Batman a ma is élő történetek alapján eddig 5 Robinnal dolgozott együtt. Mindegyikük kiemelt szerepet kapott a képregényekben és később mind saját szuperhős nevet, ruhát és történetszálat kaptak. A sor Richard Grayson-nal kezdődött 1940-ben és őt követte Jason Todd, Tim Drake, Stephanie Brown és Damian Wayne. Bár mindegyikük kiemelten fontos szereplő volt, még közülük is kiemelkedik Jason Todd története ami a Batman képregények sötét hangulatához is szorosan kapcsolódik, sőt, egyfajta megteremtőjévé is vált.
Jason Todd fiatalon, 16 évesen vált Batman társává és lázadó, engedetlen, lobbanékony karakternek ábrázolták, ami komoly nemtetszést váltott ki az olvasókból. A történetszál végül odáig jut, hogy Batman megvonja Jasontól, hogy Robinként vele tartson, felismerve, hogy a fiú még nem dolgozta fel szülei halálát és látva, hogy a bevetéseiken Jason öngyilkossággal felérő helyzetekbe keveri magát sorozatosan.
Már ez a helyzet is pattanásig feszítette a Batman univerzum két ikonikus karakterének helyzetét, de az 1988 és 89 között futó Halál a családban szál más szempontból is egyedi volt. Itt fordult elő először, hogy a kiadó lehetőséget adott a rajongóknak, hogy beleszóljanak a történetbe és ezáltal a végkimenetelbe is. Telefonos szavazással lehetett dönteni arról, hogy Robin a történet végén életben maradjon-e vagy sem. A szavazás szoros, 5343–5271-as aránnyal végül az előbbi mellett döntött és nem csak Jason sorsát pecsételte meg egy időre, de a képregénynek is egy sokkal sötétebb irányt szabott, ami abban az időben még ritkaságnak számított.
A Gotham Knights felütése sem kevésbé sötét: Batman halott. Temetése után 4 fiatal hős vállát nyomja Gotham városának sorsa. Ez pedig nem csak azért lesz kemény dió, mert őket sokkal kevésbé ismerik el igazságosztónak, mint elhunyt pártfogójukat. Batman eltűnésével (hiszen sokan nem tudják, hogy valójában ki volt ő) a bűnözők is merészebbé válnak, káosz uralkodik el a városban.
Gordon felügyelő halálával pedig a rendőrségen belül egy korrupcióba hajló és a köpenyeseket bűnözőnek tekintő vonal kezd megerősödni. Ha pedig ez nem lenne elég, a nagy nevű bűnözők fülébe is eljut Batman hiányának híre, sokan azt is összerakják, hogy meghalt és ez persze ahhoz vezet, hogy a Sötét lovag visszatartó ereje is megszűnt. Mr. Freeze, Harley Quinn, A Pingvin is a saját pecsenyéjét sütögeti és közben nevetséges kezdőknek tartják Batman örököseit.
A Denevérember azonban nem hagyta segítség nélkül a fiatalokat. Nem csak egy új bázist kapnak, de eszközöket, egy rejtélyes, felgöngyölésre váró ügyet és persze a jó öreg veterán, Alfred társaságát. Batgirl, Robin, Nightwing és Red Hood mindent megtesz, hogy az ügy végére jussanak, de hamar kiderül, hogy az ügy szövevényesebb és halálosabb, mint elsőre sejtették. Titkos társaságok, összeesküvések és a város problémái mellett a szuperbűnözők és a saját létjogosultságuk a megtalálása is fontos része lesz annak a történetszálnak a végig járásában, amelynek lezártával talán Batman halálának kérőjeleire is választ kapnak hőseink.
A játék két részre oszlik. Nappal a karakterek közötti párbeszédek, az információk és nyomok átbeszélése és a személyes kapcsolatuk, egymásra adott reakcióik kapják a főszerepet. Ilyenkor tudunk craftolni, ruhákkal/színekkel játszani és edzésként a játék harci mechanikáival ismerkedni. Szabadon válthatunk a karakterek között és ez adja talán a Gotham Knights egyetlen újrajátszhatósági értékét, ugyanis minden szereplő hozzá illő módon reagál a nyomozás fejleményeire és a küldetések párbeszédei során is. A történetszál része a 4 szereplő hátterének, múltjának, jelenének és az egymáshoz való viszonyának az elmesélése is és ez szerencsére a főszálhoz hasonlóan izgalmas és jól kidolgozott rész lett.
Amikor azonban leszáll az éj, hőseink útnak indulnak és Gotham utcáin járőröznek. Itt elég sok minden történik, de alapvetően a bűnüldözés lesz a feladatunk. AR radarunkat használva bűnesetekről kaphatunk infót, odasietve pedig közbeléphetünk. Érdemes kiszúrni, hogy ki informátor a bandatagok közül, ugyanis az ő „segítségükkel” összegyűjtött nyomok (clue) egyfelől konkrét éppen zajló bűnesetekhez vezetnek el minket (és radarozni sem kell, megkapjuk őket waypointként a térképen) másfelől beleszámítanak a főszál nyomozásaiba és a másnap éjjeli járőrözésbe is – vagyis előre is dolgozunk.
Minél több bűntettet hiúsítunk meg annál több XP és nyersanyag üti a markunkat és annál több lehetőségünk van arra is, hogy a történet különböző részeihez kapcsolódó challenge-eket is kipipáljuk. Mindemellett az elit Knightood skillek eléréséhez is gyúrnunk kell, így ennek az eléréséhez is hasznos ha minél több időt töltünk az utcán.
Az első probléma viszont ez a játékkal. Az éjszakai őrjárat egy ponton túl önismétlő, unalmas grindelés és felüdülést esetleg csak az ad, hogy ellenségeink változatossága a történet előrehaladtával és a mi fejlődésünkkel együtt változik. Hasonlóan alig fogjuk várni, hogy eljussunk addig, hogy unlockolni tudjunk quick travel pontokat, ugyanis denevér motorral átszáguldani a városon éjszakánként szó szerint 4x oda és vissza nem jó móka, hanem tömény unalom.
Még akkor sem, ha a város amúgy szépen kidolgozott és érdekes kerületekből áll és sok ikonikus helyszínben bővelkedik. A lakóiról, a sima civilekről inkább szó sem essék, mert a tőlük kapott egy mondatos reagálásokat arra, hogy épp feltűnünk a színen, nemcsak fárasztó, de egy ponton már irritáló is volt olvasgatni – önismétlő és lényegtelen, mintha tényleg figyelemre se lennének méltóak.
A fő történetszál és a szupergonoszokkal összefüggő nyomozások viszont kimagaslóan – vagy elvártan – jól sikerültek. Izgalmas, fordulatos és nagyon jól reflektál arra a tényre, hogy az új hősöknek még meg kell dolgozniuk azért, hogy komolyan vegyék őket. Mindemellett rengeteg apróságot, kis párbeszédet, felfedezendő, kibogozandó titkot raktak a szálba, ami tényleg leköti az embert és egy pillanatig sem unalmas. Kár, hogy nem vettek át több dolgot, főleg a mellékküldetések tekintetében a Pókemberből – ott még a gyűjtögetési is sikerült egy fokkal kevésbé fárasztóvá varázsolni azzal, hogy mindegyikhez tartozott egy kis beszélgetés és háttérmorzsa.
A harc ötletes és a speciális (a játékban Momentumnak hívott „energiából”) elsüthető speciális képességek mellett elég sokrétű a hősök arzenálja. Mindemellett a harcmodoruk és a mozdulataik is eltérőek, ami még tovább növeli ennek a résznek az értékét. Jól tesszük, ha nem ragadunk le 1-2 szereplőnél, hanem mindegyiküket kipróbáljuk vagy épp, ahogy sokan teszik, naponta váltogatunk közöttük. Esetleg egy kis szerepjátékos elemet belevéve az adott hős személyiségéhez illően választjuk ki, hogy aznap kit küldünk ki a „színpadra”.
Egy probléma azonban itt is akad sajnos. Egyfelől a karakterek mozgása lassú és darabos, ha fordulni, ne adj Isten, megfordulni szeretnénk, akkor arra sok időt kell hagyni, ugyanis ahhoz képest, hogy magasan képzett harcművészek és olimpikonokat megszégyenítő atléták, borzalmasan darabos a mozgásuk ezen része, szerencsére a többi azért rendben van. Emellett a városban, az épületeken való mozgás is tartogat meglepetéseket és sajna nem a jó fajtából.
A grappling hook-kal való pontos célzáshoz kb. fél másodpercre meg kell állnunk, ha nem akarjuk, hogy a mozdulat átrántsa egy másik tetőre vagy épületdarabra a célpontot jelentő kis ikont (sajnos nagyon sokszor megesett) és emellett az épületekre felmászás, a szegélyről való felkapaszkodás időnként olyan beragadásokat okozott, amit ilyen kaliberű játéknál – és főleg a Pókember után – el sem akartam hinni.
A Gotham Knights annak fog tetszeni leginkább, aki a történetért és a hősök hátteréért, az apró morzsákért jött. Akinek a csihi-puhi hiányzik, az inkább egy Assassin játék felé veszi az irányt. Gotham hatalmas város és sajnos a maga módján üres is, de a rajongóknak ez sokkal kevésbé fog feltűnni, mint annak, aki akcióra vágyik és arra, hogy történjen már valami. A hangulat, és még egyszer, kiemelten, a fő történetszál zseniális, a többi mintha viszont csak mellékszerepet kapott volna, mert hát mégis csak meg kell tölteni egy nyitott világú játékot valamivel.
A DC hangulat letagadhatatlan, a karakterek kiemelkedően jók, a maradékon pedig át kell rágnunk magunkat, ha be akarjuk járni az egész utat. végülis lehet, hogy a hősök útjához hasonlóan ez a nehézség, amit el kell viselnünk a cél érdekében. Csak épp játékosként inkább azt várnám, hogy minden téren szórakoztassanak – remélem a jövőben nem hiába.
