GTA IV: Az év játéka és az év botránya!

Emlékszik még valaki Jack Thopsonra? Bizony, ő volt az a sokak által ményen gyűlölt, önjelölt keresztes lovag, aki szent háborút hirdetett az erőszakos videojátékok ellen. Sziklaszilárd meggyőződése volt, hogy a játékok teszik deviánssá a fiatalokat, s rontják meg társadalmunk legifjabb tagjainak ártatlan lelki világát. Ugyan az összes játékprogramot ellenségnek látta, volt egy, ami mindennél jobban irritálta Thompson urat. Autólopás, brutális emberölés, rendőrháború, drogkereskedelem és nyilvános ámokfutás... hát nem gyönyörű elképzelés egy játékra? Ez volt a Grand Theft Auto, mely hosszú évek alatt a negyedik részéhez érkezett, s bár Mr. Thompson már nincs a képben, most is sok ellenséget tudhat magánék a fejlesztő Rockstar Games (a továbbiakban csak R*). Az átvert és szerencsétlenül járt PC-játékosok vérszomjas tömegét...

GTA IV: Az év játéka és az év botránya!

Oldal I.

Emlékszik még valaki Jack Thopsonra? Bizony, ő volt az a sokak által mélyen gyűlölt, önjelölt keresztes lovag, aki szent háborút hirdetett az erőszakos videojátékok ellen. Sziklaszilárd meggyőződése volt, hogy a játékok teszik deviánssá a fiatalokat, s rontják meg társadalmunk legifjabb tagjainak ártatlan lelki világát. Ugyan az összes játékprogramot ellenségnek látta, volt egy, ami mindennél jobban irritálta Thompson urat. Autólopás, brutális emberölés, rendőrháború, drogkereskedelem és nyilvános ámokfutás... hát nem gyönyörű elképzelés egy játékra? Ez volt a Grand Theft Auto, mely hosszú évek alatt a negyedik részéhez érkezett, s bár Mr. Thompson már nincs a képben, most is sok ellenséget tudhat magáénak a fejlesztő Rockstar Games (a továbbiakban csak R*). Az átvert és szerencsétlenül járt PC-játékosok vérszomjas tömegét...

"Life is complicated..."

Történetünk ezúttal is Liberty Citybe kalauzol bennünket. Antihősünk, Nico Bellick Oroszországból érkezik a reménység városába, hogy ottani unokatestvérével új életet kezdhessen. Romannek ugyanis - állítólag - mindene megvan. Gyönyörű autók, hatalmas tengerparti ház, nők hada és persze Samantha, aki úgy szív, mint a porszívó... vagy mégsem? Niconak egyből szembesülnie kell a nyers valósággal. Unokatesója igazi lúzer, akit nem elég, hogy óránként aláz meg a főnöke és a szeme láttára igyekszik elszeretni tőle barátnőjét, de ráadásul a város leglepukkantabb negyedében lakik a leglepukkantabb lakásban, s taxisofőrként próbál meg érvényesülni. Niconak tehát nem sok választása van, ha valóra szeretné váltani az álmait. Vagy sodródik az árral s egyre mélyebbre süllyed az amerikai alvilágban, vagy marad a taxizás mellett és megpróbál nem belebotlani az éjszaka csúnya embereibe. Persze ha utóbbi volna a helyzet, akkor nem GTA, hanem Crazy Taxi: Russan Edition lenne a játék címe.

A történetről ennél többet nem szeretnék elmondani, mert akár hiszitek, akár nem, a játék talán legerősebb része. Nico karaktere soha nem látott szimpátiát ébreszt a GTA-t ismerő játékosokban. Nem elég, hogy egyből azonosulni tudunk alapjában véve jó személyiségével, de ahogy épül fel a sztori, úgy válik számunkra is egyre nyilvánvalóbbá, hogy a "rosszkor rossz helyen" szituáció miféle végkifejletet eredményezhet még egy amúgy tisztességes szándékú embernél is. A néma Claude, a megalomán Tommy és a "jó vagyok, de mégis gangsta" CJ után valódi felfrissülés Nico figurája. (Ha nagyon akarnám, talán Tommy Angelohoz tudnám legjobban hasonlítani a Mafiából) Az pedig már csak hab a tortán, hogy maga a történet is az eddigi legkomolyabb hangvételű, amit GTA-ban láthattunk. A San Andreas marhaságait tessék elfelejteni, mert itt drámától kezdve a romantikáig mindennel összefutunk majd.

Oldal II.

"Big Mouth Prick..."

Maga a játékmenet engem kísértetiesen emlékeztet a híres mesére a lányról, aki hozott is ajándékot, meg nem is. Az alapok nem változtak, ám felületét tekintve a dolog nagyon sok apró csiszoláson esett át, s az amúgy kevésnek tűnő nyers újítás mégis forradalmat hozott a GTA sorozatba. Ahogy átvesszük az irányítást Nico felett, minden lehetségessé válik. Elkezdhetünk randalírozni, autókat lopni, vagy szimplán nekiállhatunk a küldetéseknek, hogy minél hamarabb megnyissuk a város elzárt részeit (igen, a hídlezárásokat ezúttal sem ússzuk meg - a terroristaveszély miatt... jó, mi?). Maga Liberty City a legnagyobb, amit eddig sandbox játékban láthattunk. Alapterületét tekintve nagyjából San Andreas állammal egyenértékű, ám sűrű úthálózata és elképesztően valóságos népsűrűsége miatt még ennél is méretesebbnek fogjuk érezni. Nem nehéz elveszni benne mindössze a bámészkodás miatt, s mivel a város New York képzeletbeli mása, sok ismerős helyet fogunk meglátogatni a végigjátszás alatt.

Ha éppen nem a küldetésekkel bajlódunk, hát elmehetünk versenyezni, autókat lopni, minijátékok garmadáját próbálhatjuk ki, tévét nézhetünk a lakásunkban (némely műsorban nem kis nevek fognak feltűnni, készüljetek!), hallgathatjuk a rádiót, szörfözhetünk a játék beépített Internetén, vagy csak szimplán csinálhatjuk a balhét, hogy ne unatkozzunk. A rend éber őrei persze igyekeznek minket korlátozni ezen tevékenységünkben, ám azt nem mondanám, hogy túlzottan törik magukat. A körözésnek ezúttal is hat szintje van, ám aki a korábbi részek vértizzasztóan nehéz küzdelmeire gondol, téved. Az első három szint gyakorlott GTA-snak a nullával ér fel. A zsaruk lassúak, bénán lőnek, s úgy eleve kevesebben vannak. A negyedik, ötödik és hatodik csillag már picit komolyabb, hisz beszáll a buliba a terrorelhárítás (ők váltják a SWAT-ot) és az FBI is, de nem kell megijedni. Megfelelő felszereléssel még mindig nem okoznak akkora fejtörést, mint hajdanán. Útlezárásokkal nem fárasztják magukat túl sűrűn, nekünk jönni is csak óvatosabban mernek, s előcsalogatásukhoz már tömeggyilkosnak kell lennünk. Megszabadulni tőlük ezúttal könnyebb lesz, mert a GPS-en jól behatárolt terület az, ahol épp köröznek minket, mi több, jelzi a felénk közeledő rendőrautókat is. A mesterséges intelligenciájuk viszont meglepően jó. Ügyesen veszik a forgalmi akadályokat, használják a fedezékeket, és ez a játék összes ellenfelére igaz.

Maguk a küldetések nem sokat változtak a korábbi részek óta. Elmegyünk az egyik betűhöz vagy jelhez a térképen, megnézzük a kiválóan rendezett átvezetőt, majd megkapjuk az alapvető utasításokat. Öld meg ezt, lopd el azt, menj el oda és hozd át ide... kb. ilyen típusú missziókra lehet számítani. Mindezek viszont olyan változatosak és olyan jól vannak összerakva, hogy nem válnak monotonná a sokadik variációra sem. Hozzá kell még tenni, hogy csak a fő szál végigvitelére úgy jó 30-40 órát kell szánni, s akkor még nem volt szó mellékküldetésekről vagy - ne adj' Isten! - 100%-os végigjátszásról. Ezekért most még jobban meg kell küzdenünk, mint valaha, és mivel a város milliónyi érdekességet és apróságot rejt (felsorolni nem fogok, az egy külön cikk lenne), valószínűleg napokat fogunk Liberty Cityben tölteni.

Oldal III.

Információs társadalomkritika?

A GTA4 egészen új módját használja a karakterekkel való kommunikációnak. A mobiltelefont. Szinte hihetetlen, hogy a hétköznapokban oly gyakori eszköz micsoda változást indukál a játékmenetben. Működése pofonegyszerű: ha épp nem hívnak minket rajta, hát mi hívhatunk, s vállalkozhatunk küldetésekre, vagy léphetünk kapcsolatba barátainkkal. Csak nyomjuk meg a felfelé kurzort, válasszuk ki a menüt, a nevet, a témát (lehet munka, szívesség, szórakozás, stb.), és mehet is a hívás. Amennyiben nincs kedvünk a küldetésekkel foglalkozni, hát ne válaszoljunk a hívásokra, úgyis csörgetnek majd még. Ha azonban lógni van kedvünk a haverokkal, elhívhatjuk őket minijátékokat játszani (a dartstól a bowlingig minden van), bulizni vagy berúgni. A legnagyobb poén viszont a csajozás. A San Andreas "kissé" elnagyolt megoldásai óta sokat fejlődött a széria. A hölgyek nem csak azt figyelik, hogy milyen jól vezetünk, vagy hogy hová visszük őket, de az öltözködésünkre is képesek kritikus megjegyzéseket tenni. Ha pedig épp akkor hívnak bennünket, amikor egy másik nőnemű egyénnel múlatjuk az időt (talán egy prostival), inkább ne vegyük fel, mert még a valóságot is meghazudtoló módon tudunk botrányt kavarni a játék világán belül.

Ha már a világnál tartunk, elég annyit mondani, hogy él. Komolyan, nem volt még ennyire a társadalmat reálisan prezentáló játék a piacon. Mindehhez pedig hozzájárul a lenyűgöző képi és hangzásvilág. A régi részek nem voltak túl innovatívak, ha a grafikáról volt szó, ám a GTA4 bebizonyította, hogy a R*-nak ez sem akadály. Nem elég, hogy a karakterek kidolgozottsága FPS-eket megszégyenítő színvonalon mozog, de a területek kivitelezése és úgy összességében a design már művészi formát ölt. A konzolos verziók óta nagyon sokat nőtt a látótávolság, a textúrafelbontás pedig össze sem vethető a régivel. A fizika és a járművek mozgása zseniális, sokkal élethűbb, mint eddig bármikor. A zene és a szinkron már említésre sem érdemes. Na nem azért, mert olyan rossz, hanem mert a R*-tól megszokott, egyenesen a tökéletes szót kimerítő kategóriába esik. Nico akcentusa, a szereplők viselkedése vagy rádiók pazar változatossága már önmagában egy egész játékot elvinne a hátán. Tökéletes munka.

Az irányítással kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Nem rossz, de az autózáskor kötelezően forgatandó kamera kifejezetten idegesít. A verekedés és a célzás ezúttal hasonlít a Bullyhoz. Választunk egy hullajelöltet a jobb egérgombbal, s a ballal vagy ütünk, vagy lövünk. Az arzenál a megszokott, így sokat nem érdemes beszélni róla, mindössze a fegyverek ballisztikai modellezése érdemel némi kiemelést. A bunyó nem rossz, a Q-val rúghatunk, míg az R-rel jobbegyenest oszthatunk. Mindenesetre nem fogunk vele sokat bajlódni, maximum az ártatlan járókelők molesztálására jó.

Ha már nextgen GTA, akkor multiplayer. Ez ma már elvárás, ám eddig sokan nehezen tudták elképzelni, miképp is lehetne megvalósítani ezt egy olyan játékban, mint a GTA. Az MTA mod ugyan prezentált némi élményt a régi játékokkal, de nem volt olyan gép vagy netkapcsolat, amin ne laggolt vagy szaggatott volna időről időre. Nos, mindez elfelejthető a GTA4 esetében, mert itt a többjátékos opció már eleve adott. A sokféle játékmód önmagában még nem lenne kielégítő, viszont a személyre szabhatóság és az élő városban történő rombolás eddig még nem látott élményt nyújt. Míg a konzolos változatok csak 16, addig a PC-s 32 játékost enged egyszerre randalírozni.

Oldal IV.

A feketeleves

Mivel az olvasók nagy része hajlamos a cikket az értékelőbox megtekintése után elolvasni, biztos vagyok benne, hogy szorul némi magyarázatra az ott feltüntetett szám. Hisz fentebb csak dicsértem a R* termékét. Nem is vonnám vissza a szavaimat, mert a játék, mint olyan, a tökéletesség határait súrolja, viszont az a pofátlanság, amivel ezt a portot a PC-s tábornak a képébe nyomták, minden eddiginél felháborítóbb. Az egész a telepítésnél kezdődik. Az még hagyján, hogy mind a Rockstar Social Clubot, mind a Games for Windows!-t aktiválni és telepíteni kell, de hogy ezek után még így is csak szerencse kérdése, hogy elindul-e a játék, az már közröhej. A program nem elég, hogy bugos, de olyan gépigénnyel bír, amilyennel még nem találkozhattunk korábban. 512 megás videokártya? Felejtsd el! Ha nincs 1 GB-osod, akkor már búcsúzhatsz is a High beállításoktól. Ugyanez igaz a processzorokra. A 2 Ghz-es, duplamagos procik nem elegek a GTA4 rendes futtatására. Ha nem a 20 fps-es értéket akarod nézni Fraps alatt, akkor ajánlott a 3 Ghz-es, inkább három- vagy négymagos CPU, kb. 4 giga memóriával megtámogatva.

Nagy gépigény? Nulla optimalizáltság? Oké, még lenyelhető lenne, hisz a dobozra ráírtak alapvetően tükrözik, hogy ezt a játékot nem az egyszeri, casual-gamereknek találták ki. Viszont hogy mindemellett még a hibák tömkelegével is meg kell küzdenünk, az már több mint dühítő. Az egész a beállításokkal kezdődik. Elsimítás nincs, mint ahogy a textúrák és szűrők beállíthatósága sem szeparálható el a felbontástól. Azaz ha teszem azt a monitorunk nem támogatja az 1600x1200-zat, hanem mondjuk "csupán" 1280x1024-et ismer, nincs lehetőségünk High vagy Highest beállítások mellett játszani, akármilyen atomerőművünk legyen is. Ugyan ez utólag feloldhatóvá vált, a megvásárláskor nem egy játékos arcára csalt fancsali fintort. S hogy mit reagált ezen észrevételekre a R*? Szerintük a játékosok a hibásak, mert túl gyenge gépeken várnak túl jó eredményeket, valamint nem frissítik a drivereiket. Hát köszönjük szépen! Annyit még hozzátennék, hogy pont a cikk írásakor vált elérhetővé az első javítás, ami sok bugot megold, de csodát azért nem kell várni. Ha tudjátok, telepítsétek fel a legfrissebb drivereket is, mert egyes gépeken drasztikus (30-40%) sebességnövekedés érhető el.

Mit is mondhatnék így végezetül? Sok dologról direkt nem ejtettem szót, mert úgy érzem, jobb, ha ti fedezitek fel. A PC-s GTA4 jött, látott, s mint játék, győzött. De mint program, citromdíjra érdemes. Ha nagyon erős géppel rendelkeztek, vagy csak szimplán nem zavar az amúgy elég ronda felbontás, mindenképp tegyetek vele egy próbát, de erősen ajánlom, hogy megvásárlás előtt inkább kérjétek kölcsön valakitől. Jól példázza a pórul járt tömegek elkeseredését, hogy a különböző internetes piactereken egymást érik az olcsóbbnál olcsóbb, friss GTA4 példányok. Szóval csak óvatosan...

Chocho

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward