1. oldal

A PlayStation 4 megjelenésével sokan azt vártuk, hogy a Sony és a Polyphony Digital egy újgenerációs Gran Turismóval lep meg bennünket, ám Xbox-os konkurenciájukkal ellentétben (akik már piacra dobták a next-genre készült Forza 5-öt) a japánok továbbra is a PS3-ra koncentráltak. Emiatt nem egy ember adott hangot csalódottságának, mi azonban próbáltuk a dolog jó oldalát nézni, hiszen így legalább a GT5-re építkezve egy tökéletesített versenyjátékot készíthettek a fejlesztők. Mert mi tagadás, akármennyire is szerettük annak idején a sorozat ötödik részét, voltak komoly hiányosságai. Tény viszont, hogy nagyon ambiciózus próbálkozás volt az előző Gran Turismo, hiszen hihetetlen mennyiségű autó és pálya szerepelt benne, plusz a fejlesztők komoly sérülésrendszert és vezetési modellt is tettek hozzá. És bár összességében egy jól sikerült játék kerekedett belőle, szinte nem volt olyan eleme, amely ne szenvedett volna egy-egy kisebb hibától. Mindez három évvel ezelőtt történt, ez idő alatt a csapat elkezdett dolgozni a GT6-on, amitől elvártuk, hogy hiánytalanul javítsa ki a korábbi rész tökéletlenségeit, és ezúttal tényleg vegyen le mindenkit a lábáról.

Egy hatalmas pirospontot már rögtön az elején behúztunk a játéknak, ugyanis a program PlayStationös alkotástól szokatlan módon magyar nyelven szólal meg, méghozzá nem is akárhogyan. Örömmel jelenthetjük ki, hogy kivételesen jól sikerült a hazai lokalizáció, nem tapasztaltunk félrefordításokat, nincsenek erőltetetten magyarított szavak, minden a helyén van. Édes anyanyelvünkön olvashattuk a tanítómód üzeneteit, amelyek szép lassan bevezetnek a megújított főmenü és a különféle lehetőségek rejtelmeibe. Aki játszott a GT5-tel, az bizonyára emlékszik, hogy milyen kuszára sikeredett a menürendszer, mely egymásra hányt ablakok tömkelegéből állt. Mindez most egy fokkal átláthatóbb lett, aminek köszönhetően sokkal könnyben lehet navigálni a játékmódok között. Az új menüben gyorsan szemet szúrt, hogy a Polyphony Digital ezúttal elhagyta a B-spec névre keresztelt könnyed csapatmenedzser lehetőséget. Őszintén szólva egy csöppet sem hiányoltuk, hiszen szívesebben ülünk mi a virtuális volán mögött egy ilyen alkotásban, a csapatvezető szerepét töltse be más. Ami a többi játékmódot illeti, azokat szinte egytől egyig átemelték az előző részből a fejlesztők, így a rutinos rókák nem sok újdonsággal fognak találkozni.

Ez a játék legnagyobb problémája, hiszen hibába a rengeteg tartalom és versenyfajta, ha már láttuk őket a széria előző felvonásában. És ezt tessék szó szerint venni, hiszen nagyon sok olyan futam van, amelyeket egy az egyben átmásoltak a GT5-ből a fejlesztők. Ez leginkább a licenc kategóriában lévő vezetéstechnikai gyakorlatoknál figyelhető meg, amelyek ugyanazok, mint korábban, sok esetben még a helyszínül szolgáló pálya sem változott. Persze akadnak azért új kihívások, például hihetetlen módon egyszer még a holdra is kiruccanunk az amerikai holdjáróval. A többi korábban látott versenytípus is visszatért, vannak gokartos, ralis és NASCAR futamok, amelyekben legendás pályákat és autókat próbálhatunk ki. Mellettük természetesen továbbra is megtalálhatóak a hagyományos verseny és utcai pályákon lebonyolított futamok, több kategóriára osztva. Ezeket úgy tudjuk megnyitni, hogy dobogós helyezéseket, és ezáltal sok csillagot gyűjtünk magunknak. Utóbbiakhoz kapcsolódnak az úgynevezett „kávészünet” feladatok is, amelyek egy-egy kategória mellékküldetéseinek tekinthetőek. Nem kötelező őket megcsinálni, de felüdülést jelentenek az állandó száguldás közepette. Olyanokra kell itt gondolni, mint adott számú bója ledöntése minél rövidebb idő alatt, vagy amikor 1 liter üzemanyaggal kell a lehető leghosszabb távot megtennünk. Nem egyszerű ezeknél megszerezni az arany serleget, de ha szeretnétek a magatokénak tudni a jutalmul felajánlott különleges verdákat, akkor ajánlott minden kategóriában jól szerepelni, és sok ilyen feladatot megcsinálni.

2. oldal

Ami a további játékmódokat illeti, a korábbi részhez hasonlóan ismét van árkád mód, amelyben mi magunk állíthatjuk be, hogy melyik pályán, milyen autóval teljesítenénk hagyományos futamot, időmérő etapot, illetve drift versenyt. Itt van lehetőségünk osztott képernyős módban is játszani, ha akad egy ismerős, aki szívesen versenyezne velünk. Természetesen az online multi sem maradt ki, ám az sem sokat változott a Gran Turismo 5 óta. Nem maradt ki a tuningolás és az autó karbantartás lehetőséges sem. Előbbi keretében új alkatrészeket szerelhetünk be autónkba, utóbbinál pedig lemosathatjuk verdánkat, olajat cserélhetünk benne, illetve újjá varázsolhatjuk a kasztnit. Végül pedig, nem lehet teljes az autópornó a „fotóutazás” lehetőség nélkül, amelyben (akárcsak a GT5-nél), nagyon szépen kidolgozott helyszíneken tudunk gyönyörű állóképeket készíteni járgányaikról. A képlopás lehetősége versenyek közben is adott, ugyanis visszajátszáskor bármelyik autót tetszőleges szögből megörökíthetjük, sőt még különféle szűrőket, effekteket is használhatunk, hogy még egyedibbek legyenek képeink (cikkünk képei mind így készültek).

Most pedig térjünk rá a Gran Turismo 6 azon elemére, ami a legjobb, és egyben a legrosszabb dolog is a játékban. Nem másról van itt szó, mint az autókról, amelyek már az előző részben is komoly vita tárgyát képezték. Ugyanis a fejlesztők által nagy dérrel-dúrral beharangozott óriási felhozatal egy része kidolgozatlan modellekből állt, amelyeket alacsony felbontású textúrák borítottak, nem volt belső nézetük, és a sérülésmodelljük is elég kezdetlegesre sikerült. A jó hír, hogy a GT6 ismét elképesztő mennyiségű járgányt vonultat fel, még többet, mint korábban. Ám akármilyen hihetetlen, a Polyphony Digital szinte semmit sem foglalkozott a standard (kidolgozatlan) gépekkel, továbbra is különbséget kell tennünk a prémium kategóriás, és a gyengébben kinéző modellek között. Előbbieket hihetetlen részletességgel dolgozták ki a fejlesztők, gyönyörűek kívülről és belülről is. Ám a másik kategória autói közelről ugyanolyan rondák, mint korábban. A Polyphony szerint ezeket is feljavították az előző rész óta, de véleményünk szerint a különbség minimális. Kidolgozott belső nézet továbbra sincs, csak egy textúrázatlan, fekete utasteret láthatunk, amit már a GT5-ben is megkaptunk egy patch formájában. Ami pozitívum, hogy a sérülési modell kismértékben javult a standard autóknál, de ez még mindig távol van attól, amit elvárhatnánk. Illetve bekerült a játékba egy Vision GT menüpont is, amelyben rengeteg speciális koncepció autót találhatunk. Mivel idén 15 éves a sorozat, ezért a fejlesztők felkérték korunk nagy gyártóit, hogy tervezzék meg álomautóikat. Jelen pillanatban ezek közül még nem érhető el mindegyik, tudomásunk szerint szép lassan fogják őket leleplezni az idő múlásával. Most még „csak” a Mercedes csoda autója van bent, ami meg kell hagyni, kinézetében és teljesítményében is páratlan.

Mielőtt rátérnék a külcsín kivesézésére, egy bekezdés erejéig szeretnék kitérni a GT6 egy sokat vitatott elemére, a mikrotranzakciós modellre, amelyet a fejlesztők beleszőttek a játékba. Ez annyit jelent, hogy valódi pénzért tudunk játékbeli krediteket vásárolni, amelyeket aztán autókra, kiegészítőkre, fejlesztésekre költhetünk. A legkisebb csomag, 4 angol fontba, azaz körülbelül ezernégyszáz forintba kerül, amiért ötszázezer kredit üti a markunkat, míg a legdrágábbért 40 fontot (14.000 Ft) kell a kasszánál hagynunk, ezért 7 millió játékpénzt kapunk. Csak hogy képben legyetek az autók árairól, a legmagasabb árú autó 20 millió kreditbe kerül, amiért majdnem 120 fontot (42 ezer Ft) kell fizetnünk. A fejlesztők, és sok játékos azzal védik ezt a modellt, hogy nem kötelező azt használni, hiszen mindenre össze lehet gyűjteni a pénzt a játékban is. Ám ha meg akarjuk gyorsítani a fejlődésünket, akkor mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk. Nem szeretnék igazságot tenni az ellenzők és a támogatók között, de három dologra érdemes emlékezni. Egyrészt a GT6 nem egy ingyenes játék, hanem eleve több mint tízezer forintot kell kiadnunk rá, így elég visszásnak tartom, hogy a kiadónak ez nem elég, és még több pénzt akar kihúzni a zsebünkből. Valamint azt se felejtsük el, hogy már a régi játékokban is volt lehetőség plusz pénz szerzésére, ám azért nem kértek el nevetségesen magas összegeket a cégek, hanem csak be kellett ütnünk egy árcéduláktól mentes csalás kódot, és már ömlöttek is a milliók. A legrosszabb azonban az, hogy a játékmenetre is hatással lehet a fizetős „csalás”. A játék első verziójában jóval kevesebb zsetont kaptunk a versenyekért, mint a GT5-ben, így rengeteg „grindelésre” volt szükség, hogy a drágább autókat megvásárolhassuk. Biztosan nem véletlen, hogy pont most jelent meg a mikrotranzakciós lehetőség, ami megoldást jelenthetett a türelmetlenebb játékosok számára. Szerencsére ezt a hibát a fejlesztők korrigálták a második javítócsomagban, amely megnövelte a jutalmak összegét, illetve bónuszt adott azoknak, akik minden nap bejelentkeznek a programba.

3. oldal

De ennyi elég is erről a témáról, vessünk inkább egy pillantást a játék technikai megvalósítására. Ebből a szempontból a Gran Turismo 6 nagyon hasonlít elődjére, ami nem feltétlenül baj, hiszen már az is nagyszerűen nézett ki egy konzolos játékhoz képest. Az újgenerációs masinák és a bivalyerős PC-k korában persze már nem olyan ütős a látvány, mint korábban, de még így is elégedetten csettinthetünk, hiszen a fejlesztők egy „ősrégi” hardveren hozták össze ezt a grafikai színvonalat. A (prémium) autók jól néznek ki, a pályák is egyediek, bár utóbbiaknál meg kell jegyeznünk, hogy legtöbbjüket csak átemelték a GT5-ből. A technikai szakik szerint a játék motorja már jobban kezeli a fényeket, mint elődje, ám ez csak akkor feltűnő, ha egymás mellé rakjuk a két alkotást. Ám akkor az is fel fog tűnni, hogy míg az előző részben élesek voltak az árnyékok, most mintha egy fokkal elmosódottabbak lennének. Ezzel együtt le a kalappal a PS3 előtt, hiszen mindezt natív 1080p-s felbontás mellett, 60fps-sel tudja futtatni a konzol. A hangokat illetően nem lehet panaszunk, az autók hangjai ütősek lettek, szinte beleremeg az ember, ahogy a sportkocsik motorjai sivítanak a hosszú egyenesekben. Jól sikerült a zenei válogatás is, de ha mégsem tetszene, játék közben elindíthatjuk a merevlemezen lévő saját számainkat is.

A végső értékelés előtt szeretnénk feltenni egy kérdést a Polyphony Digital számára: miért hagyták figyelmen kívül a GT5-ben csalódott játékosok kívánságait? Hiába kaptunk néhány újdonságot, a korábbi rész negatívumai közül csak keveset sikerült orvosolni, pedig nem kellett új motort készíteni, sem az újgenerációs platformokra fejleszteni. Adott volt a GT5 technikája, ám ahelyett, hogy arra építkezve tökéletesítették volna a játékmenetet, néhány extrával újra kiadták az előző részt. Vannak új autók és pályák, áttekinthetőbbek lettek a menük is, ezt nem lehet vitatni. De ezeket leszámítva nem jut eszünkbe olyan komoly újdonság, ami indokolná, hogy a GT6 egy teljes értékű, új rész legyen a sorozatban. A kidolgozatlan autókat nem textúrázták újra, a mesterséges intelligencia is maradt a régi, a mikrotranzakciós részről pedig ne is beszéljünk.

Távol álljon tőlünk, hogy a sárba tiporjuk a programot, hiszen mindezek ellenére ki merjük jelenteni, hogy önmagában nézve továbbra is egy jól sikerült autós játékról beszélhetünk. Ha annak idején nem vettétek meg az előző részt, nyugodtan szerezzétek be a széria legújabb darabját. Hiszen a grafika az esetek többségében még mindig csodásan fest, rengeteg autó és verseny vár ránk, valódi élmény a vezetés. Ám ugyanezt elmondtuk 3 éve a GT5-ről is, ahhoz képest a széria hatodik darabja csak egy teljes árú kiegészítő lemez. Így akinek megvan otthon az előző rész, az teljesen feleslegesen ad ki pénzt a folytatásra, nem veszít vele sokat, ha kihagyja. Ez a kettőség érzékelhető értékelésünkben is, hiszen hiába sikerültek jól a játék egyes elemei, a kerek egészet nézve nem tudunk jobb pontszámot adni a Polyphony Digital munkájára.

Platformok: PlayStation 3