A dinoszauruszokhoz hasonló „arcberendezésű” csirkeembriókat hoztak létre az Illinois-i Egyetem és Harvard kutatói. A projekt célja nem az őshüllők feltámasztása vagy valamiféle csirke−dínó-hibrid létrehozása, hanem annak kiderítése, hogyan alakult ki az előrenyúló pofából a csőr a madarak evolúciójának korai időszakában, nagyjából 150 millió évvel ezelőtt, magyarázza Bhart-Anjan Bhullar paleontológus, a kutatás egyik résztvevője.
A madarak kialakulásának kezdeti időszakában ugyanis a hüllőkre jellemző, a pofa csúcsos, előrenyúló részét alkotó ikercsontok (premaxilla) hosszabbra nőttek, és egyetlen struktúrává kapcsolódtak össze, létrehozva azt, amit ma csőrnek nevezünk. A csontok összeolvadásának jobb megértése érdekében a szakértők csirkék és emuk embrionális fejlődése során vizsgálták a csőr kialakulását, és ezzel párhuzamosan aligátorokban, gyíkokban és teknősökben is tanulmányozták a pofa és az orr embrionális fejlődését.
A kutatók két olyan gént (FGF, Wnt) azonosítottak, amelyek fehérjéi kulcsszerepet játszanak az arckoponya fejlődésében, és eltérően fejeződnek ki a hüllőkben és a madarakban. A hüllőembriókban a fehérjék csak az állat formálódó arcának két piciny foltján voltak aktívak, míg a madarakban egy jóval szélesebb sávban mutattak nagy aktivitást. A szakértők szerint ez meglehetősen erős bizonyítéknak tűnik arra, hogy ez a két protein kulcsszerepet kapott a csőr kialakulása során.
A teória tesztelése érdekében a kutatócsoport tagjai az említett fehérjék működését blokkoló hatóanyagokat adagoltak több tucat tyúktojásba, majd a fejlődő embriókat összehasonlították a kontrollcsoport csirkeembrióival. A kezelt tojásokban az embriók pofája első pillantásra ugyan nagyon hasonlított a csőrre, a csontokat megnézve azonban egyértelművé vált, hogy a fehérjék blokkolásának eredményeként a madarak némelyike csőr helyett csúcsos pofát növesztett. Egyes embriókban a premaxillák részben összenőttek, másokban azonban a két csont különálló maradt, és jóval rövidebbre fejlődött, mint az a csőr esetében megszokott.
A kísérletben használt, és leginkább „csőrtelenné” fejlődött csirkeembriók koponyájának digitalizált modellje ráadásul sok hasonlóságot mutat a madarak közvetlen elődei közt számon tartott Archaeopteryx, illetve a szintén közeli rokon Velociraptor koponyájával. Bhullar elmondása szerint a csőr fejlődése kiváló példája lehet annak, hogyan alakulnak ki új testrészek az evolúció során néhány gén működésének megváltozása eredményeként. A továbbiakban a kutató egyebek mellett azt is meg akarja vizsgálni, hogy mely gének játszhattak szerepet az emlősök törzsfejlődése közben a koponya méretének megnövekedésében.
