God of War – Helyre rakjuk Odinékat is?

A generációváltás ezúttal nem csak a technológiában érhető tetten, Kratos is megőszült, és az új játék is szakított a hagyományok nagy részével.

God of War – Helyre rakjuk Odinékat is?

I. oldal

Bevallom őszintén, mikor bejelentették, hogy készül az új God of War, nem voltam biztos benne, hogy örülnöm kéne. Pedig nagy rajongója vagyok a sorozatnak, ami máig viszonyítási alap a játékok között, és egy évtizeden át jó érv volt arra, hogy miért érdemes a PlayStation felé húzni az Xbox helyett vásárlásnál. Akkor mégis miért? Mert az eredeti trilógia egy szép kerek (és lezárt) egész volt, amire behúztak még egy előzmény sztorit is, szóval mondhatni mindent ellőttek, amit el lehetett (és akkor a két PSP-s címet még nem is említettem). Aggódtam, hogy a dollárjelek győztek és nem egy eredeti ötlet. Hogy kapunk egy, a régi sablonokra felhúzott játékot, némi erőltetett történettel. Aztán jöttek az egyre többet mutató trailerek és kiderült, hogy ez a God of War már nem az a God of War. De hogy mennyire nem, az csak az első indítás után derült ki.

Galéria megnyitása

Mert mi is jellemezte eddig a szériát? Fix úton járó kamera, villámgyors akció, QTE hegyek a boss harcoknál, a szokásos fegyverfejlesztgetés, és egymás utáni pályák, amiknél nincs visszaút. Meg persze megannyi ismerős elem, mint a széttörhető ládák és hát maga Kratos, aki nélkül nincs God of War. Na ennek a nagy részét most azonnal el is felejthetjük, ahogy a görög mitológiát is, de ez már egy ideje nem meglepetés. Ezúttal inkább az északiak isteneit vették kölcsön a Santa Monica Studio írói. Kratos ugyanis otthagyta a görög vidéket, és úgy látszik talált valakit, aki elviseli, és megosztja vele az életét, aminek a gyümölcse a fia, Atreos lett. Az elmúlt éveket viszonylag nyugalomban töltötte, az ideje nagy része vadászással telt. Ennek köszönhetően kicsit le is higgadt, már nem kapja fel a vizet minden apróságon, próbálja féken tartani magát, a családja érdekében is. A történet az anya halálával kezdődik, Kratosék pedig útra kelnek, hogy teljesítsék utolsó kívánságát. A dolgok hátterében azonban sokkal több is lehet, mint azt elsőre gondolnánk, az utazás pedig veszélyekkel teli.

Kratos és a gyerek kapcsolata az egyik fő mozgatórugója a játéknak. Előbbi megfontolt, mogorva és nehezen nyílik meg, míg utóbbiban még ott az ártatlanság és a kalandvágy, rácsodálkozik mindenre és örül az összes felfedezésnek, ami minket, játékosokat is magunkkal ragadhat, én is hajlamos voltam egy kicsit letérni a fő szálról és körülnézni ebben a viszonylag nagy, és az idő előrehaladtával egyre szabadabban bejárható világba. Bizony, az új God of War ha nem is nyílt világú, de erősen elindult abba az irányba! Nincsenek többé mögöttünk becsapódó ajtók, hogy aztán soha ne tudjunk visszamenni körülnézni, sokkal modernebb szemlélettel készült a játék, ami akár a hátránya is lehetne, de szerencsére a fejlesztők jól használták ki az így kapott lehetőségeket, és még a normál esetben unalmas utazásokat is feldobták néhány extra párbeszéddel. Atreus például nyaggatja evezés közben Kratost, hogy meséljen neki, aki rááll a dologra, de… azért az hamar kiderül, hogy nem nyerne díjat a történeteivel, a fiú legnagyobb bánatára (akinek dicséretére legyen mondva, hogy azért nem adja fel a dolgot egy-két kudarc után).

II. oldal

A világ egyébként nem csak a bejárhatóságát tekintve változott, a fix kameráknak is búcsút inthetünk, ezúttal Kratos válla fölül szemlélhetjük az eseményeket, és úgy forgathatjuk a kamerát, ahogy csak akarjuk. Szükség is lesz rá, mert rengeteg rejtett dolgot csak némi nyaktekergetéssel lehet megtalálni. Így viszont nincs meg az a luxusunk sem, mint régen, hogy jó esetben belátjuk az egész csatamezőt, tehát nem árt, ha figyelünk arra, hogy hol vannak ellenfelek, mert különben simán fejbevágnak hátulról.

Galéria megnyitása
A kivégző mozdulatok megmaradtak

A harcoknál maradva, hősünk egy kicsit belassult az évek alatt, és a megszokott pengék helyett egy óriási baltát, a Leviatánt forgatja, amit el is hajíthat, mert elég egy gondolat, és már repül is vissza gazdája kezébe. Ezen felül marad a pusztakezes harc és egy pajzs, amivel ütlegelhetjük is az ellent. Atreus pedig egyre nagyobb segítség lesz, ahogy fejlődik: nyilaival eltereli rólunk a figyelmet, kábítani is tud akár, és egy idő után a megfelelő eszköz birtokában akár vissza is hozhat minket az életbe (de csak egy ilyen tárgy lehet nálunk, szóval szó sincs arról, hogy a végtelenségig csinálhatnánk ezt).

Amiben már nem voltam biztos, hogy jó ötlet, az a felszereléseink bonyolítása és a fejlődésrendszer változása. Utóbbi olyan, hogy az összeszedett tapasztalati pontokból fejleszthetjük a képességeinket, de leszámítva a mágia helyett bejött rúnatámadások erősítését és Atreus feltápolását, szerintem kevés értelmes dologra lehet költeni, az újfajta támadások nagy részét én szinte sosem használtam (persze lehet, hogy csak én vagyok béna, előttetek a lehetőség, hogy kipróbáljátok őket). A felszerelésünk variálásában egy törpe testvérpár fog segíteni minket. Az egyik meglehetősen mocskos szájú, a másik pedig tisztaságmániás, szinte beájul, ha van egy kis agyvelő a baltánkon. Rengetegféle alapanyagot gyűjthetünk majd kalandjaink során, és ezekből új páncélokat vehetünk, vagy fejleszthetjük a már meglévő felszerelésünket. Lesz bőven választék, volt egy pillanat, amikor meg is ijedtem, hogy Diablót csináltak a God of Warból, de szerencsére annyira nem súlyos a helyzet. A felszerelésünk tápolása viszont kötelező, főleg ha az opcionális, nehezebb kihívások is felkeltik az érdeklődésünket.

Galéria megnyitása
Ez csak a kezdet (többet mutatni viszont spoiler lenne)

Márpedig azokból van bőven, a világ ugyanis elég nagy. Ha csak a főszálat követjük is, el lehet lenni ~20 órán keresztül, de ha felfedezőkörútra indulunk, akkor kiderül, hogy ennek a kétszerese is simán kijöhet, miközben gyönyörű, változatos tájakon járhatunk. Viccen kívül, le a kalappal a Santa Monica művészeinek, mert az aprólékos és mesés munkájuknak hála volt, hogy csak úgy leálltam nézelődni. És bár vannak ilyen-olyan szinten ismétlődő elemek, soha nem válik unalmassá a játék, bőven elég változatos. Amikor már azt hiszed mindent láttál, behoz valami újat, amitől tátva marad a szád. Mondjuk egy óriási, leláncolt sárkányt, aki tombol dühében. És mindezt egy teljesen opcionális térképrészen. Emellett pedig ahogy az már-már elvárható egy ilyen játéktól, van rengeteg gyűjtögetni való, mellékküldetés, titkos helyek, stb., tartalomban nincs hiány, vastagon ez a leghosszabb God of War eddig.

III. oldal

Kratos angol hangja egyébként ezúttal az a Christopher Judge, akit itthon főleg a Csillagkapuból ismerhet mindenki, mint Teal’c, de jó eséllyel a legtöbben úgyis a magyar hangjára emlékeznek. Nagyon jó választás volt, de ami talán fontosabb a hazai közönségnek, mert manapság elég ritka, a God of War magyar feliratot kapott. Sajnos nem tökéleteset, érződik rajta, hogy a fordítóknak a játék nélkül kellett dolgozniuk, de így is teljesen élvezhető, csak néha fut bele olyan fura dolgokba az ember, mint például „birodalomhajlítás”. Hogy mi? (Realm Shift az eredetije.)

Galéria megnyitása

A technikai részt igazából simán letudhatnám azzal, hogy a Santa Monica Studio hozta az elvárhatót. Azt viszont nem biztos, hogy mindenki tudja, hogy esetükben az elvárható, az közel a maximum, amit ki lehet hozni a vasból. A PlayStation 4 (Pro) pedig annak rendje és módja szerint izzad is rendesen, mert egy mikroszekundum pihenőt nem kap, amíg a God of War uralja a shadereit, és ennek köszönhetően visít is rendesen (főleg egy régen takarított sima változat tud hangoskodni). De van miért, a játék egyszerűen gyönyörű. A környezet aprólékosan kidolgozott, érezni végig, hogy mennyit foglalkoztak a részletekkel is, és a fények játékával, ami néhány területen kifejezetten fontos. Ráadásul a 2013-as vason is döbbenetesen néz ki. Cserébe persze ott 30 fps-re van zárva, amit általában tart is, a Digital Foundry elemzése szerint ritkán dob csak el képkockákat. A Pro tulajdonosok választhatnak a nagyobb felbontás és a kinyitott FPS közül, utóbbi a környezettől függően 35-60 FPS között mozog, ami széles skála, nem biztos hogy megéri. Majd a következő generációnál, ha már minden gép és kijelző dinamikus képfrissítést használ, érdekes lehet.

Értékelés

A God of War otthagyta a gyökereit, és a közönségével együtt nagyot változott az évek során. A témavezetése kicsit érettebb, ami miatt talán egy fokkal nehezebben fogja meg a fiatalokat, de a Cory Barlog által vezetett csapat kétségkívül egy mesterművet rakott le elénk, amit megkockáztatom, hogy azok is simán tudnak élvezni, akik nem játszottak az előző játékokkal. Teljesen komolyan mondom minden PlayStation 4 tulajnak: (többek között persze, de) ezért a játékért vettetek PS4-et! Egyszerűen kötelező. A többiek pedig lehet, hogy ezért fognak.

Galéria megnyitása

Galéria megnyitása

Galéria megnyitása grid_on

Neked ajánljuk

arrow_backward arrow_forward
Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward