az egyik lehetséges jelölt a tajvani félvezetőipari gyártóóriás, a TSMC lehetne, legalábbis elméleti szinten. A TSMC vezetője és elnöke nemrégiben reagált erre a felvetésre, és kerek perec kijelentette, egyáltalán nem érdeklik őket az Intel üzemei, ezeket nem is lennének hajlandóak megvásárolni.

Noha az állítás elsőre meglepőnek tűnhet, bőven van benne ráció, ugyanis az Intel üzemei nagyok, drágák, nagy gyártókapacitást kínálnak, így sokba kerülne a megvásárlásuk, és ez igazából nem is lenne játható út, hiszen egy efféle üzlet több szempontból is zsákutca lenne egy olyan nagy cég számára, mint amilyen a TSMC.

A nagy gyártókapacitás révén az Intel mind a TSMC, mind pedig a Samsung számára komoly riválisnak minősül, hiszen mindkét féllel fel tudja venni a versenyt ezen a téren. Az üzemek fenntartása persze nagyon sok pénzbe kerül, és a felvásárlás sem lenne kis összeg, igaz, ezt az akadályt még meg tudnák ugrani, ha érdemes lenne – de nem is érdemes ebben gondolkodni.

Egyrészt ezek az üzemek elsősorban az Intel saját termékeinek gyártására vannak optimalizálva, ennek megfelelően olyan gyártástechnológiákat használnak, amelyek passzolnak a célokhoz, illetve a gyártósorok berendezése is igazodik a feladathoz. Az Intel 18A és az Intel 14 gyártástechnológiák esetében még nem is lenne probléma a kompatibilitás, hiszen ezek már úgy készültek, hogy az Intel Foundry Service keretén belül külsős gyártók termékeit is le lehessen rajtuk gyártani, így az elektronikus tervezés-automatizációs (EDA) szoftverekkel is kompatibilisek. A régebbi node-ok esetében már nem ez a helyzet, így például a 14 nm-es, a 10 nm-es, az Intel 4, illetve az Intel 3 esetében már saját igényekre optimalizált munkafolyamatokat és EDA eszközöket használnak, amelyeket harmadik fél által fejlesztett chipek gyártására nagyon nehezen és költségesen lehetne átalakítani.

Másrészt a meglévő üzemek kiegészítése, új eszközökkel való felszerelése is rendkívül költséges és kihívásokkal teli feladat lenne annak érdekében, hogy egyéb gyártástechnológiákat is be lehessen vetni bennük. Az üzemek átrendezése és felszerelésük több milliárd dollárt emésztene fel, ami rendkívül komoly terhet helyezne bármelyik nagyvállalat vállára, míg az Intelnél ez az üzleti gyakorlat része. Igaz, messze nem lenne leküzdhetetlen feladat például egy olyan nagy cég számára, mint amilyen a TSMC, az viszont már nem biztos, hogy üzletileg meg is érné.

A TSMC számára egy ekkora felvásárlás rengeteg pluszköltséget eredményezne átalakítás és üzemeltetés terén, ami csökkentené a TSMC árrését, így a profit is kisebb lenne, ami negatív hatást gyakorolhatna az üzletmenetre, illetve a kutatásra és fejlesztésre fordítható keret alakulására is.

Az Intelnél óriási összegeket fordítanak kutatásra is fejlesztésre, ez jelenleg 16,5 milliárd dollárra rúg, és túlnyúlik az aktuális termékeken és a félvezetőipari gyártástechnológiákon is. A TSMC-nél szintén zajlik kutatás-fejlesztés, viszont messze nem költenek rá annyit, hiszen a célok is mások. Míg az Intel a nagy és drága projektektől sem riad vissza, addig a TSMC-t inkább a karcsú, hatékony üzleti struktúra jellemzi.

Amennyiben a tajvaniak mégis látnának fantáziát a felvásárlásban, mert például olyan helyzetbe kerül az Intel, hogy jó áron hozzá tudnak jutni az üzemeihez, a tranzakció jó eséllyel akkor is kudarcba fulladna, ennek oka pedig prózai: nem hagynák jóvá az illetékes szervek. Egyrészt a versenyjogi hatóságok megvétóznák, hogy az Intel gyárait felvásárolva minden eddiginél nagyobb szereplővé váljon a TSMC, lényegében konkurencia nélküli lenne a félvezetőipari bérgyártói szegmensben; másrészt az Amerikai Egyesült Államok sem nézné jó szemmel, hogy egy tajvani cég felvásároljon egy ekkora jelentőséggel bíró amerikai vállalatot. Az Intel az amerikai kormányzat számára is fontos, nemcsak stratégiailag, de politikailag és geopolitikailag is, valamint technológiai szempontból sem elhanyagolható szereplő.

Ezek alapján akkor sem lenne sok esély arra, hogy a TSMC megszerezze az Intel üzemeit, ha látnának fantáziát bennük.