A galaxisok közepén elhelyezkedő fekete lyukak mérete általában szorosan összefügg azzal, hogy milyen méretű csillagrendszer ad otthont nekik. A nagy kiterjedésű maggal rendelkező galaxisokban többnyire igen nagy tömegű a központi fekete lyuk, míg a kisebb maggal általában kisebb méretű fekete lyuk is jár. Ezt az összefüggést olyan sokszor megfigyelték már, hogy gyakorlatilag tényként kezelhető: a fekete lyukak és a hozzájuk tartozó galaxismagok együtt alakulnak ki, egyetlen folyamat részeiként, és méretük is egymáshoz igazodik.

Egy nemrégiben észlelt galaxis azonban gyökeresen ellentmond ennek a bizonyosnak tartott szabályszerűségnek. A rendszerek többségében a fekete lyuk nagyjából a galaxiscentrum tömegének 0,1 százalékát teszi ki. A heidelbergi Max Planck Intézet munkatársa, Remco van den Bosch és kollégái azonban egy olyan fekete lyukra bukkantak, amelynek tömege a galaxismag 59 százalékáért felelős. A gigantikus objektum egyike a valaha megfigyelt legnehezebb égitesteknek, pedig galaxisa jóval kisebb a Tejútrendszernél.

A szupermasszív fekete lyukak tömege százezer-tízmilliárd naptömeg között van, a Tejútrendszer központjában található ilyen égitest például 4 millió naptömeget tesz ki, míg az Messier 87 jelű óriás spirálgalaxis fekete lyukának tömege 6,6 milliárdszorosa a Napénak. Bár ezek az égitestek a legnehezebb különálló égi objektumoknak számítanak, tömegük többnyire eltörpül a nekik otthont adó galaxis tömege mellett. Galaxisunk központi magjának anyaga nagyjából 20 milliárd naptömeggel ér fel.

A Tejútrendszerhez hasonló spirálgalaxisok három nagyobb részre különíthetők el: a megközelítőleg gömb alakú magra (ahol az idősebb csillagok foglalnak helyet), az ezt körülvevő lapos korongra, amelyhez a spirálkarok is tartoznak (itt döntően fiatal csillagok találhatók és aktív csillagkeletkezési zónának számít), illetve a szintén gömb alakú halóra, amelynek sugara megközelítőleg megegyezik a spirálkarokéval, és öreg csillagokból, illetve gömbhalmazokból áll, a periféria felé folyamatosan ritkulva. Jelenlegi tudásunk szerint minden galaxis magjában egy fekete lyuk foglal helyet, amelynek tömege összefügg a galaktikus centrum tömegével.

A problematikus csillagrendszer az NGC 1277 katalógusjelű lentikuláris galaxis, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy formájára nézve olyan, mint egy spirálgalaxis karok nélkül. A csillagrendszer tömege 120 milliárd naptömeg körül van, vagyis nagyjából tizede a Tejútrendszerének. Magja annyira kicsi, hogy nehezen körülhatárolható, mivel alig emelkedik ki a korong síkjából.

Egy fekete lyuk tömegének meghatározásához a szakértők általában spektroszkópos méréseket végeznek a központi régióban található gázról és csillagokról, valamint igyekeznek minél pontosabb képi felvételt készíteni az érintett galaxismagról. Az első feladatra a texasi Hobby-Eberly Távcsövet (HET) használták a csillagászok. A kutatás során 700 galaxis magjában vizsgálták az anyag mozgását, és hat esetben észlelték, hogy a centrális csillagok sokkal gyorsabban mozognak a vártnál. Ez pedig valószínűsíti, hogy egy, a megszokottnál sokkal nehezebb központi objektum lehet a magban. A megfigyelések során az is kiderült, hogy a furcsán viselkedő galaxismagok tömege jóval nagyobb, mint azt kiterjedésük indokolná.

A hat galaxis közül eddig egyedül az NGC 1277-ről készült nagy felbontású képi felvétel is, mégpedig a Hubble űrtávcső jóvoltából. A mérések és a képek alapján a szakértők 14‒20 milliárd naptömegre becsülik a galaxis centrumában található a szupermasszív fekete lyuk tömegét, amely ezzel a legnehezebb ismert fekete lyukak közé lépett elő. A gigantikus égitest a galaxismag tömegének 59 százalékáért, a teljes galaxis tömegének pedig 14 százalékáért felelős, ami mindeddig példátlan eredménynek számít. Az NGC 1277 ráadásul nincs szoros kapcsolatban más csillagrendszerekkel, így valószínűtlennek tűnik, hogy esetleg egy valaha létezett sokkal nagyobb galaxis maradványáról lenne szó.

Ahhoz, hogy kiderüljön, egyedülálló anomáliáról, vagy netán a galaxisok egy teljesen új kategóriájáról van szó, elsőként a kutatás során megtalált öt másik, hasonlóan viselkedő csillagrendszert kell közelebbről megvizsgálni. Ami az NGC 1277-et illeti, egyelőre senkinek sincs arról elképzelése, hogy rendelkezhet egy ennyire apró galaxis ilyen méretű fekete lyukkal, de remélhetőleg a további vizsgálatok erre is némi fényt derítenek.