Bevezető

Legfrissebb cikkünkben most ismét az asztali multimédia lejátszóké a főszerep. Ezúttal az ASUS O!Play névre keresztelt mindenes megoldását hasonlítottuk össze a WD szintén nem régiben piacra dobott WDTV Live lejátszójával, hogy kiderüljön: a 30000 forint körüli végösszegért cserébe melyik készülék adja a legtöbb szolgáltatást és melyik kínál zökkenőmentesebb kikapcsolódást a sötét, szürke őszi hétvégéken.

Nos, a rövid visszatekintés után most már csapjunk bele abba a bizonyos lecsóba, és nézzük meg, hogy mit is tud (papíron) az a két készülék, amelyek az elkövetkezendő pár oldalon keresztül  maguk a főszereplők lesznek. Az alábbi kis táblázatban minden lényeges információt megpróbáltunk összeszedni a termékekről, ám a nyers specifikációk alapján azért még senki se vonjon le messzemenő következtetéseket. Nem érdemes.

Ahogy az a fenti táblázatból is kiderül, a két újdonság egyáltalán nem mondható kispályásnak. A lejátszók megismeréséhez rögtön lapozhatunk is, ugyanis az elkövetkező pár oldalon részletesen is bemutatjuk az újdonságokat.

ASUS O!Play

Elsőként az ASUS O!Play névre keresztelt multimédiás mindenesét vesszük szemügyre. A gyártó a terméket egy tetszetős dobozba csomagolta, amely dizájnjában tökéletesen passzol a benne rejlő készülékhez. A csomagolás informatívnak ezúttal nem igazán nevezhető, ugyanis semmi lényeges információt nem találunk meg rajta a termékkel kapcsolatban, no de annyi baj legyen, ez csak apró hiányosság jelen esetben.

A doboz belsejében elsőként magát a lejátszót pillanthatjuk meg: az O!Play egy fekete kartonból készült keretben foglal helyet, amely alatt egy fekete karton papír található. Ez a karton papír választja el a kellékeket a készüléktől: nézzük is meg, hogy eltávolítása után mi fogad bennünket:

A kellékek sorában szinte minden jelen van, amire csak szükségünk lehet, vagyis nem, mégsem. Azt a fránya HDMI kábelt most is lespórolták, pedig igen jó lett volna, ha az ASUS nem áll be a sorba és riválisaival ellentétben nagyvonalúan mellékeli a HDMI kábelt. A dobozban egyébként Kompozit A/V kábelt, valamint egy angol és egy európai szabványú tápkábelt találunk. A kellékek sorát maga a tápadapter zárja. A leírások között egy felhasználói kézikönyvet, valamint egy CD-t találunk.

Az O!Play-hez egy átlagos méretű távirányítót kapunk, amely ergonomikus kialakítással bír és minden szükséges funkcióhoz tartalmaz egy-egy gombot. A gombok elhelyezése kifejezetten jó: rövid használat után már sötétben is megtaláljuk a főbb funkciók gombjait, ám a felirat, vagy hangsáv váltásához azért még rá kell nézni az eszközre.

A távirányító egyébként átlagos súllyal bír: az AAA típusú elemekkel együtt sem mondható nehéznek, fogása pedig kifejezetten jó. A furcsa matt hatású műanyag felületen nagyon meglátszanak az ujjlenyomatok, amelyeknek letakarítása eléggé nehézkes feladat, egyszóval zsíros kézzel, evés közben ne nagyon fogdossuk a távkapcsolót. A távirányítóhoz egyébként kapunk egy csomag AAA elemet is, így azonnal használatba is vehetjük a rendszert. A gombok áttekintésekor feltűnhet, hogy hangerőszabályzó nem nagyon van a távirányítón. Ez azért kellemetlen, mert így két távirányítót kell használni filmnézés közben, azaz a hangerőt csak a TV távszabályzójával növelhetjük és csökkenthetjük. Kényelmetlen, de így jártunk.

A kellékek és különböző tartozékok bemutatása után most már vessünk néhány pillantást a Realtek RTD 128X lapkakészletre épülő O!Play-re is. Az eszköz viszonylag nagy méretekkel rendelkezik, amely alapján joggal gondolhatnánk, hogy beépített merevlemezt is tartalmaz. Ne gondoljuk, mert sajnos nincs benne. A készülék háza egyébként tetszetős, de itt is matt fekete műanyagokkal találjuk szembe magunkat, legalábbis a fedlapon és a készülék alján. A termék jobb és bal oldalán, valamint az elején egy fényes plexi lap helyezkedik el, ami dizájnos ugyan, de nagyon-nagyon vonzza az újlenyomatokat, amiket mellesleg nehéz is róla letakarítani, mert igen érzékeny a plexi lapka. Az előlapon az USB-s vagy eSATA-s adattárolók aktivitásáról, valamint a készülék működéséről árulkodik egy-egy pici led. Ha szemből nézzük az O!Play-t, akkor a bal oldalon találunk egy USB 2.0-s portot, valamint egy Power Over eSATA portot is. Ez utóbbi megoldás egy eSATA és egy USB 2.0-s portot foglal magában, így nem kell külön kábelt alkalmazni a tápellátáshoz. A két port között egy picike mikrokapcsoló bújik meg, ez tulajdonképpen nem más, mint a RESET gomb, amivel a rendszert alaphelyzetre állíthatjuk vissza.

A tetszetős kis lejátszó hátlapi csatlakozói között egy Kompozit A/V csatlakozót (Videó és Audió L/R kimenetek), egy optikai audió kimenetet, valamint egy HDMI 1.3-as szabványra épülő csatlakozót és egy RJ45-ös Ethernet portot találunk. A negyedik képen, a jobb szélen a tápadapter csatlakozóját látjuk. Nos, ezzel ki is veséztük a rendszert. A szerkezet egyébkén 10-12W-os fogyasztás mellett üzemel terhelés alatt, ami ebben a kategóriában átlagos eredmény. Ezt az értéket egy USB 2.0-s WD Passport meghajtó társaságában mértük, HD film lejátszása közben.

A rendszer a hosszas tesztelés alatt nem melegedett különösebben, de azért ne helyezzünk a tetejére mobil merevlemezt tartalmazó házat, mert könnyedén túlmelegedhet az O!Play. A termék stabilitásával nem volt probléma, mindössze egyszer fagyott ki, amikor FLAC fájlok lejátszása közben magára hagytuk pár percre. Ez kellemetlen, de szerencsére egyedi eset volt, nem csinált belőle rendszert az O!Play.

Beállítások

Az O!Play üzembehelyezéséhez hasonlóan egyszerű a különböző funkciók beállítása is. A terméknél minden szükséges funkciót átlátható menüpontok takarnak, így nincs nehéz dolgunk. A rendszer első induláskor már tökéletesen beállította a HDMI portra kapcsolt megjelenítő felismerésével az 1080p felbontást, így ezzel sem kellett szenvedni. Az audió folyamot mivel HDMI porton keresztül egy sztereó TV-re kapcsoltuk a rendszert, így a HDMI RAW opciót választottuk, hogy a DTS hangfolyamok is emészthetőek legyenek a TV számára. Nem is volt ezzel gond, ugyanis a készülék a piacon lévő sok más termékkel ellentétben képes a többcsatornás DTS audió hangsávok sztereó formátumra történő átalakítására.

 

 

A többi menüpontban a már megszokott beállításokat találjuk, azaz a videó pontnál beállíthatjuk a megjelenítő képarányát, felbontását, valamint azt is, hogy a filmlejátszás megszakítása után újbóli lejátszáskor az adott résztől kezdve folytatódjon-e a film. Ezt mindig megkérdezi a rendszer, ha félbehagyjuk egy fájl megtekintését, majd ismét elindítjuk. A videó menüpontban a zajszűrést is bekapcsolhatjuk, sőt, a filmek előnézetét is engedélyezhetjük. Az előnézet segítségével amennyiben ráállunk egy fájlra, a jobb oldalon egy pici ablakban azonnal elkezdődik annak lejátszása. Ha kétszer rányomunk a lejátszás gombra, akkor teljes képernyőn indul a film. Ez a funkció sokszor hasznos, de néha idegesítő is tud lenni. A fényképek nézegetésénél megadhatjuk, hogy hány perc teljen el a fotók váltása között és legyen-e valamilyen áttűnés-effekt, ha igen, akkor pedig megadhatjuk, hogy milyet szeretnénk. A következő menüpontban a hálózati beállítások találhatóak. DHCP és Manuális IP módban egyaránt hibátlanul meg a készülék. Az utolsó, azaz a rendszer menüpontban a menü nyelvezetét, a karakterkódolást, illetve az aktuális dátumot és időt állíthatjuk be. Itt van lehetőség az alaphelyzet visszaállítására is, valamint innen indíthatjuk a firmware frissítést is. Esetünkben a teszt alkalmával nem találtunk új firmware-t, de a hírek szerint hamarosan érkezni fog a készülékhez egy.

WD TV Live

Az O!Play után most vessünk néhány pillantást a WD TV Live-ra is. A Western Digital WD TV sorozatának harmadik tagja az előztes hírek alapján egy igencsak ütős multimédia lejátszónak ígérkezik, de hogy ez a valóságban is így van-e, azt rövidesen kiderítjük. A termék az alap WD TV-hez képest már LAN portot is kapott, sőt, immáron hivatalosan is képes az USB 2.0-s WiFi adapterek kezelésére is, ami a többség számára nem lesz túl lényeges szempont.

A termék csomagolása ebben az esetben is tetszetős, de az információ éhségünket nem tudja kielégíteni. A doboz tulajdonképpen egy fényes borítással ellátott karton, amelyen nagyon szépen meglátszik, hogy taperolták. No, de engedjük is ki "karton börtönéből" a WD legújabb multimédiás mindenevőjét, hogy végre kedvére falatozhasson a különböző multimédia fájlokkal megrakott bőségtálból.

A doboz belsejében szép rend uralkodik, elsőként a szokásos papírokat, azaz a gyors üzembehelyezési útmutatót, valamint a termékhez mellékelt lemezt találjuk meg. Klasszikus értelemben vett felhasználói kézikönyv nincs, legalábbis analóg formában, ám a CD-n a digitális leírást azért megtaláljuk, néhány demo videó fájl társaságában. Az összeszerelési útmutató egyértelműen és egyszerűen elmagyarázza, hogy a hihetetlenül nehéz beüzemelésnek miként is lássunk neki. Kávézással együtt is kevesebb, mint 5 perc az egész.

A doboz belseje felé haladva végre megtaláljuk a tartozékokat is. A gyártó egy kompozit és egy komponens videó kábelt, valamint egy univerzális tápadaptert ad a készülékhez. HDMI kábelt ne is keressünk, azt jobb ha még a készülék vásárlása előtt beszerezzük valahonnan. A tápadapter első ránézésre egyébként kisebb fajta szívrohamot okozhat azoknál, akik nem néznek szét eléggé a dobozban. A termékre az angol szabványú konnektorokhoz passzoló dugó van felhelyezve alapból, de a csomagban a jól ismert villásdugó adapter is helyet kapott, így aggodalomra semmi ok.

A tartozékok után végre elérkeztünk tesztünk főszereplőjéhez, a WD TV Live-hoz, ami kompakt felépítéssel bír. Súlyát tekintve érezhetően könnyebb, mint az ASUS O!Play, de ezen nem is kell csodálkozni, hiszen nagyjából 100 grammnyi különbség van a két versenyző között. Mivel úgy sem súlyzózni veszünk ilyen terméket, ezen a kérdésen tovább is léphetünk. Az eszköz tetszetős műanyag házzal büszkélkedik, amely dizájnos " csillogó szemcsékkel ellátott" borítást kapott. A termék előlapján egy fehér led tájékoztat a működésről, míg egy másik fehér led villogással jelzi az USB portra csatlakoztatott adattároló(k) aktivitását. A termék jobb oldalán csak a gyári matrica foglal helyet, míg a bal oldalon egy USB 2.0-s portot és mellette egy RESET mikrokapcsolót láthatunk.

A hátlapi kivezetések között mindent megtalálunk, amire csak szükség lehet. A gyártó a készüléken elhelyezett egy matricát, amely arra figyelmeztet, hogy a pici lejátszóra még véletlenül se helyezzünk WD Passport vagy egyéb külső merevlemezt, ugyanis a készülék ennek hatására túlmelegedhet, amit bizonyára mi sem szeretnénk. Jobb a békesség alapon a termék mellé helyezzük el a külső merevlemezt még akkor is, ha a helytakarékos elrendezés miatt csábító lenne egyszerűen a WD TV Live tetejére pakolni az adattárolót. A hátlapi kivezetések között egyébkén bal oldalon a tápadapter bemenetét látjuk, míg mellette egy USB 2.0-s port pózol. Tőlük jobbra a HDMI port, míg mellette egy optikai audió kimenet és egy Ethernet port foglal helyet (10/100 Mbps LAN). A komponens és a kompozit csatlakozókat a gyártó különleges 3,5 mm-es jack aljzatok segítségével biztosítja, ami főleg fényképezőgépeknél és kameráknál mondható bevett szokásnak ahol a helytakarékos elrendezés fontos szempont.

[bold]Beállítások

[/bold]

A WDTV Live esetében hasonlóan egyszerű dolgunk van a különböző beállítások elvégzésekor, mint az ASUS O!Play-nél. A menük egyszerűek és átláthatóak, a funkciók csoportosítása pedig ezúttal is értelemszerű. A rendszer a TV-hez csatlakoztatva automatikusan beálíltotta az 1080p felbontást, az audió formátumot viszont nekünk kellett kiválasztani, hogy a HDMI-n érkező audió folyammal a televízió gond nélkül meg tudjon birkózni: az Audio Output opciót egyszerűen Stereo módba kell állítani, így a rendszer a többcsatornás DTS hangsávokat sztereóra keveri le. A Videó, Audió és Photo menükben csak egy különlegességet találtunk: a Videó menüben a HDMI portnál 12- vagy 8-bites szín módok közül választhatunk.

A hálózat beállítása ezúttal is gyerekjáték: ha nem akarunk szenvedni az IP címekkel, vagy a Routerünk alapjáraton DHCP módban üzemel, akkor lőjük csak be a WD TV Live-ot is DHCP módba. Menni fog. Érdekesség, hogy a beállítások között egy külön Wireless menüpont is van, ahol kedvenc WiFi hálózataink elmentésére van lehetőség, amennyiben a rendszerhez csatlakoztatunk egy USB 2.0-s WiFi adaptert. A tulajdonosok szerint nem hivatalosan ez a módszer, azaz az USB Stick alapú WiFi hálózati támogatás már a hagyományos WD TV-vel is ment, mostantól ez az eljárás végre hivatalosan is alkalmazható. A további menüpontokban a feliratok karakterkódolását, valamint a menü nyelvezetét állíthatjuk be. Mi a közép-európai kódolást választottuk, a nyelvek közül meg az angolt, mert nagyon más alternatíva nincs magyar nyelv híján. A feliratnál érdemes a "Thick" opciót választani, ugyanis úgy világos háttérnél is jól olvasható a szöveg.

Menük és tesztek

A készülékek bemutatása után jöhet a várva várt megmérettetés. Mindkét lejátszó esetében egy Full HD Plazma televíziót használtunk, amelyhez HDMI csatlakozón keresztül kapcsoltuk a készülékeket, így a kép és a hang is HDMI kábelen ment át. Az optikai audió kimenetet erősítő híján nem tudtuk tesztelni, no de ez az a pont, ahol általában minden rendben szokott lenni a kis lejátszókkal. A rendszereknél megvizsgáltuk, hogy milyen szolgáltatásokat és extra tulajdonságokat kapunk a gyártóktól, így első körben most ezeket próbáljuk csokorba szedni.

Extra szolgáltatások

[bold]

[/bold]Az O!Play és a WD TV Live esetében is kapunk egy-egy fájlmenedzser alkalmazást. A szoftver segítségével a távirányítót használva tudunk másolgatni és áthelyezni fájlokat, sőt, a WD TV Live esetében az átnevezésre is lehetőség van. Akár egyszerre több fájl áthelyezésére és másolására is lehetőség nyílik, ami hasznos funkció, bár távirányító használatával ez picit kényelmetlen mindkét terméknél.

Extrák tekintetében inkább a WD TV Live domborít nagyot, ugyanis ennél a terméknél internetes rádió hallgatására, YouTube videók nézegetésére, sőt, akár FlickR fotók megtekintésére is van lehetőség. A WD TV Live-nál a 365.com netes rádióadói közül választhatunk, amelyek általában elég gyenge minőséggel (64 KB/s) "sugároznak. Egyedül az Oldies rádió jön elfogadható minőségben, az igazán jó adók pedig VIP hozzáféréshez vannak kötve, azaz fizetősek. A készülékhez a gyártó 5 nap VIP hozzáférést biztosít, így a fizetős netes rádiókat is hallgathatjuk, de összességében annyit nem érnek, hogy ezért előfizessünk.

A YouTube már más tészta. A beépített kliensnek köszönhetően a Youtube videók között kereshetünk, böngészhetünk, sőt, akár még értékelhetjük az egyes videókat is. Amikor bejön a YouTube speciálisan kialakított menüje, akkor a videók között lapozgatva a sok Thumb miatt picit akadozik a rendszer, de magukkal a YouTube videókkal tökéletesen megbirkózik (HD-vel és SD-vel egyaránt). Kíváncsiságból a District 9 trailerét is megtekintettük, amely elvileg HD formátumban jött ugyan, de nem sokkal tűnt jobbnak a minőség, mint az SD YouTube állományoké. Összességében ez a funkció nagyon-nagyon hasznos.

A FlickR albumokban való nézelődés szintén zökkenőmentesen megy, ám sok kép esetén picit belassul a navigáció. A rendszer igen hatékonyan jeleníti meg a fotókat, ám a nagyítás, és a böngészés néha sajnos picit lassú, pedig az internet hozzáférés ezt nem indokolná (4 Mbit). Az ASUS rendszeréből ezek a szolgáltatások hiányoznak, sőt, még az USB-s adattárolókon vagy a hálózaton sem keresgélhetünk a fájlok között, amire a WD TV Live pedig képes. hogy ezek a hiányosságok egy soron következő firmware-rel pótolva lesznek-e, az egyelőre rejtély, de a kósza netes pletykák alapján jó esély van az új szolgáltatások bekerülésére.

Videó- és audió lejátszás, fotó nézegetés, feliratok

[bold]A képek és a zenék

[/bold]

A két multimédia lejátszónál többféle audió és videó formátumot próbáltunk ki, de a képek közül is végigzongoráztuk a legtöbbet használt kiterjesztéseket, hogy kiderüljön: mi az ami megy, és mi az ami nem? Nos, kezdjük elsőként a fényképekkel. A két rendszer között alapvető különbség, hogy az ASUS O!Play esetében nincs lehetőség a képek 90 fokkal történő elforgatására, sőt, mozgatására sem. A nagyítás funkció ellenben tökéletesen működik csak úgy, mint a WD TV Live-nál. A WD TV Live esetében a képek elforgatása, nagyítása és mozgatása nem gond, viszont itt is találtunk hiányosságokat: EXIF adatokat semmilyen képformátumból nem tud kiolvasni a rendszer. Mindkét terméknél mentek a png és jpg fájlok, valamint a gif képek is, ám a gif animációk lejátszására már nincs lehetőség.

A tiff fájlok közül csak az egyrétegűekkel tudnak megbirkózni a rendszerek. A WD TV Live-on minden teszt tiff fájlunk ment, ám az ASUS O!Play a 8- és 24 bites tiff-ekkel nem tudott mit kezdeni. Természetesen mindkét rendszer képes slideshow módban üzemelni, azaz a menüben előre beállított időközönként áttűnési effekttel, vagy anélkül az adott könyvtárban lévő fájlok között automatikusan váltogatni. Hasznos funkció, hogy mindkét készüléknél megcsinálhatjuk azt, hogy a zenelejátszást elindítjuk, majd átlépünk a fotó nézegetőbe és a képek böngészése alatt hallgathatjuk kedvenc zenéinket. A WD TV Live ezt internetes rádióval is meg tudja csinálni.

Az audió fájlok lejátszásával nem volt gond: mindkét termék megbirkózott az MP3, FLAC, AAC, OGG és WAV fájlokkal, ám a WMA állományok csak a WD TV Live-on voltak hajlandóak elindulni. A számok között könnyedén ment a váltás, a tekeréssel sem volt semmi baj, azt leszámítva, hogy adott időponthoz egyik készüléknél sem lehetett ugrani lejátszás közben.

A videók és a feliratok

A termékek videó állományok esetén nagyot domborítottak: a kipróbált MKV fájlok közül minden 720p-s és 1080p-s állomány tökéletesen futott, attól függetlenül, hogy az most L3.2, L4.1 vagy L5.1-es profillal büszkélkedett. A probléma nem is ezzel volt, hanem a feliratokkal. Az MKV fájlok többségében (kvázi mindben) ASS típusú UTF 8-as kódolású feliratok voltak, amelyek között mindkét készüléknél lehetett váltani. A WD TV Live egy film kivételével mindnél tökéletesen kezelte a feliratokat, az az egy, ahol baj volt, ott UTF8 Plain Text típusú feliratot tartalmazott az MKV konténer. Az ASUS O!Play esetében már más volt a helyzet. MKV fájloknál "Ő" és "Ű" betűk hiányoztak, ha pedig UTF 8-as kódolást állítottunk be a menüben, akkor az amúgy UTF 8-as kódolással rendelkező felirat fájlok krix-krax formájában tértek vissza a képernyőre, azaz az ékezetes betűk megjelenítése csapnivaló volt. Az SRT és SUB feliratok mentek, de csak közép-európai kódolás beállításával.

Pozitívum, hogy az ASUS-nál legalább a film közben is állítható volt a felirat pozíciója és mérete, míg ehhez a WD TV Live-nál ki kellett lépni a menübe, és akkor is csak a felirat méretét tudtuk módosítani. DE. A WD TV Live esetében a távirányító "nyilaival" a felirat csúszását 100 ms-os léptékekben tudtuk korrigálni filmnézés közben, ami nagyon nagy pozitívum. Ilyesmit az ASUS nem tudott. Tulajdonképpen az az érzésünk, hogy a két készülék pozitív tulajdonságait összegyúrva végre lehetne alkotni egy tökéletes terméket.

Az MKV fájlok lejátszása zökkenőmentes volt, mindegyiknél 8x-os értékig tudtuk nagyítani a képet. Az ASUS O!Play 4x-es sebességig hanggal együtt, gördülékenyen tekerte a videót előre- és hátra, míg a WD TV Live is képes volt ugyanerre, de hang nélkül. Egyik terméknél sem lehetett filmnézés közben adott időpontra ugrani. A DVD (iso, vob), Divx, Xvid és M2TS fájlok lejátszása szintén zökkenőmentes volt mindkét lejátszónál. Az ASUS a DVD és külső felirattal rendelkező xvid/divx fájlokat hibátlanul vitte közép-európai kódolás mellett, a WD TV Live meg gyakorlatilag minden feliratot megevett, amit próbáltunk. A DTS -> sztereó konverzió mindkét terméknél tökéletes, az audió sávok és a feliratok váltását OSD kiírás segítségével tudjuk nyomon követni. A lejátszók a VC-1-estől a H.264-es kodeken át egészen az Mpeg 1/2/4-es kodekekig mindent tökéletesen vittek, videó lejátszással semmilyen probléma sem volt.

[bold]LAN észrevételek

[/bold]

Hálózatról történő lejátszás közben vettük észre, hogy hiába osztottunk meg 9 könyvtárat, illetve meghajtót vegyesen, a WD TV Live csak 5 darabot látott egyszerre, de ezeken belül akárhány könyvtár szerepelhetett, mindegyiket látta. Az ASUS-nál mind a kilenc megosztott könyvtár rendelkezésre állt. Különös.

A Firmware frissítés menete

A termékek közül a WD TV Live kínál kényelmesebb firmware frissítési opciót. A szerkezet beállításait tartalmazó menüben megtaláljuk a szoftver update funkciót, amely egy gombnyomásra ellenőrzi, hogy van-e friss szoftver, és ha van, már le is tölthetjük. Az ASUS-nál ezzel szemben a jelenlegi firmware csak USB-s adathordozóra elhelyezett firmware image-ből képes frissíteni. A teszt alkalmával egyik lejátszóhoz sem volt elérhető firmware frissítés.

Vélemény

ASUS O!Play: friss firmware-rel már biztos jó lesz

Az ASUS O!Play névre keresztelt terméke olyan benyomást keltett, mint ha nem lenne teljesen kész. A feliratok kezelésével kapcsolatos problémák miatt filmnézésre csak akkor alkalmas a lejátszó, ha magyar hanggal vagy eredeti angol nyelven akarunk filmet nézni, szigorúan magyar felirat nélkül. A másik megoldás az,

Az O!Play-ben összességében hatalmas lehetőségek vannak, most már csak egy ütőképes firmware kéne hozzá, hogy a benne lakozó képességeket végre ki is lehessen aknázni. Az O!Play az említett kisebb-nagyobb hibák ellenére kifejezetten tetszett, így ajánlott vétel lehet mindazoknak, akik nem akarnak feliratokkal szenvedni, csak egy ütőképes mindenes lejátszóra vágynak és még márkahűek is (esetleg kihasználnának valamit az előnyeiből).

WD TV Live: beérett a mérnökök munkájának gyümölcse

A termék a maga 30000 forint alatti árával egy igazi ütőképes mindenes multimédia lejátszó. A WD TV Live a teszt alkalmával meglepően jónak bizonyult, így egy percig sem kérdéses, hogy ajánljuk-e megvételre. Természetesen nagyon is ajánljuk!

A tesztben szereplő ASUS O!Play médialejátszót az ASUS Magyarország Kft bocsátotta rendelkezésünkre. Köszönjük szépen a lehetőséget!