Gigantikus gombatelep segíthet a rák legyőzésében

Az 1980-as években egy michigani félszigeten a szakértők felfedeztek egy 0,8 négyzetkilométer kiterjedésű gombakolóniát, amelyről azóta az is kiderült legalább 2500 éves. A telep magas korát a kutatók szerint különleges genomja tette lehetővé, amely ellenáll a mutációnak.

Gigantikus gombatelep segíthet a rák legyőzésében

A sárgabolyhos tuskógomba (Armillaria gallica) telepet 1983-ban találta meg Johann Bruhn biológus, aki éveken keresztül hiába próbált vörösfenyőket telepíteni egy területre. A fák sorra elpusztultak, és amikor Bruhn vizsgálni kezdte, mi lehet ennek az oka, rájött, hogy a talajt egy parazita gombafaj lakja. A gombák alaposabb vizsgálata aztán feltárta, hogy egy nagyobb területen mindenütt genetikailag egyforma egyedek vannak jelen. A teljes telep kiterjedését évtizedekbe telt felmérni, kiderült ugyanis, hogy a klónok egyetlen óriási organizmushoz tartoznak, amely több ezer éve kezdett növekedni.

Az egyes földből kibukkanó gombák ugyan csak pár hétig élnek, de a kolónia földben rejtőző, mára nagyjából 400 tonnát nyomó hálózata legalább 2500 éve létezik. Mivel a hasonlóan óriási gombatelepet nem gyakoriak, a kutatók vizsgálni kezdték, hogy mi tette lehetővé ezen kolónia számára, hogy ekkorára nőhetett. A szakértők úgy sejtették, hogy a rejtély kulcsát a genomban kell keresniük, és rövidesen kiderült, hogy a gomba hihetetlenül alacsony mutációs rátával rendelkezik.

Galéria megnyitása

Bruhn és társai három év leforgása alatt 245 mintát vettek a telepből, és úgy találták, hogy a sejtekben jelentkező mutációk gyakorlatilag csak olyan helyekre korlátozódnak, ahol az organizmus jövőjére és túlélésére nincsenek hatással. A gomba valamilyen módon direktben védi magát az át az átörökíthető mutációktól, biztosítva, hogy bár lehetnek lokális változások a genomban, a spórákba mindig az „eredeti” DNS kerül, írják a szakértők.

A kutatók szerint ez azért érdekes, mert pontosan az ellentéte a tumorok genetikai viselkedésének, a daganatos sejtek genomja ugyanis kifejezeten instabil, és az átlagosnál jóval magasabb mutációs rátával rendelkezik. A két genom összevetése segíthet annak megfejtésében, mi vezérli a mutáció ütemét, és talán lehetőséget kínálhat arra is, hogyan lehetne a tumorsejtekben lelassítani a genetikai változásokat.

Neked ajánljuk

Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward