• *pókszerű hangok*

Gyerekként sokakat lenyűgöz a rovarok és egyéb csúszómászók világa, de van egy olyan réteg is, aki sikítva menekül bármiféle csápos mozgó izétől. A Grounded ezt az élményt hívja elő, megspékelve egy bunker/sátor/bázis építős játékkal, fakardokkal és egyéb fegyverekkel vívással és a kíváncsiság és a világ felfedezésének örömével. Ez a játék inkább gyerekeknek készült, akik ugyanúgy rá tudnak majd kattanni, mint a Minecraftra, csak itt nem lesznek kockák, zombik és sárkányok sem. A túlélő játékok minden aprósága helyet kapott, így a gyűjtögetés a menekülés, a felszerelés fejlesztése, a bázisépítés és a küldetések is.

A halálnak sincs hatalma felettünk, hiszen a felszerelésünk rongálódik csak kicsit, a ledobott hátizsákunkhoz azonban vissza kell futnunk, ha vissza akarjuk szerezni gyűjtögetett és lecraftolt javainkat. Ebben a játékban furán hangzana a corpse run kifejezés, pláne, hogy tényleg gyerekjátéknak vehető (egy szintig), de ettől függetlenül a gyerek lelkű felnőttek is jól elszórakozhatnak vele, akár családi kalandra is indulhatunk 4 fős co-opban.

Egy félresikerült kísérlet után a hátsó kertben ébredünk, a méretünk akkora, hogy egy katicabogarat hátasnak használhatnánk, egy fűszálon megülő vízcsepp pedig bőségesen elég, hogy egy jó időre szomjunkat oltsa. Felfedezésre indulunk és az első néhány perc a rácsodálkozás és az aranyos találkozások ideje. Karaterünk integet a hangyáknak, ormányos bogárról mond vicceket és kavicsokat, növényi rostokat és „gallyakat” gyűjtöget – csak jó lesz valamire alapon. Hamarosan belefutunk egy kutatólaborhoz hasonló sátorba is, ahol nemcsak a történetszállal kapcsolatban fedezünk fel néhány mozaikdarabocskát, de kutatókká is válunk.

A Grounded ugyanis tudományos felfedezés köntösébe csomagolja az alapanyagok és a belőlük nyert tudás vagyis a receptek mechanikáját – nem is sejtettük, hogy zseni gyerkőc tudósok a karaktereink. Analizáló eszközünk 3 töltettel bír, majd idő kell neki, hogy vissza töltődjön. Később ugyanezen kis bázisok adnak majd küldetéseket nekünk, amikért tudománypontokat kapunk (Raw Science), ezekből pedig újabb recepteket, passzívokat (mutációkat) és hasonlókat vásárolhatunk. Megszerzett tudásunk birtokában elkezdhetjük minden túlélő játék egyik legjobb részét, vagyis felszerelést fejleszthetünk/gyárthatunk és bázist építhetünk.

Fűszálakat fogunk kivágni, 3 levelű lóheréket hordunk haza, agyagot ásunk ki, követ fejtünk, makkot csapkodunk darabokra. Ezen felül a következő alapanyagot bizony bogarakból és egyéb rovarokból fogjuk kinyerni. Hiába cuki az ormányosbogár a húsa remek eledel, kitinpáncéljából pedig pajzs lesz. A levéltetűről egy kisállat jut eszünkbe, de ő is eleség, emellett hasznos édes kis cseppeket hagy maga után ami alapanyag lesz főzésben. A hangya vagy katicabogár páncél/fegyver szintén önmagáért beszél, de poloskákkal, szúnyogokkal, szentjánosbogarakkal is találkozni fogunk és ha sikerül elejteni őket, akkor kiszedegetjük a darabjaikat.

A tápláléklánc csúcsán pedig itt nem az ember áll, még akkor sem, ha úgy gondolja egész jó páncélt craftolt és 2 fejlesztést kapott fegyvere is van. A legbrutálisabb ragadozó a pók és annak különféle típusai. Ez az épp kikelt kis pókoktól (spiderling) az Orb Weaverre keresztelt (igen, a keresztespók-félékhez tartozik) rémségen át a Wolf Spider (Farkaspók) nevű gyilkológéppel bezárólag azt jelenti, hogy nincs esélyünk. A korábban említettek közül a kicsiket azért nehéz legyőzni, mert többen vannak, a nagyobbak túl erősek, a Farkaspók pedig ráadásul gyorsabban fut mint mi sprintelünk és csak a terepakadályok menthetnek meg minket (talán).

A játék medium nehézségen, soloban elég komoly kihívásokat tartogat. Hiába tényleg a 2-es szintű nehéz páncél és a fejlesztett fegyverek, figyelnünk kell arra is, hogy melyik rovar mire érzékeny vagy mire van ellenállása. Hangsúlyozottan ajánlott csapatosan játszani, nem csak a co-op örömei miatt, hanem azért is, mert kis csapatunk többféle taktika bevetésére is képes és főként harci érték tekintetében komolyabb ütőerőt képvisel. Van íj, hajíthatunk lándzsát, de a rovarok sem hülyék, vagy ránk dobnak egy sav/mérges gáz bombát vagy megrohamoznak minket. Gyorsabbak mint gondolnánk és ha nem vigyázunk tényleg pár csapás vagyunk nekik.

A Grounded komolyan vette a táplálékláncot és azt is, hogy a rovarok is összefognak. A legjobb példa rá a hangyaboly, amit megtámadva özönleni kezdenek a harcosok, de a dolgozók is nekünk esnek vagy jelzik a többieknek, hogy merre vagyunk. Ha pedig a hangyákról van szó tudni kell azt is, hogy a dolgozók egész nap élelmet keresnek, ami azt jelenti, hogy ha a nyárson épp bogarat sütünk, akkor oda fog jönni és leeszi az összeset. Vagyis kerítéssel kell védenünk a területünket, de az is segít, ha a hangyából alapanyagot kreálunk (csak sajnos ő nem ehető).

Jó esetben bázist valahol a térkép közepén építünk, de jól nézzünk körbe, mielőtt rászánjuk magunkat. Az ugyan előfordulhat, hogy arra bóklászik egy katica, egy pók vagy szentjámnosbogár, de ha a szomszédban lakik az előbb sokat emlegetett nyolclábú, akkor bajban leszünk. Hiába lesz ugyanis ágyunk ahová visszaspawnolunk, azonnal újra megtámad minket és még hálóval is körbe „köpködi” a helyet, hogy beleakadjunk (és bele fogunk, az tuti).

Volt, hogy fél órát töltöttem azzal, hogy megpróbáltam elkergetni, megölni, elcsalni a pókot a bázisom közepéről de csak azt értem el, hogy még egyed odahúztam. A vége az elköltözés lett és amikor napok múlva arra jártam a pók is visszament a szomszédban levő tanyájára, de az a bázis onnantól fogva ideiglenesként, kiegészítőként funkcionált csak. Emellett kis hálózsákos táborokból elég sokat fogunk építeni, ugyanis az éjszaka, finoman is mondva nem a mi időnk.

Nem elég, hogy alig látunk és ezen egy fáklya szerű eszköz sem segít sokat, de a pókok ilyenkor méginkább előbújnak és szó szerint vadászni indulnak. Menekülni sem könnyű a sötétben, a vörös szemű hatalmas csáprágójú dög pedig ha lehetséges még félelmetesebb látvány. És itt említést érdemel a játék egyik kiegészítő beállítása, ahol arachnofóbia esetén beállíthatjuk, hogy mennyire legyen életszerű a pók a játékban. A teljesen kidolgozott példányból így eljuthatunk a két gömbig (ami a lény fejét és potrohát jelzi), amin két piros gömb a szemeket jelképezi. Ez ugyanúgy le fog vadászni minket, de nincs óriási szűrös láb, csáprágó és a többi.

Zörejek, állatka hangok tekintetében is hangulatosra sikeredett a Grounded és 4 karakterből választhatunk kezdetben (2 lány, 2 fiú,) akik másféle karakterűek, így másképp reagálnak a világ történéseire, az interakciókra és a felfedezésekre is. A zene szuper, synthwave, 80-as évek hangulatú, nagyon illik a játékhoz és az a Justin E. Bell jegyzi, aki a Pillars of Eternity játékok és a The Outer Worlds esetében is remekelt.

A Grounded alaptörténetét valószínűleg olyan fejlesztőcsapat találta ki, akik gyerekkorukban sokat bóklásztak a kertben, látták a Drágám, a kölykök összementek minden részét (többször is) és bevallottan a Stranger Things sorozatnak is rajongói. A történet egyre szövevényesebbé válik, a tudományos és őrült tudósos szál is hamar bekapcsolódik. Bossharcok is várnak minket és a hatalmas, felfedezésre váró kert megannyi biomot, 59 féle állatot, rejtett laborokat, föld alatti járatokat, eldobált üdítős dobozokat, figurákat és sok egyéb felfedezni valót tartogat számunkra.

A fejlesztők az elődök és a hatások előtt tisztelegve másolni ugyan nem akartak (kicsit azért sikerült), de a 80-as, 90-es évek, a synthwave utánérzés, a fura tudományos kísérletek, laborok mellett a rovarok és egyéb bogarak világa 2022-ben úgy tűnik szórakoztató, kihívásokkal teli és jól összerakott játékot eredményezett.