1. oldal
Kevés emberi tulajdonság létezik, amely olyan nyilvánvalóan változatos és egyben annyira megosztó, mint bőrünk színe. Társadalmi, történeti és tudományos jelentősége ellenére azonban még mindig nagyon keveset tudunk arról, hogyan befolyásolják génjeink a kültakarónkban található pigmentek mennyiségét. És amit mégis tudunk a témáról, az majdnem mind olyan kutatásokból származik, amelyek keretében fehér európaiakat vagy európai származásúakat vizsgáltak a szakértők.
Ez pedig korántsem ad teljes képet a kérdésről, mondja Sarah Tishkoff, a Pennsylvaniai Egyetem genetikusa, aki éppen ezért kollégáival Afrikában, az emberi faj szempontjából legsokszínűbb kontinensen kezdett kutakodni. Vizsgálatukhoz 10 etnikai csoportból 1570 önkéntest toboroztak Etiópiában, Tanzániában és Botswanában, és minden résztvevő esetében megmérték, mennyi melanin található karjuk belső felének bőrében. Majd az alanyok genomját is megvizsgálták 4 millió olyan helyen, ahol egy bázisnyi eltérés fordulhat elő a génállományban, hogy megtudják az ezek által létrejövő varianciák közül melyek hozhatók összefüggésbe a bőrszínnel.
Az elemzés során több ilyen varianciát is találtak, amelyek hat specifikus gén (SLC24A5, MFSD12, DDB1, TMEM138, OCA2, HERC2) köré csoportosultak. Ami még érdekesebb, ezek az apró változatok együttesen a három vizsgált országban megfigyelt bőrszínváltozatok 29 százalékáért bizonyultak felelősnek. Ez pedig óriási arány, összevetésképpen egy hasonló, de sokkal nagyobb szabású kutatásban több száz olyan gént azonosítottak a szakértők, amely a testmagasságot befolyásolja, de a vizsgálat végére kiderült, hogy ezek együttesen csak a magassági varianciák 16 százalékáért felelnek.
Tishkoff maga is azt mondja, hogy csapatának eredményei jelentősen megbonyolítják az emberi bőr evolúciójával kapcsolatos korábbi képet. A hagyományos elképzelés szerint az emberi faj Afrikában fejlődött ki, méghozzá sötét bőrszínnel, hogy a nagy festéktartalmú kültakaró megvédje elődeinket a Nap ultraibolya sugarainak káros hatásaitól. Ahogy aztán fajunk tagjai elkezdték belakni a Földet, egyes csoportokban világosabbá vált a bőrszín, hogy a kevésbé napsütéses helyeken is elegendő D-vitamin termelődjön szervezetükben.
A Tishkoff és kollégái által azonosított variánsok többsége azonban ősi afrikai eredetűnek mutatkozik, holott egyaránt vannak köztük sötét és világos bőrszínt eredményezők. A DNS-en megfigyelt eltérések annyira régiek, hogy valószínűleg fajunkat is megelőzik, és valamikor a Homo erectus korában alakulhattak ki. A legősibb variánsok többsége ráadásul nem a sötét, hanem a világosabb bőrszín kialakulását segíti elő.
Ez pedig alátámasztja Nina Jablonski, a Pennsylvaniai Állami Egyetem antropológusának teóriáját, aki szerint az első emberfajok a többi főemlőshöz hasonlóan világos bőrrel rendelkeztek. A sötét bőr a kutató szerint csak akkor alakult ki, amikor elődeink az erdőből a szavannára költöztek, és elveszítették testszőrzetük javát.
A változás azonban nem volt egyforma mértékű. A különböző csoportok különböző környezeti körülményekhez alkalmazkodtak Afrikán belül is. „Afrika nem egy homogén hely, ahol mindenkinek egyformán sötét a bőre” – mondja Tishkoff. „Óriási a változatosság.” Kutatócsoportja eredményei szerint a kelet-afrikai niloták, vagyis a nílusi népek a legsötétebb bőrűek csoportjába tartoznak, míg a dél-afrikai busmanok bőre olyan világos, mint néhány kelet-ázsiai etnikai csoportnak.
Ezek a külső eltérések a népcsoportok tagjainak génjeiben is tükröződnek. Az első olyan gén, amelyet a bőrszínben való szerepe kapcsán azonosítottak – az MC1R – Európában nagyon sokféle változatban fordul elő, Afrikában ugyanakkor meglepően egységes. Ebből sokan arra következtettek, hogy Afrikában akkora volt az evolúciós nyomás a sötét bőr iránt, hogy a természetes kiválasztódás során minden olyan génvariáns, amely világosított volna a bőrön, könyörtelenül kigyomlálódott. „Ez azonban nem igaz” – mondja Tishkoff. Hanem valószínűleg egyszerűen annak a „mellékterméke”, hogy sokáig csak a nyugati emberek bőrét és génjeit vizsgálták a szakértők.
2. oldal
Ha azonban Afrikát is bevonjuk a vizsgálatba, kiderül, hogy ott is bőven van genetikai variancia a bőrszínt befolyásoló gének terén. Az MFSD12 nevű génnek például több változata is van, amely a sötétebb bőrszínhez köthető. Ezek jelen vannak a kelet-afrikai sötétbőrű népekben, de a busmanok körében például rendkívül ritkák.
Ez utóbbi gén egyben arra is kiváló példát szolgáltat, hogy a pigmentációs gének milyen újdonságokat tárhatnak fel bőrünk biológiai működéséről. Két évvel ezelőtt a gén még szinte teljesen ismeretlen volt, csak azt lehetett tudni, hogy szerepet játszik a vitiligo nevű bőrprobléma kialakulásában, amelynek során a bőr foltokban kifehéredik. Halakon és egereken végzett kísérletekkel aztán Tishkoff csapata megmutatta, hogy az MFSD12-nek valóban a pigmentek mennyiségének szabályozásában van szerepe.
Az SLC24A5 nevű génnek van egy variánsa, amelyet hagyományosan európainak tekintettek, mivel a korábbi kutatások alapján annyira szorosan kapcsolódni látszott az európai lakosság világos bőréhez. Tishkoff és társai azonban megmutatták, hogy ez a génvariáns Afrikában is régóta jelen van, és több évezreddel ezelőtt a Közel-Keletről érkezett meg oda, jóval az európai kolonizáció előtt. Napjainkban főleg Etiópiában és Tanzániában gyakori, más régiókban viszont kifejezetten ritkának számít.
Különösen érdekes, hogy a kelet-afrikai népcsoportokban az SLC24A5 ezen változata nem világosítja meg annyira a bőrt, mint az európaiakban. Ami fontos emlékeztető azzal kapcsolatban, hogy valaki úgy is hordozhat egy génvariánst, amely egy másik népcsoport egy bizonyos jellemzőjéhez köthető, hogy maga nem mutatja egyértelműt jelét annak a jellemzőnek, magyarázza Jablonski. Ennek az információnak pedig komoly praktikus következményei is lehetnek, hiszen az eredmények többek közt az sugallják, hogy egyetlen genetikai variáns alapján nem lehet megállapítani, hogy egy bűntettet milyen bőrszínű elkövető vitt véghez, hangsúlyozza a szakértő.
Sandra Beleza, a Leicesteri Egyetem kutatója egyike azon keveseknek, akik szintén vizsgálták már a bőrszín genetikáját afrikai származású embereken is. Beleza elmondása szerint Tishkoff és saját eredményei is azt mutatják, hogy még nagyon messze vagyunk attól, hogy minden bőrszínt befolyásoló genetikai tényezőt azonosítsunk. És az afrikai populációk további vizsgálata rengeteget segíthet a hiányzó információk beszerzésében.
Míg a bőrszínt sokan használták és használják ma is az emberek megosztására, Tishkoff inkább úgy látja, az egész mélyén valami nagyon is egységesítő dolog rejtőzik. Amikor különböző rasszokról van szó, a legtöbben egyből a bőrszínre asszociálnak, ami pedig borzasztóan rossz módja a kategorizációnak, mondja a kutató. Akár sötét, akár világos bőrszínűekről beszélünk, rengeteg látható és rejtett variancia figyelhető meg a populációkban. Tishkoff szerint ez a tanulmány egyértelműen alátámasztja, hogy a rassz nem biológiai kategória, és hogy nincsenek éles határok a különböző népcsoportok között.
Jedidiah Carlson, a Michigani Egyetem kutatója, aki többek közt azzal foglalkozik, hogy a fehér fajvédők hogyan igyekeznek saját céljaik érdekében felhasználni a genetikai eredményeket, egyetért ezzel. „Mivel napjaink európai lakosságában elterjedtek bizonyos látványos közös vonások, például a világos bőr, sokan azt hiszik, hogy ezek az európai populációkban alakultak ki, így a fajvédők is a magasabb fokú intelligencia jelének veszik ezeket” – mondja a szakértő. Holott a világos bőr, és más „európai” tulajdonságok másutt is jelen vannak a bolygón, és egyre többről az is bebizonyosodik, hogy nem feltétlenül európai eredetű.
A fehér fajvédők gyakran érvelnek azzal, hogy az afrikai származásúak alacsonyabb rendűek, mivel közelebbi rokonságban állnak az ősi emberfélékkel, mint az európaiak, akik fejlettebbek, így jobban eltávolodtak a „primitív” elődöktől. Ez a tanulmány azonban éppen azt támasztja alá, hogy ami a bőrszínt, a faji megkülönböztetés gyakori alapját illeti, az európaiak sok tekintetben jobban hasonlítanak a nem emberi főemlősökre, mint az afrikai lakosság, mondja Carlson.
