Ghost Recon Wildlands - Csapatépítő tréning

Társakkal nagy élmény felvenni a harcot Bolívia drogkartelljei ellen, egyedül azonban érdemes elfelejteni.

Ghost Recon Wildlands - Csapatépítő tréning

I. oldal

Egy ideig arra gondoltam, hogy a Ubisoft az Assassin's Creed-sorozat ideiglenes szüneteltetésével végre hajlandó lesz teljesen újragondolni a nyitott világú játékainál alkalmazott formulát. A megnyitott térképen való ikonvadászat, és a visszatérő szisztematikus játékelemek ugyanis kezdtek elfáradni, és a For Honor azt látszott bizonyítani, hogy ezt a kiadó is tudja, és egy ideig inkább "kisebb" játékokra koncentrál majd (itt a kisebbet a világ méretére értettem).

Úgy látszik, hogy nem ez a helyzet. Megjelent ugyanis a Ghost Recon Wildlands, ami tulajdonképpen pontosan ugyanolyan, mint minden korábbi Ubisoft-féle nyitott világú játék, azok minden pozitívumával, negatívumával és elsősorban furcsa hibáival. A helyszínünk ezúttal Bolívia, a világ leghírhedtebb drogtermelő országa, az egymással hadakozó kartellek hazája. Kivéve persze a bolíviai kormányzat szerint, ahonnan a nagykövetségen keresztül érkezett hivatalos panasz a Ubisoft francia stúdiójához, számon kérve az ország ábrázolását a játékban.

Galéria megnyitása

Ez azonban nem hatotta meg túlzottan a Ubisoft munkatársait. Szóval, Bolíviában vagyunk, ahol egy követség felrobbantása után az amerikai különleges kommandósok belekeverednek a helyi kartellekkel folytatott háborúba. Az egészet a Santa Blanca kartell irányítja, élén a félelmetes El Sueño nevű vezérrel. A végső feladatunk az ő eltakarítása lesz, előtte azonban jó sok dolgon át kell rágnunk magunkat a hatalmas térképen: a bűnszervezet különböző tevékenységeinek élén négy nagyfőnök áll, akik alatt kisfőnökök dolgoznak, akik alatt pedig négy-öt "helytartó" tevékenykedik, akik a pálya egy-egy szeletét irányítják.

Túl sok történetet ne várjunk a játéktól, aki látott már valaha kettőnél több drogháborús filmet, az pontosan tudni fogja, hogy milyen események, milyen szteretopikus karakterek és helyzetek jönnek majd elő. Az egyes területeken a legfontosabb feladatunk információk begyűjtése, amik után újabb ikonok jelennek meg a térképen, a küldetéseinket jelölve. Végső célunk a területek vezetőinek megölése, ami után a főnökök következnek, majd a vezér. És mivel a pálya iszonyatosan nagy, jó sok gengszter fér el rajta, ami azt jelenti, hogy rengeteg, többnyire repetitív missziót kell elvégeznünk ahhoz, hogy megmérkőzhessünk El Sueñóval.

II. oldal

A játék gerincét nagyjából úgy kell elképzelni, mint a Far Cry 4-ben az erődök elfoglalását - tulajdonképpen szinte minden küldetés erre épül. Négyfős csapatunkkal behatolunk az ellenséges területre (legyen az egy falu, erődítmény, villa, kommunikációs központ), leszedjük az őröket és elkapjuk / megöljük a kijelölt személyt, vagy megszerezzük a szükséges holmit. Menet közben nagyon kevés előre szkriptelt jelentettel vagy eseménnyel találkozunk, a játék tulajdonképpen csak kijelöli nekünk a célpontot, mi pedig megoldjuk valahogy.

Ez a fajta játékdizájn alapvetően jó egy nyitott világú címben, hiszen a lényeg éppen az lenne, hogy mindenki a maga stílusában tudja végigvinni a missziókat. Azonban ha valaki számára ez unalmasan hangzana, azt is megértem: egyedül ugyanis az. A Ghost Recon Wildlands ugyan játszható egyedül, azonban egy velejéig kooperatívra épülő anyag, és mint ilyen, egyébként hiánypótló: kevés az olyan nyitott világú játék a piacon, ami az elejétől a végéig lehetővé teszi (sőt, bátorítja) a négyfős együttműködést (ilyen például a Borderlands). Ami egyedül pusztán hasonló sémára épülő missziók folyamatos ismétlődésének tűnik, az többen összeállva, nehezebb fokozatra kapcsolva, a legjobb kommandós filmeket megszégyenítő kiélezett, izgalmas helyzeteket hoz magával.

Galéria megnyitása

Egy jól kommunikáló, normális csapattal a Ghost Recon Wildlands képes megmutatni a benne megbújó zsenialitást. Míg az egyik csapattag egy magaslatról a drónját vagy távcsövét használva megjelöli az ellenfeleket, és figyelmeztet a veszélyekre, addig ketten már arra készülnek, hogy a játék sync shot lehetőségét használva ugyanabban a pillanatban terítsenek le két őrt, hogy egyik se tudjon riadóztatni, miközben a negyedik be tud hatolni az épületbe, és hangtompítós géppisztolyával el tudja kezdeni kitakarítani azt, majd az egész csapat haladhat tovább előre. A sync shot megvalósítása egyébként nagyon okos, ugyanis a megjelölt gazfickó felett kijelzi, ha a társunk éppen nem tartja a célkeresztet a saját célpontján, így pedig beszéd nélkül is lehet tudni, hogy mikor lőjünk, vagy mikor ne.

Ha azonban egyedül játszunk, akkor társaink felett a mesterséges intelligencia veszi át az irányítást, és gyakorlatilag a sync shot az egyetlen lehetőségünk, hogy valamiféle értelmes cselekedetet kihozzunk belőlük - ezt ugyanis képesek véghez vinni, ráadásul annyira jól, hogy egyébként nehezebb fokozaton néha már csalásnak is éreztem a használatát. De szükséges, mert egyébként társaink nem sokat tesznek hozzá az adott küldetéshez, a fejlesztők annyira nem foglalkoztak velük, hogy általában még az őrök sem veszik észre őket, még akkor sem, ha közvetlenül mellettük állnak.

III. oldal

Higgyétek el, ha egyedül szeretnétek játszani, akkor nem a Ghost Recon Wildlands lesz a Ti játékotok. A legjobb, ha legalább egy (vagy több) baráttal tudtok nekiállni a küldetések teljesítésének, ilyenkor ugyanis többnyire működik a játék, és eléri a célját. Egyébként a beépített partnerkereső sem rossz, csak hát nyilvánvalóan itt ki vagyunk szolgáltatva a véletlennek: lehet, hogy egy kiváló brigád jön össze, akikkel hosszú ideig lehet normálisan haladni, de persze az is előfordulhat, hogy a csapattársaink úgy látják a legjobbnak egy támadás levezénylését, hogy egy terepjáróval berongyolnak az ellenséges erőd közepébe.

Lopakodni, csendesen eltakarítani az ellenfeleket jó, többen együtt pedig még jobb. A probléma, hogy megjelennek az általam a Far Cry 4-ben is rendkívül utált kötelezően lopakodós küldetések, amiket azonnal bebukunk, ha meglát minket valaki. Az ilyennek semmi helye egy nyitott világú játékban, egy olyanban meg főleg nem, ami kifejezetten arra buzdít, hogy a magad módján vidd véghez a küldetéseket. Ráadásul a legrosszabb, hogy ezekben a missziókban már akkor megkapjuk a szép nagy "FAIL" feliratot, amikor az ellenséges őr észrevett, de még semmit nem tudott jelentetni rádión a többieknek. Hiába lőjük ki azonnal, a normális küldetéseken megúsznánk a dolgot, de itt nem.

Galéria megnyitása

Ha nyitott világú kommandózásról van szó, nem lehet figyelmen kívül hagyni a műfaj etalonját, a Metal Gear Solid 5-öt. Mert míg ott Snake irányítása szó szerint tökéletes, a Wildlandsban sajnos jóval merevebbek az embereink, sokkal kevésbé természetesen mozognak, ráadásul az automatikus fedezékrendszer is rengetegszer megbízhatatlanul működik. A másik fontos dolog, hogy a Wildlandsben sokkal kevesebb a lehetőségünk, sokkal kevesebb különböző kütyüt és használható eszközt kapunk, és az egész világ sokkal statikusabb. Itt a drónon, a távcsöves puskán és a hangtompítós géppisztolyon kívül nem lesz sok indokunk bármi mást használni.

Azt viszont meg kell hagyni, hogy a Wildlands világa tényleg hatalmas, változatosan felépített és tele van látványos apróságokkal. Továbbá a Ubisoft-hagyományoknak megfelelően két küldetés között autókázva is mindig találunk valami kis feladatot: segíteni a helyi lázadóknak, összeszedni fejlesztéseket és kiegészítőket a fegyverekhez, nyersanyagokat gyűjtögetni, vagy éppen skill pontokat felvenni. Persze, alapvetően ezek is repetítív dolgok, és annyi van belőlük, hogy már-már inkább nyomasztó, de azt nem lehet mondani, hogy nincs mit csinálni a pályán.

IV. oldal

Sajnos azonban, ahogy minden nyitott világú Ubisoft-játéknak (kivéve a Far Cry-sorozatot, azok a fejlesztők tudnak valamit), ennek sincs rendben a technológiai oldala, és tele van hibával. A multiplayer peer-to-peer csatlakozást használ, ami azt jelenti, hogy az élmény nagyban függ a felhasználók netkapcsolatától. Előfordult, hogy teljesen játszhatatlanná vált, az autók a levegőben röpködtek, a helikopter pedig ötméteres ugrásokban haladt előre. Sok esetben ezen egyébként a router beállításával lehet javítani, de nem mindig.

De amikor éppen látszólag jól működik, akkor is valahogy olyan "bizonytalan" az egész. Váratlanul jelennek meg különböző objektumok a látótérben, bizonyos tereptárgyakon, fákon simán át lehet hajtani autóval, míg másokon nem, de olyan is előfordult, hogy nálam látszódtak olyan ellenfelek, akik a társamnál nem. Ezen kívül több esetben is előfordult, hogy a teljesített küldetést a játék nem akarta elfogadni, így kezdhettük elölről az egészet.

Galéria megnyitása

A PC-s verzió pár nappal ezelőtt kapott egy eléggé méretes, 6,5GB-os patch-et, ami kicsit javított a helyzeten, de nem túl sokat. Viszont legalább érezhetően jobban futott utána az AMD kártyákon. Szegény kis Radeon 7870-esemtől nem lehet már csodát várni, de a javítás előtt bármit állítgattam, a framerate így is, úgyis gyalázatos maradt, a patch után pedig be tudtam lőni tűrhetőre. Azt viszont meg kell hagyni, hogy egy erős géppel, a beállításokat feltekerve a látvány bizony elképesztő. Az biztos, hogy a Ubisoft grafikusai és pályatervezői nagyon értik a dolgukat

Összességében a Ghost Recon Wildlands egy kifejezetten kellemes kooperatív játék, ami a megfelelő csapattal maradandó élményeket tud okozni. Azonban látszik rajta, hogy a remek kooperatív élményért tulajdonképpen beáldozták a szólót. A vásárlását tehát ennek tudatában merem javasolni... majd egy hónap múlva. Mert (legalábbis a PC-s verzió esetében) még túl sok a technológiai probléma és bug ahhoz, hogy most nyugodt szívvel tudjak bátorítani bárkit is a pénzköltésre.

Galéria megnyitása

Neked ajánljuk

Kiemelt
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ product.displayName }}
csak b2b
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap