2012-ben egy csillagász kutatócsoport méretes gyűrűrendszert azonosított egy extraszoláris bolygó körül. A vizsgálatok alapján a gyűrűk szélessége 180 millió kilométernek mutatkozott, ami nagyobb a Nap és a Föld távolságánál, és 600-szor szélesebb, valamint 200 ezerszer nehezebb a Szaturnusz gyűrűinél.
A gyűrűrendszerre úgy akadtak rá, hogy 2007-ben szokatlanul nagymértékű halványodást észleltek a 1SWASP J140747.93-394542.6 katalógusjelű csillag fényében. Az égitest fénye egy komplex mintázat szerint kezdett fakulni, majd újra kifényesedni. Minden jel arra mutatott, hogy egy exobolygó átvonulásáról lehet szó, míg azonban a legtöbb planéta nagyjából 1 százalékkal halványítja csillaga fényét, amikor annak korongja előtt áthalad, ez esetben a fényesség a jelenség egy pontján 95 százalékkal esett vissza. Világos volt tehát, hogy valami hatalmas objektum takarta ki a csillagot átmenetileg. A fényváltozások mintázata (a legnagyobb halványodást szimmetrikus, kisebb halványodások keretezték) pedig arra utalt, hogy ez valószínűleg egy gyűrűs bolygó lehet.
Mivel nagyon fiatal csillagról van szó, a szakértők valószínűsítették, hogy nem egészen olyan gyűrűrendszert látnak, mint a Szaturnuszé. Ehelyett úgy sejtették, hogy egy bolygó formálódásának voltak egy rövid időre tanúi: egy Jupiterhez hasonló méretű planéta születésének, amely hatalmas anyagkorongot gyűjtött maga köré a csillag körül létrejött protoplanetáris korongból. A fő halványulást keretező szimmetrikus fényjelenségek pedig valószínűleg rések lehetnek a korongban, amelyek formálódó holdakat rejtenek.
Ezzel a teóriával kapcsolatban azonban probléma volt, hogy az átvonulást csak egyszer látták a szakértők, így nem lehettek biztosak a gyűrű létezésében, és azt sem tudták, hogy mennyit kellene várniuk a következő hasonló folyamatra. Ennek kiderítése érdekében kutakodni kezdtek az észlelési archívumokban, még a Harvardon őrzött, 1890-től üveglemezekre rögzített fotókat is megvizsgálva, hogy felderítsék a csillag viselkedését.
A csillag összesen mintegy 42 ezer megfigyelését elemezték, és ezek közt egyszer sem találták nyomát annak, hogy az égitest halványodott volna. Ez elsőre rossz hírnek tűnik, de a megfigyelések hiánya is információkat hordoz. Feltételezve ugyanis, hogy az elmúlt 130 évben a bolygó többször is átvonult csillaga előtt, csak éppen akkor egyetlen földi távcső sem vizsgálta, a meglévő megfigyelések időpontjából következtetni lehet, hogy ezekre a feltételezett, hónapokon át tartó átvonulásokra mikor kerülhetett sor.
Ezzel kaptak egy nagy rakás lehetséges periódusidőt a kutatók, amelyeket azonban tovább tudtak szűkíteni. Például azzal, hogy a bolygónak bizonyos minimális távolságra kell lennie a csillagtól ahhoz, hogy meg tudja tartani saját gyűrűjét, és annak anyagát ne szipkázza el a központi égitest. Az eddigi egyetlen átvonulás adataiból pedig következtetni lehet a bolygó sebességére és maximális távolságára is, ami egy elég megbízható felső határt ad a periódusidőnek.
Mindezeket figyelembe véve a szakértők szerint az a legvalószínűbb, hogy a bolygó 16,5–17 földi év alatt kerüli meg csillagát, vagyis a következő átvonulásra 2024-ben kerülhet sor, de ha a hibahatárt is figyelembe vesszük az esemény 2021-től már jó eséllyel bármikor bekövetkezhet. Azt tehát ugyan továbbra sem sikerült igazolni, hogy valóban létezik a gyűrűrendszer a bolygó körül, de ha a szakértők számításai beigazolódnak, rövidesen újabb megfigyelésekre lesz lehetőség, amelyek már megerősíthetik a gigantikus porkorong létezését, és újabb információkkal is szolgálhatnak arról, és persze magáról a bolygóról is.
