A Föld a jelek szerint egyáltalán nem lassul le idősebb korára, legalábbis ami a kőzetlemezek mozgását illeti: egy nemrégiben megjelent tanulmány eredményei szerint a kéreg darabjai az elmúlt kétmilliárd évben sosem mozogtak olyan gyorsan, mint napjainkban. Ez azért meglepő, mert az eddigi kutatások éppen ennek ellenkezőjét mutatták. Ha viszont az új eredmények igazolást nyernek, magyarázatot adhatnak egy másik nemrégiben tett felfedezésre is, miszerint bolygónk köpenye több vizet rejt, mint a felszín összes óceánja együttesen.

A kőzetlemezek mozgása során a kéreg darabjai folyamatosan semmisülnek meg és épülnek újra. Az alábukó részek feloldódnak a köpeny magmájában, ellenkező oldalukon pedig ugyanezen folyamat fordítottja történik, vagyis a távolodó szegélyek közt feltörő olvadt kőzet folyamatosan építgeti a lemezeket.

A folyamatot a jelenlegi elméletek szerint a bolygó belső hője táplálja energiával. Mivel a Föld folyamatosan hűl, logikus következtetésnek tűnik, hogy a lemezmozgások az idők folyamán lassulni fognak. Egy ausztrál kutatócsoport tavalyi mérései ezt alá is támasztották. Martin Van Kranendonk és kollégái összesen 3200 tektonikus eseményekben érintett kőzetet vizsgáltak meg, és az ezekben koncentrálódott elemek mennyisége alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a lemezmozgások folyamatosan lassultak az elmúlt 1,2 milliárd évben.

Az Új-Mexikói Műszaki és Bányászati Intézet munkatársai azonban egy másik megközelítéssel vizsgálták a jelenséget, és méréseik szerint a lemezek mozgása nem lassul, hanem éppen ellenkezőleg, fokozódik. Kent Condie és kollégái azt tanulmányozták, hogy milyen gyakorisággal formálódtak új hegységek a lemezek ütközései következtében, majd méréseiket a vulkanikus kőzetek mágneses adataival kombinálva megállapították, hogy ezek milyen földrajzi szélességen keletkezhettek, és ennek alapján mikor milyen gyorsan mozoghattak a kontinensek.

Mindkét adatsorból az derült ki, hogy a lemezmozgások üteme fokozódott, és nem is akármilyen mértékben: a kontinentális ütközések és a földrészek vándorlási sebessége nagyjából duplájára nőtt az elmúlt kétmilliárd évben. „Arra számítottunk, hogy az átlagsebességek csökkenését mutatjuk majd ki, de egészen más lett a végeredmény” – mondja Condie, aki szerint a köpeny víztartalma megmagyarázhatja a különös jelenséget. Amikor a kéreg visszakerül a köpenybe, némi tengervizet is magával visz, és bár ennek túlnyomó része a vulkáni tevékenység nyomán újra visszakerül a felszínre, a Föld mélyének víztartalma összességében lassan, de kitartóan növekszik.

A víz jelenlétében a mélyben képződő anyagok pedig folyékonyabbá teszik a köpeny anyagát, felgyorsítva annak áramlási sebességét. Ez Condie szerint elég lehet ahhoz, hogy − túlszárnyalva a kéreg egyre hidegebbé és merevebbé válása okozta lassulást − gyorsabbá tegye a lemezek mozgását. Egyelőre sem Condie, sem Van Kranendonk eredményei nem tűnnek meggyőzőbbnek a másiknál, így nehéz eldönteni, melyik kutatócsoportnak lehet igaza. A következő évek hasonló vizsgálatai remélhetőleg előbb-utóbb pontot tesznek a vita végére, és akkor végre megtudhatjuk, hogy mi folyik a talpunk alatt − és mennyire gyorsan.