Egy Albert Einsteinnek – valószínűleg tévesen – származtatott, idézet szerint nem is az univerzum, hanem az emberi ostobaság az igazán végtelen. Egy ilyen idézetre azonban jólesően lehet bólintani, példákat hozni, és némi önreflexióval, nem is feltétlenül csak mások tetteiből, életéből. Azonban ehhez az a szűrő is hozzá tartozik, ami által a világot látjuk - ott rejtőzik az élményeink, közegeink, tapasztalataink és életünk szereplőinek hatása által kiváltott ezernyi és ezernyi információ, tanulság csomag. Ez pedig a videojátékok terén nem csak egy játék fogadtatásában, de értelmezésében is érdekes különbségekhez vezet.

Az egyik legtöbbet vitatott téma videojátékok terén az agresszió, ami némi tájékozottsággal sejthetően nem egysíkú és egykomponensű helyzet. Egy közelmúltban összegzett kutatás is azt találta, hogy a játék hatását ugyan nem szabad kifelejteni, de a játékost körülvevő család, környezet, azok viselkedése, probléma és stressz megoldási kísérletei, mintái és a játék szerepe (pl. túlzott használat) is legalább ilyen fontos. Főként, mivel egy kiegyensúlyozottabb, nem agresszív élettér, közeg képes ellensúlyozni a játék hatását.

A Gord egyszerre jeleníti meg az agressziót, a túlélést, az összefogást és a jó értelembe vett egymásra utaltságot. A közösség és az egyén kapcsolatát, ahol nem a kényelem, hanem a túlélés van inkább a középpontban. Emellett viszont az egyéni erősségek, képességek is szóba kerülnek és kis közösségünket nem egyszer kell úgy „összeraknunk”, hogy mindenféle feladatra, kihívásra legyen hozzáértő.

A világról nehéz bármi jót is elmondani, legalábbis a mitológiája, történelme terén. A hosszú-hosszú évek óta tartó teljes sötétségben a tűz fénye az egyetlen, ami menedéket és túlélési esélyt ad az embereknek. A sötétségben furcsa szerzetek, szörnyetegek rejteznek és még ha nem is találkozunk velük, a szurokfekete világ nem a miénk, nincs benne helyünk. Azt, hogy az istenek bukása, harca, a mágia félresiklása okozta -e, művelt fők kutatják és habár szó esik egy ősi kötetről, ami a fény visszatértét hirdeti, a remény egyre haloványabb. Pláne akkor, amikor hódítók érkeznek, hogy az ezen a vidéken rejtőző aranyat megszerezzék maguknak.

A mi feladatunk lesz, hogy a hódítók fő seregének megérkezte előtt előkészítsük a terepet. Hamar bebizonyosodik, hogy a válogatott rettenetek, mocsarak és a sötétség ölelte mindennapok közepette ez korántsem könnyű feladat.

A gord a játék nyelvében kis falut, megerősített települést jelent, vagyis egy olyan talpalatnyi földet, ahol a cölöpkerítésen belül építeni, fejlődni lehet – egy szóval életben maradhatunk még ezen a mostoha vidéken is. A kampány során területről területre vándorlunk és gordokat alapítunk, ahogy haladunk tovább. A hátrahagyottakat – remélhetőleg – eléggé megerősítettük, hogy megmaradjanak, ahogy pedig haladunk újabb és újabb tudással vértezzük fel magunkat. Ez persze a játék tutorialjába is bele van építve és lépésenként sajátítjuk el az alapépületek, a specializációk, a fejlesztések, a harc, a varázslatok és egyéb dolgok menedzselését.

Alapanyagként fa, nád, étel, agyag, vas, arany mindegyikére szükségünk lesz, ha ütőképes települést szeretnénk fejleszteni. Embereink mindegyikének van karakterlapja ami a különféle munkaterületekben való jártasságukat és fejlődési lehetőségeiket láthatjuk. Mert hiába ért valaki a betakarításhoz (cutting) például, amivel fát, nádat is szerezhet, ha mondjuk -30%-a van arra, hogy fejlessze ezen tudását. Sokkal érdemesebb egy járatlanabb, de nagyobb fejlődési potenciállal rendelkező emberünket ráállítani erre a feladatra. Emellett a harc, a felfedezés, a bányászat a kereskedés és az étel előteremtése is alapkészség.

Persze egy ember szerencsére nem csak egyetlen dologban lesz jártas, ahoyg haladunk előre mi választjuk ki, hogy kiket viszünk tovább az úton. Itt érdemes belekalkulálni azt is, hogy a játék „lecsippent” embereket az épp otthagyott gord népességéből, de újakat is felajánl, akik a következő vidéken csatlakozhatnak hozzánk potenciálisan. 7 emberrel kezdünk és általában 12-vel végzünk egy pályán, hacsak valami katasztrófa nem történik.

Katasztrófából pedig van elég. Emberünket megtámadhatja egy csapatnyi farkas, és ha nem sikerül elfutnunk, vagy felmentő sereget küldenünk, akkor bizony odaveszik. Ha 0 HP-n a földre kerül egy falusi, őt még van egy kis időnk megmenteni, de ha az is lejár, akkor annyi volt. Emellett az örök sötétség embereink elméjére is komoly terheket ró, vagyis a megtébolyodás lehetősége is ott van a pakliban. Ezt nem csak a sötétség, de a szörnyetegek, holttestek felfedezése és egyebek is növelik – kész szerencse, hogy a fürdőház és a kocsma már rég kitalált intézmények, és remek regenerációs lehetőséget adnak testi és lelki bajokra.

Viszont rossz esetben testi vagy mentális téren is maradandó sérülést szenved egy emberünk és a gyógyítás ilyenkor már nem olyan egyszerű – boszorkányokat, remetéket kell felkeresnünk a gyógyulás reményével. Ráadásként csapdák, méreg is a lehetséges halálokok között van, de találkozhatunk boss szerű horrorokkal is – nagyhatalmú démoni szörnyekkel – akikkel vagy alkut kötünk és áldozatot mutatunk be, vagy brutálisan nehéz csatában mérkőzünk meg. A harcban a hitünk és az ezért kapott varázslatok is segítségünkre lesznek, tehát gordunk spirituális életét is jó, ha fejben tartjuk és fejlesztjük.

Sajnos a játék egyik nagy hátránya az alapvető mechanikákból adódik, így nehezen lehet azt mondani, hogy kikerülhető lenne. A varázslatok alkalmazása már mikromenedzsment magában, de a rengeteg kezelni való mellett ez is csak egy újabb tehernek érződik. Vagyis eljuthatunk ahhoz, hogy minden limitált, minden fogyóban van, állandó váltogatás és átszervezés mellett 4 színtéren is folyamatosan figyelnünk kell (felfedezés, nyersanyagok begyűjtése, varázslatok, emberek-feladatok). Ez pedig túl sok is lehet a mikromenedzselésből és az állandó átszervezésből.

Összességében egy erős dark fantasy vonalat képvisel a Gord, ahol törzsek, az elvadulás szélén egyensúlyozó emberi közösségek igyekeznek túlélni egy reményvesztett és szó szerint sötétségbe fulladt világban. A szláv mitológiából és fantasyból merítve igényes és kidolgozott eredettörténetet és saját mitológiát kapott a világ, ahol istenek, démonok, hősök, varázslatok, rituálék és babonák színesítik a világot. a szerepjátékos vonalhoz jól illik az RTS, amit azért szerencsére le tudunk pausolni, döntéshozatalnál vagy a település átszervezésénél ez hatalmas segítség.

Elég sokrétű, hogy a gyűjtögetés, az embereink fejlesztése és a felfedezés, mellékküldetések, döntéshelyzetek mellett a történetszállal kapott feladatok is érdekesek legyenek. A felfedezés pedig a sötétség miatt még inkább érdekes, mert tényleg bármi ott lapulhat a következő pár méteren, de az erőforrások, nyersanyagok felszedése, kinyerése is sokszor áldozatokkal jár. Akinek a dark fantasy világ, a limitált erőforrásokkal és emberanyaggal való zsonglőrködés szimpatikus, annak érdemes kipróbálnia magát a Gord kihívásaival szemben, és ki tudja, még az is lehet, hogy a végén – ha igazat mondanak a legendák – talán újra kisüt a nap.