I. oldal

A God of War első része 2005-ben jelent meg, majd azonnal a toplisták élére került, Kratos nevét pedig azóta minden akciójáték-rajongó ismeri. David Jaffe sok inspirációt merített a Clash of the Titans filmből (aminek a feldolgozása most fog a mozikba kerülni) így nem meglepő, hogy az alapokat a Görög mitológia szolgáltatta. Két évvel később, 2007-ben megjelent a második epizód, amire sokan csak mint a PlayStation 2 hattyúdalára szoktak hivatkozni. Már bőven tombolt a nextgen-láz, kint volt mindhárom új gép, a GoW 2 mégis az öregedő masinát állította a középpontba, mert dacára minden folytatásokkal szembeni előítéletnek, a játék több szempontból is túlnőtt elődjén. Hosszabb, brutálisabb, összetettebb és még látványosabb volt, ráadásul már direkt lezáratlanul hagyták a végét, ami ordított egy befejező részért. Nem is volt hát szükség bejelentésekre, tudtuk, hogy Kratos még egyszer visszatér és beteljesíti végzetét!

Az erő egy isten megöléséhez

A történet ott folytatódik, ahol a második rész véget ért, a világ legnagyobb háborúja elkezdődött: istenek harcolnak Titánokkal, és Kratos sem éppen a hátsó sorból nézelődik. Kezdéskor egy szusszanásnyi időt sem hagy nekünk a GoW, azonnal a dolgok sűrűjébe kerülünk, majd fél óra játék után megkínál minket az első epikus boss harccal is. Az izgalom és az adrenalin tehát garantált, kevés pihenő van csak, az események hajtanak minket előre. Bármifelé spoilerezés nélkül csak annyit mondanék a történetről, hogy van benne pár meglepetés, és nem sablonok szerint halad előre. Az elején van egy-két mozzanat, amin csodálkoztam vagy nem tetszett, de előre haladván ezeket már el is felejti az ember. Ahogy az alcímből és az előzetesekből is kiderült, Pandora szelencéje megint a történet fontos része, hiszen ez rejti az erőt, amivel akár egy isten is elpusztítható.

Indítás után bevezetőképpen kapunk egy hangulatos animációt, amiben az első két rész fontosabb pillanatai elevenednek meg egy-egy pillanatra, majd a főmenübe kerülünk. Ez semmit sem változott az eddigiekhez képest: Új játék, folytatás, beállítások, extrák. Utóbbi menüpontban, hogy érdemi dolgokat is kapjunk, végig kell vigyük a játékot. Ha ez megtörtént, rengeteg videót nézhetünk meg például a játék készítéséről, és megnyílik a Challenge of Olympus is, ami olyan, mint régebben a Challenge of the Gods volt, tehát különböző feladatokat kell végrehajtanunk. Az egyszerűbbek kimerülnek abban, hogy minél gyorsabban aprítsunk, míg a durvábbakban már időre kell teljesítenünk néhány igen nehéz próbát, például fegyver nélkül lenyomni egy raklap ellenfelet. Ha mindent képesek vagyunk végigcsinálni, akkor egyrészt nagyon ügyesek vagyunk, másrészt kinyílik az aréna, ahol aztán kedvünkre kaszabolhatunk.

II. oldal

A változás szele

Bár az irányítás nagyrészt változatlan maradt, azért vannak kisebb-nagyobb újítások a játékmenetben. Ilyen például az, hogy az életerő és mana mellett megjelenik az „item” (tárgy) csík is, ami a játék során fellelhető extrább fegyverek lőszerének felel meg és automatikusan újratöltődik. A három fő statunk növeléséhez most is gyűjtögetnünk kell a Gorgon szemeket, a Főnix tollakat és az Item megjelenése miatt már a Minotaurusz szarvakat is. Ezeknek a ládái már nincsenek annyira elrejtve, mint a PlayStation 2-es részekben voltak, ha nem rohanunk túlságosan, akkor a játék végére könnyen meglehetnek a maximális értékek. Amiket viszont jóval nehezebb megtalálni, azok az istenek különböző tárgyai, a legtöbb mellett ugyanis simán el tudunk úgy sétálni, hogy észre sem vesszük, ezért a gyűjtögetők mindig jól nézzenek körül.

Saját értékeink mellett természetesen nem árt a fegyvereinket sem erősíteni, főleg hogy most már a mágiahasználat is azokhoz kötődik: mind a négyhez tartozik egy-egy varázslat és elsütni csak az aktuálisan használt fegyverhez tartozót tudjuk. A fegyverek közül mindegyiknek megvannak a maga előnyei, de mágiából már van olyan, ami gyengére sikerült az alternatívákhoz képest, de cserébe változatos lett (lelkek idézése).

Mindezek mellett meg van a lehetőség, hogy felmásszunk nagyobb lények hátára és rájuk kényszerítsük akaratunkat. Nincs is jobb, mint egy küklopszot rángatni jobbra-balra és nézni, ahogy a kisebb ellenfelek hullanak, mint a legyek. Ráadásul a rendezés is jó lett, a sztori megfelelően van adagolva és a nagyobb jelenetek is elég változatosak. Előfordul, hogy például az áldozat szemszögéből nézhetjük végig ahogy véget vetünk Földi pályafutásának.

III. oldal

A játék nehézségi szintje kiegyensúlyozottabbá vált elődeihez képest, mert eddig minden GoW-ban volt egy-két jelenet ahol sokan leakadtak és csak rengeteg újrapróbálkozás után jutottak tovább. A harmadik részben God (normal) fokozaton csak kicsit ingadozik a kihívás mértéke, mindent meg fogunk tudni csinálni viszonylag kevés próbálkozásból, ha gondjaink támadnának. Szokás szerint a nehéz fokozat (itt Titan néven megy) már megizzasztja az embert, míg a kilockolható legnehezebb szint csak az igazi mazochistáknak való, minden elismerésem annak, aki végigcsinálja. A hosszát egyébként egy kicsit túlbecsülték a programnak a Sonynál, 12-15 órára van belőve, de normál fokozaton inkább 10-12 óra alatt kivégezhető, míg ha valaki a könnyű mellett dönt, akkor jó lesz az 10-nek is. Ez még mindig az átlag felett van sajnos (a többi játékra nézve sajnos) és tekintve, hogy egy pillanatig sem fogunk unatkozni ez idő alatt, ez nem rossz teljesítmény. Az újrajátszhatósági faktort nagyban emeli, hogy első végigvitel után a talált isteni tárgyak használhatóvá válnak és ezek nagyon erős bónuszokat adnak, ha ugyanazon a szinten játszunk. Az extrák menüpontban pedig megváltoztathatjuk Kratos kinézetét, ha sikerült az alapruhán túl megszereznünk valami mást is. Az első ilyen skin amit használhatunk (végigjátszás után megkapjuk) a négyszeresére növeli a sebzésünket, de a ránk mért sebzéseket is. Ez cseppet felgyorsítja az eseményeket.

Persze nem lehet elmenni a God of War technikai oldala mellett sem, hiszen már az előző részek is a PlayStation 2 ékkövei voltak ezen a fronton is. Nos, a fejlesztők nem véletlenül büszkék arra, amit elértek, mert a harmadik rész brutálisan néz ki (néha minden értelemben). Már nagyon sok videón láthattuk a megjelenés előtt, ahogy mozog az egész „pálya” és állandóan változik a környezet, ez fergeteges élőben. A világ maga sokkal sötétebb és komorabb lett, a háború megtette a hatását. A 60fps-es játékmenetet el kellett felejtenünk, de a látvány magáért beszél, az egész világ él és mozog, és csak nagyon ritkán fogunk kis felbontású textúrákba belefutni. Mindezt pedig úgy produkálja a játék, hogy az állásunk betöltésétől kezdve abszolút nem, vagy csak nagyon minimális mértékben fogunk töltésekkel találkozni, egy pillanatra sem szakad meg az akció!

A hangok hozzák a szokásos szintet, eddig sem volt baj velük, ezután sem lesz. A zenék tökéletes aláfestői a történéseknek, a szinkronhangok is jól sikerültek, néhány ellenfél pedig olyat tud üvölteni az arcunkba, hogy ha nem Kratossal állnánk velük szemben, akkor pelenkacserével járna a találkozás.

IV. oldal

A nagy vízen túl már tavaly kapható volt, nálunk csak most, a God of War III megjelenésével együtt érkezett meg a God of War Collection, ami egy Blu-ray lemezen hordozza az első két részt, hozzáigazítva azokat a PS3-hoz, ami többek között magasabb felbontást és trófea támogatást jelent. Akiknek esetleg kimaradt volna ez a két rész, azoknak mindenképp javasolt pótolni, erre remek lehetőséget nyújt ez a lemez, ami a GoW III legdurvább kiadásában, az Ultimate Trilogy Edition-ben is megtalálható. A csomag stílusosan Pandora szelencéjét tartalmazza benne a két lemezzel és az extrákkal (kosztümök, aréna, kártyák, stb.), de egyelőre úgy kell vadászni rá.

Összefoglalva az eddigieket: a God of War III iskolapéldája annak, hogy milyen egy közel tökéletes befejezés egy trilógiához. Igazából bármely apróbb hibát felróni neki kötözködés lenne, és én most nem vagyok kötözködős kedvemben. Ha valaki még nem érzi meggyőzve magát, szedje le a demót, az majd bemutatja azt is, amit a szavak nem adnak vissza. Ami a TPS műfajában az Uncharted 2, az a kaszabolós akciójátékok között a God of War.

[bold]Platformok: PlayStation 3

Tesztelt platform: PlayStation 3[/bold]